4Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. 5Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. 6De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. 7Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. 8Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.
4Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következő példabeszédet mondta:
5»Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt eltaposták, és az ég madarai felszedegették.
6A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7A másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották.
8De egy másik a jó földbe esett. Kikelt és százszoros termést hozott.« Amikor ezt elmondta, felkiáltott: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«
9Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd.
10Ő ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek.
(Iz 6,9)
11Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje.
12Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek.
13A kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak.
14A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek.
15Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.