⁴⁵Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget. ⁴⁶Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni. ⁴⁷Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. ⁴⁸Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni. ⁴⁹Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak, ⁵⁰mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: »Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!« ⁵¹Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban. ⁵²Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.

KNB SZIT STL BD RUF KG