23Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat.
24A farizeusok azt mondták neki: »Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.«
25Ő így felelt nekik: »Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak?
(1 Sám 21,2-7)
26Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévőknek is?«
27Aztán hozzátette: »A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért.
28Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.«
3
1Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva.
2Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák.
3Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: »Állj középre.«
4Aztán megkérdezte tőlük: »Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?« Azok csak hallgattak.
5Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.
6A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.