Keresés a Bibliában

53Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó és vén. 54Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig, és a szolgákkal a tűznél leülve melegedett. 55A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. 56Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással. 57Végül néhányan felálltak, és hamis tanúvallomást tettek ellene ezekkel a szavakkal: 58»Hallottuk, hogy ez azt mondta: ‘Lebontom ezt a kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott’.« 59De a vallomásuk így sem volt megegyező. 60Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: »Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?« 61Ő csak hallgatott, és semmit sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: »Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?« 62Jézus azt felelte neki: »Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőiben«.
(Dán 7,13; Zsolt 110,1) 63Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: »Mi szükségünk van még tanúkra? 64Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?« Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.
65Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, betakarták az arcát, ököllel verték, és azt mondták neki: »Prófétálj!« S a szolgák is arcul verték őt.
66Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója, 67látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: »Te is a Názáreti Jézussal voltál!« 68Ő azonban letagadta: »Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.« Aztán kiment az előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas. 69A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való. 70Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán az ott állók ismét így szóltak Péterhez: »Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.«
71Ő pedig átkozódni kezdett és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!« 72Erre mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mondott neki: »Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.« És sírni kezdett.
15 1A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak. 2Pilátus megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Ő azt felelte neki: »Te mondod.« 3A főpapok sok mindennel vádolták őt. 4Pilátus ezért újra megkérdezte őt: »Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!« 5De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen.
6Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. 7Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el. 8Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. 9Pilátus azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?« 10Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe. 11A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. 12Pilátus újra megkérdezte tőlük: »Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?« 13Azok újra csak azt kiáltozták: »Feszítsd meg őt!« 14Pilátus megkérdezte őket: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Feszítsd meg őt!« 15Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.
16Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. 17Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették, 18azután elkezdték őt így köszöntgetni: »Üdvözlégy, Zsidók Királya!« 19Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. 20Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék.
21Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 22Kivitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy ‘Koponyahely’. 23Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
24Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon. (Zsolt 22,19) 25A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették. 26Fel volt írva az ítélet oka: »A zsidók királya.« 27Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat balról.
28 29Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt, s ezt mondták: »Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, (Zsolt 22,8) 30mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!« 31Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni! 32A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!« Gyalázták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
33A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. 34A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« (Zsolt 22,2}<fs) 35Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.« 36Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki, és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!« (Zsolt 69,22) 37Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.
38Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.
39Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«
40Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, 41akik, amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

15,28 A vers a Vulgáta többlete volt: Így beteljesedett az Írás szava: "És a bűnösök közé számították" (Iz 53,12).