7Én azonban az Úrra tekintek,
várom szabadító Istenemet,
meghallgat engem az én Istenem.
8Ne örvendezzél rajtam, ellenségem!
Ha el is estem, felkelek;
ha sötétségben ülök is,
az Úr a világosságom!
9Az Úr haragját hordozom,
mert vétkeztem ellene;
de majd megítéli ügyemet,
és igazságot szolgáltat nekem.
Kivezet engem a napfényre,
és én meglátom igazságosságát.
10Látja majd ezt ellenségem,
és szégyen borítja el őt,
aki most így szól hozzám:
»Hol van az Úr, a te Istened?«
Szemem látja majd őt,
amint lám összetapossák, mint az utcák sarát!
18Melyik isten hasonló hozzád,
aki megbocsátod a gonoszságot,
és elengeded örökrészed maradékainak bűnét?
Nem folytatja tovább haragját,
mert az irgalmasságot szereti.
19Ismét irgalmaz Ő majd nekünk;
leveszi rólunk gonoszságainkat,
s a tenger mélyére veti minden bűnünket.
20Hűséget tanúsítasz majd Jákob iránt,
irgalmasságot Ábrahám iránt,
amint megesküdtél atyáinknak
a hajdankor napjaiban.
Jegyzetek
7,8 A vigasztaló jövendölés Jeruzsálem pusztulása (Kr. e. 586) után keletkezett.