³³Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. ³⁴Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!« ³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.
³⁶Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« ³⁷Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. ³⁸De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? ³⁹Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.« ⁴⁰Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. ⁴¹Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?« ⁴²Erre adtak neki egy darab sült halat. ⁴³Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
⁴⁴Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.« ⁴⁵Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. ⁴⁶Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból. ⁴⁷A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. ⁴⁸Ti tanúi vagytok ezeknek.

KNB SZIT STL BD RUF KG