Keresés a Bibliában

23 1Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. 2Ott így kezdték vádolni: »Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.« 3Pilátus megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Ő azt felelte: »Te mondod.« 4Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.« 5De azok erősködtek, és azt mondták: »Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.«
6Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. 7Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. 8Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. 9Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. 10A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. 11Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. 12Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással.
13Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, 14s azt mondta nekik: »Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. 15Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. 16Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.«
17 18Erre valamennyien fölkiáltottak: »Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!« 19Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. 20Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21De azok kiáltoztak: »Feszítsd meg, feszítsd meg őt!« 22Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: »De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.« 23De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. 24Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. 25Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
26Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
27Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: »Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok! 29Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: ‘Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!’
30Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ‘Szakadjatok ránk!’ És a halmoknak: ‘Takarjatok el minket!’ (Óz 10,8}<fs) 31Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?«
32Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.
33Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«
A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk. (Zsolt 22,19) 35A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: »Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!« (Zsolt 22,8) 36A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, 37és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!« 38Felirat is volt fölötte: »Ez a zsidók királya.«
39A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!« 40De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! 41Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.« 42Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.« 43Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!«
44A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. 45A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!«E szavakkal kilehelte a lelkét.
(Zsolt 31,6}<fs) 47Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: »Ez az ember valóban igaz volt.« 48Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.
49Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt.
(Zsolt 38,12)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

23,17 Ez a vers a Vulgáta többlete volt: Az ünnepnapon ugyanis szabadon kellett nekik bocsátani valakit.