54Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte.
55Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült.
56Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!«
57De ő tagadta: »Asszony, nem ismerem őt!«
58Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!«
59Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.«
60Péter erre így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas.
61Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.«
62Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.
63A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt.
64Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?«
65És egyéb szidalmakkal is illették.
66Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és főtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!«
67Ő azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el;
68ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek.
69De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni«.
(Dán 7,13; Zsolt 110,1)
70Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.«
71Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«