20 ¹Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt, ²és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?« ³Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjátok meg nekem, ⁴János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?« ⁵Azok így tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: ‘A mennyből volt’, azt fogja felelni: ‘Miért nem hittetek hát neki?’ ⁶Ha pedig azt mondjuk: ‘Az emberektől’, akkor az egész nép megkövez bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.« ⁷Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják, honnét való. ⁸Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.«
⁹A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosszabb időre. ¹⁰Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elkergették. ¹¹Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették, és üres kézzel elkergették. ¹²Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és kidobták. ¹³Akkor a szőlő ura így szólt: ‘Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán megbecsülik.’ ¹⁴A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között: ‘Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!’ ¹⁵Aztán kidobták őt a szőlőből és megölték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura? ¹⁶Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.«
Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!«

¹⁷Ő azonban végignézett rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van:
‘A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett’?

¹⁸Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.« ¹⁹Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.
²⁰Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat igazaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába adhassák. ²¹Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. ²²Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?« ²³Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik: ²⁴»Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A császáré.« ²⁵Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.« ²⁶Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; inkább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.
²⁷Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: ²⁸»Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. ^{(MTörv 25,5-6; Ter 38,8) 29}Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. ³⁰Előbb a második, ³¹majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. ³²Végül meghalt az asszony is. ³³A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.« ³⁴Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. ³⁵Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, ³⁶hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai. ³⁷Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’mondta. ^{(Kiv 3,6}<fs) 38}Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.« ³⁹Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.« ⁴⁰És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.
⁴¹Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dávid fiának,

⁴²amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében:
‘Így szólt az Úr az én Uramhoz:
Ülj az én jobbomra,

⁴³míg ellenségeidet
lábad zsámolyává nem teszem!’

^{(Zsolt 110,1}<br) 44}Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«
⁴⁵Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak: ⁴⁶»Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon. ⁴⁷Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.«
21 ¹Aztán föltekintett, és látta, hogy a gazdagok hogyan dobják adományaikat a templom kincstárába. ²Látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott be. ³Akkor így szólt: »Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél. ⁴Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak adományokat; ő pedig a maga szegénységéből odaadta mindenét, amije csak volt: egész megélhetését.«
⁵Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: ⁶»Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.«
⁷Erre megkérdezték őt: »Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?« ⁸Ő pedig így szólt: »Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: ‘Én vagyok’, és: ‘Elérkezett az idő’; de ti ne menjetek utánuk. ⁹Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük ; de ez még nem a vég.«
^{(Dán 2,28) 10}Azután ezt mondta nekik: »Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. ¹¹Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. ¹²Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. ¹³Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. ¹⁴Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. ¹⁵Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. ¹⁶Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. ¹⁷Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, ¹⁸de egy hajszál sem vész el a fejetekről. ¹⁹Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.
²⁰Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett a pusztulása. ²¹Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda. ²²Mert a bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. ^{(MTörv 32,35) 23}Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen a népen. ²⁴Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket minden néphez, Jeruzsálemet pedig legázolják a pogányok, míg be nem telik a nemzetek ideje.
^{(Zak 12,3) 25}Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. ²⁶Az emberek megdermednek a rémülettől, és annak várásától, ami a világmindenséggel történik, mert az egek erői megrendülnek. ²⁷Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel.
^{(Dán 7,13) 28}Mikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.«
²⁹Példabeszédet is mondott nekik: »Nézzétek a fügefát és a többi fát. ³⁰Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³¹Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. ³²Bizony, mondom nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. ³³Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
³⁴Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részegségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. ³⁵Mert mint a csapda, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. ³⁶Virrasszatok tehát, és minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.«
³⁷Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment, és azon a hegyen időzött, amelyet Olajfák hegyének hívnak. ³⁸De már kora reggel odament hozzá az egész nép a templomba, hogy hallgassa őt.
23 ¹Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. ²Ott így kezdték vádolni: »Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.« ³Pilátus megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Ő azt felelte: »Te mondod.« ⁴Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.« ⁵De azok erősködtek, és azt mondták: »Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.«
⁶Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. ⁷Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. ⁸Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. ⁹Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. ¹⁰A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. ¹¹Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. ¹²Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással.
¹³Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, ¹⁴s azt mondta nekik: »Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. ¹⁵Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. ¹⁶Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.«
^{17 18}Erre valamennyien fölkiáltottak: »Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!« ¹⁹Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. ²⁰Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. ²¹De azok kiáltoztak: »Feszítsd meg, feszítsd meg őt!« ²²Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: »De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.« ²³De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. ²⁴Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. ²⁵Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
²⁶Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.
²⁷Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. ²⁸Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: »Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeiteket sirassátok! ²⁹Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: ‘Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!’
³⁰Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ‘Szakadjatok ránk!’ És a halmoknak: ‘Takarjatok el minket!’ ^{(Óz 10,8}<fs) 31}Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?«
³²Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.
³³Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁴Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«
A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk. ^{(Zsolt 22,19) 35}A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt: »Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!« ^{(Zsolt 22,8) 36}A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, ³⁷és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!« ³⁸Felirat is volt fölötte: »Ez a zsidók királya.«
³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!« ⁴⁰De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! ⁴¹Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.« ⁴²Aztán így szólt: »Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.« ⁴³Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!«
⁴⁴A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. ⁴⁵A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. ⁴⁶Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!«E szavakkal kilehelte a lelkét.
^{(Zsolt 31,6}<fs) 47}Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: »Ez az ember valóban igaz volt.« ⁴⁸Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért.
⁴⁹Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt.
^{(Zsolt 38,12) 50}Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, ⁵¹aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. ⁵²Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. ⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. ⁵⁴A készület napja volt, és közeledett a szombat. ⁵⁵Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. ⁵⁶Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.

KNB SZIT STL BD RUF KG