⁵⁷Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. ⁵⁸Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele. ⁵⁹Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰De az anyja így szólt: »Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.« ⁶¹Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.« ⁶²Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. ⁶³Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak. ⁶⁴Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. ⁶⁵Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. ⁶⁶Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermekből?« Mert az Úr keze volt vele.

KNB SZIT STL BD RUF KG