Keresés a Bibliában

32 1Amikor azonban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, összegyűlt Áron ellen, és azt mondta: »Rajta, készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak! Nem tudjuk ugyanis, hogy mi történt Mózessel, azzal az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!« 2Áron erre azt mondta nekik: »Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléről, és hozzátok el hozzám!« 3Meg is tette a nép, amit parancsolt, és elvitte Áronhoz a fülbevalókat. 4Ő pedig átvette, öntőmesterséggel megformálta, és öntött borjút készített belőlük. Erre ők azt mondták: »Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!« 5Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: »Holnap ünnepe lesz az Úrnak!« 6Másnap aztán kora reggel felkeltek, egészen elégő- és békeáldozatokat áldoztak, aztán leült a nép enni és inni, majd nekiállt játszani.
7Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! 8Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: ‘Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!’« 9Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Látom már, hogy keménynyakú nép ez! 10Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!«
11Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: »Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel? 12Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: ‘Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.’ Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben! 13Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: ‘Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!’« 14Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
15Visszatért erre Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalukon írás volt. 16Magának Istennek voltak a művei, a táblákba vésett írás is Istené volt. 17Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: »Harci lárma hallatszik a táborból!«

18Ő így felelt:
»Nem harcra buzdítás kiáltása ez,
és nem harcra serkentők ujjongása ez:
énekesek szavát hallom én!«

19Amikor aztán a tábor közelébe ért, és meglátta a borjút és a táncokat, igen megharagudott. Ledobta kezéből a táblákat, és összetörte azokat a hegy tövében. 20Aztán megragadta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe, és megitatta Izrael fiaival.
21Áronnak pedig azt mondta: »Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?« 22Az így felelt neki: »Ne haragudjon az én uram, hiszen ismered ezt a népet, hogy hajlik a gonoszra! 23Azt mondták nekem: ‘Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak; mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!’ 24Én azt mondtam nekik: Kinek van közületek aranya? – Elhozták, ideadták nekem, én a tűzbe vetettem, és ez a borjú készült belőle.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

32,1 A nép látható bálványképet akar a helyett az Isten helyett, aki a neve által elrejtette saját lényegét. A borjú az erő és a termékenység szimbóluma. Baál istennek is állítottak aranyborjakat, és a Dánban és Bételben lévő izraelita szntélyekben is tiszteltek ilyeneket (1Kir 12,26-33). A pusztai történet tipikus, előre jelzi a nép későbbi elfordulásait az igaz Istentől. Nem az ember alakul Isten képére, hanem ő alakítja Istent a maga képére.

32,20 A népnek meg kell innia a magacsinálta bálványt, amelyet elsősorban a szívében hord.

Versszámozás Hivatkozások