17Miután a fáraó végre elengedte a népet, Isten nem a filiszteusok földje felé vivő úton vezette őket, bár az a rövidebb – azt gondolta ugyanis, hogy a nép megbánja a dolgot, amikor látja, hogy háború támad ellene, és visszatér Egyiptomba –,
18hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről.
19Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!«
20Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort.
21Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton.
22A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.
Jegyzetek
13,17 A felhő esetleg vulkáni tevékenység emléke (nappal füstfelhő, éjszaka tűz). A helynevek alapján nem tudjuk rekonstruálni az útvonalat.