Keresés a Bibliában

8Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet. 9Ez azt mondta népének: »Íme, Izrael fiainak népe túl számos és túl hatalmas számunkra. 10Gyertek, nyomjuk el okosan, hogy ne sokasodjék tovább. Nehogy ellenségeinkhez szegődjön, ha háború támad ellenünk, ne harcoljon ellenünk, és ki se vonuljon erről a földről!« 11Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Raktárvárosokat építettek a fáraónak: Pítomot és Rámszeszt. 12De minél inkább nyomorgatták őket, annál inkább sokasodtak és gyarapodtak. 13Ezért az egyiptomiak meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket. 14Megkeserítették életüket az agyag- és téglavetés kemény munkájával, és mindenféle olyan szolgálattal, amellyel a mezei munkában nyomorgatták őket.
15Egyiptom királya azután parancsot adott a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták, 16és megparancsolta nekik: »Amikor a héber asszonyoknál bábáskodtok, és eljön a szülés ideje, ha fiú az, öljétek meg, ha pedig lány, hagyjátok életben!« 17A bábák azonban félték Istent, és nem tették meg amit az egyiptomi király parancsolt nekik, hanem életben hagyták a fiúgyermekeket. 18Magához hívatta erre őket a király, és kérdőre vonta őket: »Miért hagytátok életben a fiúgyermekeket?« 19Azok azt felelték: »Nem olyanok ám a héber asszonyok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek! Mire mi odaérünk hozzájuk, már megszülnek!« 20Isten ezért jót tett a bábákkal. A nép pedig sokasodott, és nagyon megerősödött. 21Mivel a bábák félték Istent, ő házat épített nekik.
22Erre egész népének megparancsolta a fáraó: »Ha fiú születik, vessétek mindet a folyóba, ha lány, hagyjátok mindet életben!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

1,8 Pitom és Rámszesz katonai- és raktárvárosoknak épültek II. Rámszesz fáraó idejében (Kr. e. 1304-1237) a Nílus-delta keleti részében. Ezzel készítette elő a fáraó szárazföldi hadjáratát a hetiták ellen.

1,15 Az egyiptomiak »héberek«-nek nevezték a határaikon be-betörő nomádokat.

1,22 Vö. Mt 2,16-18.