7
1Katonasor az ember élete a földön,
és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2kívánkozik árnyék után, mint a szolga,
és várja munkája végét, mint a napszámos.
3Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül,
és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra?
Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
6Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője,
és remény nélkül eltűnnek.
7Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet,
és szemem nem lát többé boldogságot.
Jegyzetek
7,7 A földi reményét vesztett Jób Istenhez fordul, akit meg sem mer nevezni.