Keresés a Bibliában

38 1És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta:

2»Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést
belátás nélküli beszédével?

3Övezd fel derekadat, mint férfihez illik,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!

4Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem?
Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat!

5Ki határozta meg méreteit? Hisz tudod!
Ki vont azon mérőzsinórt?

6Mibe bocsátották alapzatát,
és ki tette le a sarkkövét,

7miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok,
és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan?

8Ki zárta el a tengert kapukkal,
mikor kitört, s az anyaméhből előjött,

9amikor felhővel ruháztam,
ködből pólyát adtam neki

10és körülvettem határaimmal,
zárt és kapukat adtam neki,

11és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább!
Itt törjék meg hullámaid gőgje!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

38,1 Maga Isten mutatkozik meg a viharban, amely megszokott módja az ószövetségi teofániáknak. Szemére veti Jóbnak, hogy túl gyakran fellebbezett hozzá. Jób problémáját azonban nem oldja meg: igazat ad ugyan neki barátainak vádjaival szemben, de őt magát szinte elsöpri saját hatalmának és bölcsességének leírásával.

38,4 A világegyetemet az akkori fogalmak szerint írja le: a föld szigetként emelkedik ki a vizek végtelenjéből; az égbolt egy óriási kupola, melyet hatalmas oszlopok tartanak; a nap és a hold, a két világító, amelyeknek saját házuk van az óceánt körülvevő és határoló hegyekben.