38
1És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta:
2»Kicsoda az, aki elhomályosítja a gondviselést
belátás nélküli beszédével?
3Övezd fel derekadat, mint férfihez illik,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!
4Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem?
Jelentsd meg nekem, ha tudsz okosat!
5Ki határozta meg méreteit? Hisz tudod!
Ki vont azon mérőzsinórt?
6Mibe bocsátották alapzatát,
és ki tette le a sarkkövét,
7miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok,
és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan?
8Ki zárta el a tengert kapukkal,
mikor kitört, s az anyaméhből előjött,
9amikor felhővel ruháztam,
ködből pólyát adtam neki
10és körülvettem határaimmal,
zárt és kapukat adtam neki,
11és mondtam: Idáig jössz és nem mégy tovább!
Itt törjék meg hullámaid gőgje!
Jegyzetek
38,1 Maga Isten mutatkozik meg a viharban, amely megszokott módja az ószövetségi teofániáknak. Szemére veti Jóbnak, hogy túl gyakran fellebbezett hozzá. Jób problémáját azonban nem oldja meg: igazat ad ugyan neki barátainak vádjaival szemben, de őt magát szinte elsöpri saját hatalmának és bölcsességének leírásával.
38,4 A világegyetemet az akkori fogalmak szerint írja le: a föld szigetként emelkedik ki a vizek végtelenjéből; az égbolt egy óriási kupola, melyet hatalmas oszlopok tartanak; a nap és a hold, a két világító, amelyeknek saját házuk van az óceánt körülvevő és határoló hegyekben.