13Ez a gonosz ember része Istentől,
és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:
14fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket,
és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.
15Maradékait a döghalál viszi sírba,
és özvegyeik nem siratják őket.
16Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok,
szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,
17megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára,
az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18Házát csak pók módjára építi,
csak olyan az, mint a csősz kunyhója.
19A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem,
ha kinyitja szemét, semmit sem talál;
20mint az ár, úgy tör rá a szegénység,
elragadja éjjel a förgeteg.
21Felkapja őt a perzselő szél és elviszi,
s mint a forgószél, elfújja helyéről.
22És rá lő kímélet nélkül,
úgy, hogy futva menekül keze elől.
23Összecsapja fölötte kezét,
és pisszeg fölötte, amint helyére néz.
Jegyzetek
27,13 Ugyanazok az érvek szerepelnek itt, amelyekkel Jób barátai alátámasztották saját nézeteiket, vagyis bizonyították, hogy az istenteleneknek nincs a földön tartós jóléte, csak szerencsétlenség vár rájuk. Itt a szöveg ezt a kijelentést Jób szájába adja, jóllehet ezzel ellentmond mindannak, amiben ő eddig állhatatosan kitartott. Emiatt és azért, mert Jób harmadik barátja itt a harmadik válaszában nem mond semmit, a magyarázók szerint ezek a szavak nem Jób, hanem Szófár szavai (ezek a versek a 24,18-24 folytatását képezik).
19Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!’ 20Isten azonban így szólt hozzá: ‘Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?’