5
1Ezek után ünnepe volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
2Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van.
3Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága.
4
5Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt.
6Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?«
7A beteg azt felelte: »Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.«
8Jézus azt mondta neki: »Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!«
9Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett.
Azon a napon pedig szombat volt.
10Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: »Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.«
11Azt felelte nekik: »Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: ‘Vedd ágyadat, és járj.’«
12Erre megkérdezték tőle: »Ki az az ember, aki neked azt mondta: ‘Vedd ágyadat és járj’?«
13A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből.
14Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.«
15Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt.
16A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.
17Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.«
18Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.
19Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.
20Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
21Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar.
22Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,
23hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.
24Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.
25Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.
26Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában,
27és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia.
28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát,
29és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.
30Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
Jegyzetek
5,4 A régebbi kéziratokból hiányzik a Vulgáta 4. verse: »Mert az Úr angyala időnként leszállt a tóba és felkavarta a vizet, s aki a víz felzavarása után először ment bele a tóba, meggyógyult, akármilyen betegségben sínylődött.«
5,17 Amikor Jézus Istent Atyjának mondja, akit ő tetteiben követ, nyilvánosan kifejezésre juttatja saját istenségét és az Atyával való, természet szerinti egyenlőségét. A zsidók meg is értik, amit mond, ezért akarják megkövezni, mint istenkáromlót.