¹⁷Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja a sírban van. ¹⁸Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. ¹⁹Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. ²⁰Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. ²¹Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. ²²De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.« ²³Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.« ²⁴Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« ²⁵Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, ²⁶és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?« ²⁷Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«
²⁸Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.« ²⁹Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. ³⁰Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. ³¹A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.« ³²Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.«

KNB SZIT STL BD RUF KG