2 ¹Így hangzott az Úr igéje hozzám:

²»Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe:
Így szól az Úr:
Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,
jegyességed idejének szeretetére;
amikor utánam jöttél a pusztában,
a be nem vetett földön.

³Szent tulajdona Izrael az Úrnak,
termésének zsengéje;
akik eszik, mind megbűnhődnek,
baj jön rájuk, – mondja az Úr. –

⁴Halljátok az Úr igéjét, Jákob háza,
és Izrael házának minden nemzetsége!

⁵Így szól az Úr:
Milyen gonoszságot találtak bennem atyáitok,
hogy eltávolodtak tőlem?
A semmiség után mentek, és semmivé lettek.

⁶Nem mondták: ‘Hol van az Úr,
aki felhozott minket Egyiptom földjéről,
aki vezetett minket a sivatagban,
a puszta és szakadékos földön,
a szikkadt és homályos földön,
a földön, melyen senki sem jár,
és ahol nem lakik ember?’

⁷Bevezettelek titeket a gyümölcsöskert földjére,
hogy egyétek annak gyümölcsét és javait;
de amikor bejöttetek, tisztátalanná tettétek földemet,
és örökségemet utálatossággá.

⁸A papok nem mondták: ‘Hol van az Úr?’
A törvény magyarázói nem ismertek engem,
és a pásztorok elpártoltak tőlem;
a próféták Baál nevében prófétáltak,
és azok után jártak, amik nem használnak.

⁹Ezért még perbe szállok veletek,
– mondja az Úr –,
és fiaitok fiaival is perbe szállok.

¹⁰Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és lássátok,
küldjetek Kedárba, és figyeljetek jól!
Lássátok: vajon történt-e ilyesmi?

¹¹Cserélt-e valamelyik nemzet isteneket?
Pedig azok nem is istenek!
Népem mégis fölcserélte Dicsőségét
azzal, ami nem használ.

¹²Borzadjatok el ettől, ti egek,
irtózzatok és dermedjetek meg nagyon!
– mondja az Úr. –

¹³Mert két gonoszságot művelt népem:
engem elhagytak, az élő víz forrását,
hogy ciszternákat ássanak maguknak,
repedező ciszternákat,
melyek nem tartják meg a vizet.

KNB SZIT STL BD RUF KG