9Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó hét csapással teli csésze volt, és így szólt hozzám: »Gyere, megmutatom neked az asszonyt, a Bárány jegyesét!«
(Lev 26,21G)
10Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből szállt alá Istentől.
(Ez 40,2;Iz 52,1)
11Isten dicsőségétől ragyogott, és világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz.
12Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei.
(Ez 48,31; Kiv 28,21)
13Keletről három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu.
(Ez 48,31-35)
14A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
15Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott a kezében, hogy megmérje a várost, s annak kapuit és falát.
(Ez 40,3)
16A város négyszögű területen épült, és hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost az aranynáddal: tizenkétezer stádium. A hossza, a szélessége és a magassága egyforma volt.
(Ez 43,16)
17Megmérte a falait is: száznegyvennégy könyök, az ember, vagyis az angyal mértéke szerint.
18A falának anyaga jáspiskő volt; maga a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló.
19A város falának alapköveiminden drágakővel ékesek. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
(Iz 54,11-12}<fs)
20az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
21A tizenkét kapu tizenkét drágagyöngy, és egy-egy kapu egy-egy drágagyöngyből áll. A város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.
22Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány.
23A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége világítja meg azt, és lámpása a Bárány.
(Iz 60,1.19)
24A nemzetek az ő világosságában járnak, s dicsőségüket hozzá viszik a föld királyai.
25Kapuit nem zárják be egész nap, mert éjszaka nem lesz ott.
26Odaviszik a nemzetek dicsőségét és gazdagságát.
(Iz 60,3.11)
27Nem lépnek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
22
1Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és Isten és a Bárány trónjából fakadt.
(Zak 14,8)
2Utcája közepén és a folyó mindkét partján az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyó
(Dán 7,18)
Jegyzetek
21,18 Mivel az égi város szépségét emberi szavakkal lehetetlen leírni, János az akkor ismert drágakövek neveit használja fel, hogy amennyire lehet, érzékeltesse azt a szépséget, amelyet ember el sem tud képzelni.
21,22 Az új Jeruzsálemben nem lesz templom, nem lesz szükség sem égitestekre, sem lámpákra, mert maga Isten és a Bárány lesznek a város temploma és világossága. Ez a kép azt fejezi ki, hogy a választottak mindenkor Isten boldogító jelenlétében fognak élni, Istent látni fogják úgy, amint van, és ez boldoggá fogja őket tenni.
22,1 Az Ez 47,1-12-ben szinte ugyanezt a leírást találhatjuk. Az élet vizének folyója az örök élet jelképe, amelyet a választottak elnyertek és ami tökéletesen boldoggá teszi őket. Az élet fája, amely évente tizenkétszer terem, jelzi az ősi, emberi vágy beteljesedését (vö. Ter 3,22), az örökké tartó és megújuló életet.
22,3 Nem lesz többé átok: a föld (Édenkert) átok alá esett az első bűn miatt (Ter 3,17); az Ígéret földje is az izraeliták engedetlensége miatt (vö. Bír 2,1-5); a mennyei Jeruzsálemben viszont minden tiszta és szent lesz.