3 ¹Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját ²és mondta:

³»Vesszen a nap, amelyen születtem,
az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’

⁴Legyen az a nap sötétség,
Isten odafenn ne törődjék vele,
napfény azon ne világítson.

⁵Lepje el sötétség s a halál árnya,
ülje meg sűrű felleg,
és borítsa keserűség!

⁶Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába;
az év napjai közé be ne tudják,
s a hónapokhoz ne számítsák!

⁷Maradjon az az éjjel magtalan,
vígság azon ne legyen;

⁸átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek,
akik készek felkelteni a Leviatánt!

⁹Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai,
várja a világosságot, de hiába,
ne lássa hajnal hasadását,

¹⁰mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját,
mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!

¹¹Miért nem haltam meg a méhben?
Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?

¹²Térd engem miért fogadott,
miért tápláltak emlők?

¹³Így most csendben aludnék,
békességben szenderegnék együtt

¹⁴királyokkal, országok tanácsosaival,
akik pusztaságot építettek maguknak,

¹⁵vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek,
akik ezüsttel töltötték meg házaikat.

¹⁶Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé,
mint a magzat, amely nem látott napvilágot.

¹⁷Ott felhagynak a gonoszok a tombolással,
és pihennek az erőben megfogyottak;

¹⁸együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak,
nem hallják többé a börtönőr szavát.

¹⁹Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt,
s a szolga már nem függ urától.

²⁰Mire való világosság a nyomorultnak
és élet a keseredett léleknek?

²¹Azoknak, akik várják a halált, de nem jő,
és ásva keresik, jobban mint a kincset;

²²akik örülnének mérték nélkül,
ha a sírt végre megtalálnák?

²³Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve,
akit Isten homályba burkolt?

²⁴Sóhajjal kezdem étkezésemet,
mint víz árja ömlik hangos zokogásom;

²⁵mert amitől félve féltem, az elért engem,
s amitől rettegtem, eljött reám.

²⁶Nem voltam álnok, nem hallgattam,
nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«

¹⁰Mindezekben sem vétkezett Jób az ajkával.Ő erre azt felelte neki:
»Balga nő módjára beszélsz!
Ha a jót elvesszük Isten kezéből,
a rosszat miért ne vennénk?«

KNB SZIT STL BD RUF KG