Találatok a szövegben 42 találat

Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 11 ⁹Joel, Zekri fia volt a felügyelőjük, és Júdás, Szenua fia, a város második elöljárója.
• 12 ³⁴Júdás, Benjamin, Semeja és Jeremiás; ³⁶meg testvérei: Semeja, Azareél, Malaláj, Galaláj, Maáj, Natanael, Júdás és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének hangszereivel. Élükön Ezdrás haladt. A Forrás-kapunál

A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ⁴Júdás, másik nevén Makkabeus, ⁶⁶Makkabeus Júdás pedig bátor vitéz volt ifjúkorától fogva, ő legyen a sereg feje és a nép vezére a hadban!
• 3 ¹A helyébe fia, Júdás lépett, akit Makkabeusnak hívtak. ¹¹Amint Júdás ezt megtudta, elébe vonult, megverte és megölte. Sokan megsebesültek és elestek, a többiek megfutamodtak. ¹²Zsákmányukat elragadta, Apollóniosz kardját pedig magához vette Júdás és azzal harcolt mindenkor. ¹⁴így szólt: »Nevet szerzek magamnak és dicsőséget az országban. Leverem Júdást és a vele lévőket, akik megvetették a király szavát.« ¹⁶Amikor elértek Béthoronig, Júdás elébe vonult kicsiny csapatával. ¹⁷Amikor aztán látták a velük szembejövő sereget, így szóltak Júdáshoz: »Hogyan harcoljunk mi kevesen ilyen nagy és erős sokaság ellen? Hiszen a koplalástól ma el is vagyunk csigázva!« ¹⁸Júdás így felelt: »Könnyen kerülhetnek sokan kevesek kezébe. Az ég Istenének mindegy az, hogy sok vagy kevés ember által hoz szabadulást. ²⁵Erre félni kezdtek Júdástól meg testvéreitől, és megrettentek a népek körös-körül mindenfelé. ²⁶A király füléhez is eljutott a neve, és Júdás harcairól beszélt minden nép. ⁴²Amikor Júdás és testvérei azt látták, hogy egyre fenyegetőbb lesz a veszedelem, és már az ő határukban táborozik a sereg, s értesültek a királynak arról a parancsáról, amely a nép kiirtását és megsemmisítését rendelte el, ⁵⁵Utána pedig Júdás vezetőket rendelt a nép fölé ezer, száz, ötven és tíz emberenként. ⁵⁸Ekkor így szólt Júdás: »Készüljetek fel és legyetek bátor férfiak! Reggelre álljatok harcra készen ezek ellen a pogányok ellen, akik összegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket és a szentélyünket! ¹³Amikor Széron, a szíriai sereg parancsnoka arról értesült, hogy Júdás hűséges emberekből sereget gyűjtött maga köré,
• 4 ³Megtudta ezt Júdás, ezért ő is elindult vitézeivel, hogy megrohanja Emmausznál a király haderejét ⁵Amikor Gorgiász éjjel odaért Júdás táborába és senkit sem talált ott, kereste őket a hegyekben. Azt mondta ugyanis: »Ezek elmenekültek előlünk.« ⁶Amikor aztán megvirradt, felbukkant Júdás a mezőn, csupán háromezer emberrel. Ezeknek sem volt még pajzsuk és kardjuk sem. ⁸Júdás így szólt övéihez: »Ne féljetek nagy számuktól és ne rettenjetek meg támadásuktól! ¹³harcra vonultak ki a táborból. Júdás emberei erre megfújták a kürtöt, ¹⁶Mikor Júdás visszatért seregével az üldözésből, ¹⁹S amíg Júdás így beszélt, íme, felbukkant egy csapat, amely a hegységből jött elő. ²¹Ennek láttára igen megijedtek, és amikor még Júdást is megpillantották harcra kész seregével a síkságon, ²³Júdás pedig visszatért a táborba zsákmányolni, és sok aranyat, ezüstöt, kék és tengeri bíbor szövetet és nagy vagyont vittek magukkal. ²⁹Fel is vonultak Júdeába és tábort vertek Béthoronnál. Júdás tízezer emberrel szállt velük szembe. ³⁶Júdás és testvérei pedig így szóltak: »Íme, ellenségeink megsemmisültek. Menjünk tehát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel újra a szentélyt!« ⁴¹Akkor Júdás legénységet rendelt ki, hogy az addig, amíg megtisztítják a szentélyt, szemben álljon a Várban lévőkkel. ⁵⁹Júdás pedig, a testvérei és Izrael egész gyülekezete úgy határozott, hogy évről-évre a maga idejében, mégpedig kiszlev hó huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át öröm és vigasság közepette megülik majd az oltárszentelés ünnepét.
• 5 ³Ekkor Júdás harcba szállt Ézsau fiaival Idúmeában, s azokkal, akik Akrobatanéban laktak, mert körülzárták az izraelitákat, és nagy csapással sújtott le rájuk. ¹⁰és levélben ezt írták Júdásnak és a testvéreinek: »Köröskörül egybegyűltek ellenünk a pogányok, hogy elveszítsenek minket. ¹⁶Amint Júdás és a nép ezeket a szavakat hallotta, nagy népgyűlés jött össze, hogy meghányják-vessék, mit kellene tenni azon testvérek érdekében, akik szorongatásban és ostrom alatt vannak. ¹⁷Júdás ekkor így szólt testvéréhez, Simonhoz: »Válassz ki magadnak férfiakat, és eredj, szabadítsd meg testvéreidet Galileában, én pedig, meg a testvérem, Jonatán Gileádba megyünk.« ²⁰Simon mellé beosztottak háromezer embert, hogy vonuljon Galileába; Júdás mellé pedig nyolcezret Gileád ellen. ²⁴Makkabeus Júdás pedig, meg testvére, Jonatán, átkeltek a Jordánon és három napig vonultak a pusztában. ²⁸Júdás erre sebtében Bószor sivatagja felé fordult seregével, elfoglalta a várost, kardélre hányt mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta valamennyi zsákmányukat, s tűzben elégette. ³¹Amint Júdás látta, hogy az ostrom már megkezdődött, az égre tör a harci zaj meg a harsonaszó, és a városban is nagy a lárma, ³⁵Ezután Micpa ellen ment Júdás, megszállta és elfoglalta. Megölt benne mindenkit, aki férfinemen volt, elragadta zsákmányukat, és tűzben elégette. ³⁸Ekkor Júdás elküldött, hogy kikémleljék a csapatot, és a következőt jelentették neki: »Igen nagy a serege, mert a körülöttünk lakó pogányok mindnyájan összegyűltek nála. ³⁹Még az arabokat is felbérelték, hogy segítsék őket. A folyón túl ütöttek tábort, és készen állnak megütközni veled.« Erre fölvonult ellenük Júdás. ⁴⁰Timóteus pedig így szólt seregének vezéreihez: »Ha a folyóvízhez vonul seregével Júdás, és ő kel át először ellenünk, nem bírunk vele, mert erősebb lesz nálunk; ⁴²Mikor aztán Júdás megközelítette a folyó ágyát, odaállította a folyó mellé a hadinép ellenőrző tisztjeit és megparancsolta nekik: »Senkit se engedjetek visszamaradni! Mindenki jöjjön a harcba!« ⁴⁴Ám Júdás elfoglalta a várost, lángba borította a szentélyt mindazokkal együtt, akik benne voltak. Így alázta meg Karnaimot, és az nem tudott ellenállni Júdásnak. ⁴⁵Azután Júdás összegyűjtötte a Gileádban lakó összes izraelitát, feleségestül és gyermekestül, kicsit-nagyot egyaránt, egy igen nagy sokaságot, hogy Júdea földjére menjenek. ⁴⁷Ám a város lakói bezárkóztak és kövekkel torlaszolták el a kapukat. Júdás azonban békés üzenetet küldött nekik: ⁴⁹Erre Júdás kihirdettette a táborban, hogy mindenki álljon csatasorba, ahol éppen van. ⁵³Közben azon volt Júdás, hogy együtt maradjanak a lemaradók, ezért buzdítva szólt a néphez az egész úton, míg csak Júdea földjére nem értek. ⁵⁵Abban az időben, amikor Júdás és Jonatán Gileád földjén voltak, a testvére, Simon pedig Galileában, Ptolemaisszal szemben, ⁶¹mert nem hallgattak Júdásra és testvéreire abban a hitben, hogy vitézi tetteket visznek majd véghez. ⁶³Júdás embereit azonban nagyon magasztalta egész Izrael, sőt még mindazok a pogányok is, akik hallottak nevükről. ⁶⁵Majd kivonult testvéreivel Júdás, és megverte Ézsau fiait a délre eső országban. Bevette Hebront leányvárosaival együtt és felégette falait és tornyait körös-körül. ⁶⁸Júdás azután Asdód irányába kanyarodott el a filiszteusok földje felé. Lerombolta oltáraikat, elégette tűzzel isteneik faragott képeit, és magával vitte a városok zsákmányát; azután visszatért Júdea földjére.
• 6 ¹⁹Ezért Júdás elhatározta, hogy szétszórja őket. Egybehívta tehát az egész népet, hogy ostrom alá vegyék őket. ³²Ekkor Júdás elvonult a Vár alól és Bétzakaránál a király táborával szemben ütött tábort. ⁴²Felvonult Júdás is csapatával a harcra, és a király seregéből hatszáz ember esett el.
• 7 ⁶Ezek bevádolták a népet a királynál ezekkel a szavakkal: »Júdás és testvérei kiirtották barátaidat mind; minket pedig elűzött földünkről. ⁹hogy nézze meg a romlást, amelyet Júdás okozott. A gonosz Alkímosznak a főpapi tisztet adta; annak pedig meghagyta, hogy álljon bosszút Izrael fiain. ¹⁰Fel is kerekedtek és elmentek nagy sereggel Júdea földjére. Majd követeket küldtek és álnok módon, békés szavakkal szóltak Júdáshoz meg a testvéreihez. ²³Mikor Júdás látta mindazt a bajt, amelyet Alkímosz és a vele lévők okoztak Izrael fiainak – jóval többet, mint a pogányok –, ²⁵Amikor pedig Alkímosz látta, hogy Júdás és a vele lévők megerősödtek, és belátta azt is, hogy nem bír helyt állni ellenük, visszatért a királyhoz és ott súlyos vádakkal illette őket. ²⁷Nikánor nagy sereggel vonult be Jeruzsálembe, majd csalárdul békés üzenetet küldött Júdásnak meg a testvéreinek, ²⁹El is ment Júdáshoz, és békésen köszöntötték egymást. Ám az ellenség készen állt, hogy elragadják Júdást. ³⁰Júdás azonban megtudta, hogy csalárdsággal közeledik feléje; ezért óvatosan elkerülte őt, és nem kívánta többé látni a színét. ³¹Mikor Nikánornak tudomására jutott, hogy terve nyilvánvalóvá lett, harcba indult Júdás ellen Kefarsaláma mellett. ³⁵Felindulásában megesküdött és azt mondta: »Ha Júdás tüstént kezembe nem kerül seregével együtt, akkor, ha majd épségben visszatérek, felgyújtom ezt a házat.« És nagy haraggal távozott. ⁴⁰Júdás pedig Hadásánál táborozott háromezer emberrel. Ekkor így imádkozott Júdás:
• 8 ¹Júdás pedig értesült a rómaiak hírnevéről és nagy hatalmáról, meg arról, hogy jóindulattal vannak mindazok iránt, akik hozzájuk fordulnak, sőt baráti szövetségre is lépnek azokkal, akik hozzájuk csatlakoznak; továbbá arról, hogy hatalmasak és erősek. ¹⁷Ezért Júdás kiválasztotta Eupolemoszt, János fiát, Jákob unokáját, meg Jázont, Eleazár fiát, és elküldte őket Rómába, hogy barátságra és szövetségre lépjenek velük ²⁰»Makkabeus Júdás, az ő testvérei, és a zsidók népe küldött minket hozzátok, hogy barátságot és szövetséget kössünk veletek, és szövetségeseitek meg barátaitok közé vegyetek fel minket.«
• 9 ^{1 5}Júdás háromezer válogatott emberével Elászában táborozott. ⁷Júdás, azt látva, hogy a serege elszéledt, a harcot pedig el nem kerülheti, elkeseredett szívében, mert nem volt már ideje, hogy összegyűjtse őket, és bánatában ¹⁰Júdás azonban így szólt: »Távol legyen tőlünk, hogy így tegyünk! Nem futunk meg előlük. Ha időnk elérkezett, haljunk meg férfiasan testvéreinkért, de ne szennyezzük be hírnevünket.« ¹³Ekkor riadót fújtak Júdás oldalán is. A föld megremegett a seregek kiáltásától. Már reggeltől estig dúlt a harc. ¹⁴Júdás észrevette, hogy Bakhidész seregének java a jobbszárnyon van. Erre melléálltak a bátor szívűek mind, ¹⁶Mikor a balszárnyon lévők észrevették, hogy a jobbszárny felmorzsolódott, hátba támadták Júdást és a vele lévőket. ¹⁸Júdás is elesett, a többiek pedig elmenekültek. ¹⁹Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és atyáik sírboltjába temették Modin városában. ²²Júdás egyéb háborús dolgait, vitéz és kiváló tetteit nem jegyezték fel, mert az nagyon sok volt. ²³Történt pedig, hogy Júdás halála után Izrael minden határában előbújtak az istentelenek és előjöttek mindnyájan a gonosztevők. ²⁶Ezek felkutatták és kinyomozták Júdás barátait, és elvitték őket Bakhidészhez, aki kitöltötte rajtuk bosszúját és kigúnyolta őket. ²⁸Összegyűlt akkor Júdás összes barátja, és így szóltak Jonatánhoz: ²⁹»Amióta meghalt testvéred, Júdás, nincsen olyan férfi, aki – mint ő – kivonulna ellenségeink, Bakhidész és azok ellen, akik gyűlölik nemzetünket. ³¹Jonatán akkor elvállalta a vezérséget és testvére, Júdás helyébe lépett.
• 11 ⁷⁰Jonatán és egész serege meghátrált. Senki sem maradt a helyén Matatiás, Absalom fia és Júdás, Kálfi fia csapatvezéreken kívül.
• 13 ⁸és hangos kiáltással ezt válaszolták: »Te vagy a mi vezérünk, Júdás, és a testvéred, Jonatán helyében.
• 14 ¹⁸megírták neki érctáblákon, hogy megújítják vele azt a barátságot és szövetséget, amit testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek.
• 16 ²Simon erre magához hívta két idősebbik fiát, Júdást meg Jánost, és így szólt hozzájuk: »Én magam is, a testvéreim és atyám háza is ifjúkorunktól fogva harcolunk Izrael ellenségeivel mind a mai napig, és Izrael többször is sikeresen menekült meg általunk. ⁹Júdás, János testvére ekkor szintén megsebesült. János üldözőbe vette őket egészen Kedronig, amit Kendebajosz megerősített. ¹⁴Simon éppen Júdea országának városait járta, hogy gondoskodjék szükségleteikről, és a százhetvenhetedik esztendő tizenegyedik hónapjában – ez Sábát hava – a fiával, Matatiással és Júdással együtt lement Jerikóba.

A Makkabeusok második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹⁰Jeruzsálem és Júdea népe, a nagytanács meg Júdás üdvözlik Arisztobuloszt, Ptolemajosz királynak a felkent papok nemzetségéből való tanítóját, valamint az egyiptomi zsidókat, és jó egészséget kívánnak nekik!
• 2 ¹⁴Később Júdás is összegyűjtötte azokat az iratokat mind, amelyek a nálunk dúló harcok következtében szétszóródtak. Ezek nálunk vannak. ¹⁹A történetet Makkabeus Júdásról és testvéreiről, a nagy templom megtisztításáról és az oltáravatásról,
• 5 ²⁷Makkabeus Júdás azonban elvonult tizedmagával a pusztába, és övéivel ott, a hegyek között vadállatok módjára tengette életét. Hogy tisztátalanná ne legyenek, egész idő alatt növénnyel táplálkoztak.
• 8 ¹Makkabeus Júdás pedig, és az övéi titkon eljárogattak a falvakba, összehívták rokonaikat meg barátaikat, és maguk köré gyűjtötték azokat, akik hűen kitartottak a zsidó vallás mellett. Így hatezer embert szedtek össze. ^{8 12}Amikor Júdás értesült Nikánor jöveteléről, közölte ezt a vele lévő zsidókkal.
• 11 ¹
• 12 ⁵Amikor Júdás értesült a honfitársain elkövetett kegyetlenségről, elmondta ezt a vele lévő embereknek. Majd segítségül hívta Istent, az igazságos bírót, ^{10 11}A harc heves volt, de Isten segítségével szerencsés véget ért. Az arabok vereséget szenvedtek, és akik életben maradtak, arra kérték Júdást, hogy nyújtsa nekik jobbját, és ígéretet tettek, hogy legelő jószágot adnak, és egyéb dolgokban is a kezére járnak. ¹²Júdás pedig, mert úgy látta, hogy valóban szolgálatára lehetnek sok dologban, békét ígért. Majd szerződést kötöttek és azok visszatértek sátraikba. ¹⁴Lakói a fal erősségében és élelmiszerkészletükben bízva, csak lomhán védekeztek, s átkozódásokkal ingerelték Júdást, káromolták Istent és bűnös dolgokat beszéltek. ²¹Amikor Timóteus értesült Júdás megérkezéséről, előreküldte az asszonyokat, a gyermekeket és a többi népséget egy Kárnion nevű várba. Ez ugyanis bevehetetlen és a meredek szakadékok miatt nehezen hozzáférhető volt. ²²Amint aztán feltűnt Júdás első csapata, a mindent látó Isten megjelenése miatt félelem szállta meg az ellenséget és futásnak eredtek. Az egyik ide szaladt, a másik oda, úgyhogy nemegyszer a saját embereik terítették le és sebezték meg őket tulajdon kardjukkal. ²³Júdás pedig heves iramban rájuk rontott, lesújtott a gonoszokra és leterített közülük harmincezer embert. ²⁶Júdás azután Kárnajim és Atargation ellen vonult, és megölt huszonötezer embert. ³⁶Eszdrin emberei pedig elgyöngültek a tartós küzdelemben. Erre Júdás az Úrhoz kiáltott, hogy segítőjük és vezérük legyen a harcban. ³⁸Júdás pedig összegyűjtötte seregét és Adullám városába vezette. A hetedik nap elérkeztével szokás szerint megtisztultak és ugyanott megülték a szombatot. ³⁹A rákövetkező napon azután elment Júdás az embereivel, hogy elhozza az elesettek holttesteit, és eltemesse őket szüleik mellé a családi sírokba. ⁴²Majd imára tértek és azt kérték, hogy feledésbe menjen az elkövetett bűn. A hős Júdás pedig intette a népet, hogy óvakodjék a bűntől. Hiszen tulajdon szemükkel látják, hogy mi történt az elesettek bűne miatt.
• 13 ¹A száznegyvenkilencedik esztendőben Júdás arról értesült, hogy Antióchosz Eupátor sereggel közeledik Júdea ellen, ¹⁰Mikor Júdás értesült erről, megparancsolta a népnek: kiáltson éjjel-nappal az Úrhoz, hogy – mint mindig – most is segítse meg őket; ¹²Így is tettek mindnyájan együtt. A földre leborulva, siránkozás és böjtölés mellett három napon át szüntelenül irgalomért esedeztek az Úrhoz. Majd felszólította őket Júdás, hogy készüljenek fel. ²⁰A bentlévőket pedig Júdás ellátta a szükséges dolgokkal. ²³és harcba bocsátkozott Júdással, de vereséget szenvedett. Amikor aztán arról értesült, hogy a kormányzónak visszahagyott Fülöp lázadást szított Antióchiában, rémületében jó szóval fordult a zsidókhoz, engedett követeléseiknek, és eskü alatt megígért mindent, ami jogosnak látszott. A kibékülés után áldozatot mutatott be, tiszteletet tanúsított a templom iránt és ajándékokat adott.
• 14 ¹Három esztendő elmúltával aztán Júdás és a társai arról értesültek, hogy Demetriosz, Szeleukosz fia hatalmas sereggel és hajóhaddal befutott Tripolisz kikötőjébe, megszállta a kedvező helyeket, ⁶Erre ő így felelt: »Azok, akiket a zsidók haszidoknak hívnak, és akiknek Makkabeus Júdás a vezérük, háborúra uszítanak, lázadásokat szítanak, és nem engedik, hogy az ország nyugalomban maradjon. ¹⁰Amíg ugyanis életben van Júdás, addig lehetetlen, hogy békességben legyen az ország.« ¹¹E beszéd végeztével a többi barátja, akik Júdás ellenségei voltak, még jobban felizgatták Demetrioszt. ¹³azzal a paranccsal, hogy Júdást fogja el, a társait pedig szórja szét, és tegye meg Alkímoszt a fölséges templom főpapjává. ¹⁴Erre azok a pogányok, akik elmenekültek Júdás elől Júdeából, csapatostul csatlakoztak Nikánorhoz, abban a reményben, hogy a zsidók nyomorgatása és veresége nekik javukra fog szolgálni. ^{15 17}Simon, Júdás testvére Nikánorral került szembe, de az ellenség hirtelen csöndességétől megrettenve kitért előle. ¹⁸Nikánor ennek ellenére sem merte véres ütközetben kierőszakolni a döntést, mert hallott Júdás társainak bátorságáról és arról a hősiességről, amelyet a hazáért vívott harcokban tanúsítottak. ²²Júdás közben kiadta a parancsot, hogy alkalmas helyeken fegyveresek legyenek készenlétben, arra az esetre, ha az ellenség részéről valami hirtelen baj fenyegetne. A tárgyalás azonban zavartalanul folyt le. ²⁴Júdást mindenkor szívből kedvelte. Jóindulattal volt a férfi iránt, ²⁶Mikor Alkímosz az ő kölcsönös barátságukról és szövetségükről értesült, elment Demetrioszhoz, és ezt jelentette: Nikánor az ellenséghez húz, mert az ország ellen fondorkodó Júdást jelölte ki utódjának. ³³megesküdött és mondta: »Ha ki nem adjátok nekem Júdást bilincsbe verve, a földdel teszem egyenlővé Istennek ezt a szentélyét, tövéből kiásom az oltárt, és Bakhusz atyának szentelem ezt a szent helyet.«
• 15 ¹Akkor jelentették Nikánornak, hogy Júdás Szamaria helységeiben tartózkodik. Erre úgy határozott, hogy szombati napon minden erővel rátámad. ⁶Míg ugyanis Nikánor mérhetetlen gőgjében felfuvalkodva már azt tervezte, hogy nyilvános emléket állít a Júdás felett aratott diadalának, ¹⁵Erre Jeremiás kinyújtotta jobbját, aranykardot adott át Júdásnak és ezt mondta: ¹⁷Fellelkesedtek tehát Júdás igen szép szavaitól, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy felélesszék a harci vágyat és bátorságra tüzeljék az ifjak lelkét. El is határozták, hogy támadásba mennek és vitézül harcolnak. Hadd hozza meg a vitézség a döntést az ügyben, hiszen a szent város meg a templom forgott veszedelemben. ²⁶Júdás pedig, és a társai Istenhez kiáltottak és imádkozva mentek a harcba. ³⁰Júdás pedig, aki mindenképpen kész volt testét és lelkét odaadni polgártársaiért, megparancsolta, hogy vágják le Nikánor fejét meg kezét a karjával együtt, és vigyék el Jeruzsálembe.

Evangélium Máté szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 10 ⁴a kánaáni Simon, és az iskarióti Júdás, aki el is árulta őt.
• 13 ⁵⁵Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?
• 26 ¹⁴Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz ²⁵Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: »Csak nem én vagyok az, Rabbi?« Ő azt felelte neki: »Te mondtad.« ⁴⁷Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
• 27 ³Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek.

Evangélium Márk szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ¹⁹és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.
• 6 ³Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?« És megbotránkoztak benne.
• 14 ¹⁰Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. ⁴³Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől.

Evangélium Lukács szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 6 ¹⁶Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.
• 22 ³Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettőnek. ⁴⁷Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. ⁴⁸Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?«

Evangélium János szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 6 ⁷¹Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül.
• 12 ⁴Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt:
• 13 ²A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, ²⁶Jézus azt felelte: »Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.« Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. ²⁹Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: »Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!« vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.
• 14 ²²Ekkor megszólalt Júdás, nem az iskarióti: »Uram, miért van az, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni, és nem a világnak?«
• 18 ²Ismerte azt a helyet Júdás is, aki elárulta őt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. ³Júdás tehát, miután magához vett egy szakasz katonát, s a főpapoktól és a farizeusoktól poroszlókat, odament lámpásokkal, fáklyákkal és fegyverekkel. ⁵Azt felelték neki: »A Názáreti Jézust.« Ő azt mondta nekik: »Én vagyok.« Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt.

Az apostolok cselekedetei (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹³Amikor beértek, felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab fia. ¹⁶»Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. ²⁵hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.«
• 5 ³⁷Őutána az összeírás napjaiban fellépett Galileai Júdás, és magához csábította a népet. Ő is elpusztult, s akik egyetértettek vele, azokat mind szétszórták.
• 9 ¹¹Az Úr így folytatta: »Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik,
• 15 ²²Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást – ők a testvérek között vezetők voltak –, ²⁷Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra adják. ³²Júdás és Szilás pedig, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel vigasztalták a testvéreket és megerősítették őket.

Júdás levele (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket az Atyaisten szeret, Jézus Krisztusnak megtartott és meghívott.