Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

KNB 400 SZIT 476 STL 39 BD 40 RUF 456 KG 429

Találatok a szövegekben

Józsue, József és Eleazár halála Ezek után meghalt Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában »
Józsefet tehát Egyiptomba vitték. Egy egyiptomi ember, Putifár, a fáraó udvari tisztje, a testőrség kapitánya vette meg az izmaelitáktól, akik odavitték. József szolgasága Egyiptomban »
József a börtönben Az Úr azonban Józseffel volt. Megkönyörült rajta, és kedvessé tette őt a főfoglár szemében, »
József utolsó évei és halála Miután apját eltemette, József visszatért Egyiptomba testvéreivel és egész kíséretével együtt. »
Józsue tisztségének megerősítése Majd megparancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: »Légy erős és bátor, mert te vezeted be Izrael fiait arra földre, amelyet ígértem és én veled leszek.« »
Ugyanabban az időben átkot mondott Józsue: Csak Ráhábot, a parázna nőt s apja házát s mindazt, amije volt, hagyta életben Józsue – ott is laknak Izrael körében mind a mai napig –, amiért az elrejtette azokat a követeket, akiket Jerikó kikémlelésére küldött. »
Ezután a sors József fiaira esett. Határuk Jerikóval és vizével szemben, keletre, a Jordánnál kezdődik, majd azzal a pusztával folytatódik, amely Jerikótól felmegy a bételi hegyhez, József utódainak szállásterülete »
Hosszú idővel azután, hogy az Úr békét adott Izraelnek, s körös-körül minden nemzetet alája vetett, s amikor Józsue már igen koros és nagyon öreg lett, Józsue beszéde a néphez »
József utódainak területe Felvonult József háza is Bétel ellen, és az Úr velük volt. »
Majd azt mondta az Úr Mózesnek: »Íme, közel van halálod napja. Hívd elő Józsuét, s álljatok fel a bizonyság sátrában, hogy közöljem vele megbízásomat.« Elment tehát Mózes és Józsue, s felálltak a bizonyság sátrában. »
Az Úr seregének vezére erre így szólt Józsuéhoz: »Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent!« Erre Józsue úgy tett, ahogy az megparancsolta neki. »
Ám azok azt mondták Józsuénak: »Szolgáid vagyunk.« Józsue megkérdezte tőlük: »Kik vagytok, s honnan jöttetek?« »
Így szóltak ekkor József fiai Józsuéhoz: »Miért adtál nekem csak egy sorsnyi és egy kötélnyi birtokot, noha oly nagy számú vagyok, s az Úr annyira megáldott engem!« »
Azt mondta erre Józsue József házának, Efraimnak, s Manasszénak: »Nagyszámú és nagy erejű nép vagy: nem lesz neked egy sorsnyi részed, »
Elnevezte a gyermeket Józsefnek, mondván: »Adjon hozzá az Úr egy másik fiút is nekem.« »
József születése után Jákob így szólt Lábánhoz: »Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre! »
a két szolgálót és gyermekeit felállította elöl, Leát és a gyermekeit a második helyen, Ráchelt és Józsefet pedig leghátul. »
Odament Lea is a gyermekeivel, és ők is meghajtották magukat. Végül odalépett József és Ráchel, és meghajtotta magát. »
Ráchel fiai: József és Benjamin. »
József és testvérei »
József tizenhét esztendős korában, még mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt. Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál. »
Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst. »
Izrael azt mondta Józsefnek: »Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!« Ő azt felelte: »
Az ember erre azt felelte neki: »Elmentek innen, de hallottam, hogy azt mondták: ‘Menjünk Dótainba!’« József elment tehát a testvérei után, és Dótainban meg is találta őket. »
Amikor apjuk megismerte, így szólt: »A fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet!« »
A mádiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának. »
József tehát kegyelmet talált a gazdája előtt, és személyesen neki szolgált. Őt rendelte mindene fölé, rábízta a házát, átadta neki mindenét, így ő viselte gondját mindenének. »
Az Úr pedig megáldotta az egyiptomi házát Józsefért, és az Úr áldása volt annak minden vagyonán, házán és mezején egyaránt. »
Mindent, amije csak volt, József kezére bízott. Nem is volt annak semmi másra gondja, csak arra a kenyérre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és csinos külsejű volt. »
Egy idő múlva szemet vetett Józsefre urának asszonya, és így szólt hozzá: »Hálj velem!« »
Hasonló szavakkal beszélt az asszony nap mint nap az ifjúhoz, de József visszautasította, hogy vele aludjon. »
Történt azonban egy napon, hogy József bement a házba valami dolgot elintézni, amikor éppen senki sem volt odabenn. »
Börtönbe vettette Józsefet, abba, amelyikben a király foglyait őrizték. Ott maradt tehát, bezárva. »
úgyhogy az József kezére bízta az összes foglyot, akiket a börtönben tartottak, és mindent, amit kellett, ő intézett. »
és a testőrök kapitányának tömlöcébe vettette őket, oda, ahol József is fogságban volt. »
A főfoglár pedig Józsefre bízta őket, ő pedig ellátta őket. Hosszú ideig fogságban voltak. »
Amikor reggel József bement hozzájuk, és látta, hogy szomorúak, »
Azok azt felelték: »Álmot láttunk, de nincs, aki megfejtse nekünk.« József erre azt mondta nekik: »Nem Istené az álomfejtés? Mondjátok csak el nekem, mit láttatok!« »
József azt felelte: »Az álom megfejtése ez: a három szőlővessző még három nap; »
József azt felelte: »Az álom megfejtése ez: a három kosár még három nap, »
a másikat pedig bitófára akasztatta, amint József megmondta nekik. »
Ám a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, mert megfeledkezett álmának megfejtőjéről. »
Parancsot adott erre a király, és tüstént kihozták Józsefet a tömlöcből, megnyírták, más ruhát adtak rá, és eléje vezették. »
József ezt válaszolta: »Nem én, hanem Isten ad majd szerencsés választ a fáraónak!« »
József azt felelte: »A király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. »
József Egyiptom kormányzója »
Így szólt azért Józsefhez: »Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót? »
Azután a fáraó azt mondta Józsefnek: »Íme, Egyiptom egész földje fölé rendeltelek!« »
A király azután így szólt Józsefhez: »A fáraó én vagyok, de a te parancsod nélkül se kezét, se lábát ne mozdítsa senki Egyiptom egész földjén.« »
Kiment tehát József Egyiptom földjére »
Józsefnek még az éhség eljövetele előtt született két fia, akiket Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya, Ászenet szült neki. »
elkövetkezett az éhség hét esztendeje, amint József előre megmondta. Az éhség elhatalmasodott az egész földön, de Egyiptom egész földjén volt félretéve eleség. »
Amikor tehát megéheztek, a nép a fáraóhoz kiáltott, és élelmet kért tőle. Ő azt felelte nekik: »Menjetek Józsefhez, s amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!« »
Amikor aztán súlyosbodott az éhínség Egyiptom egész földjén, József megnyitotta az összes gabonatárolót, és adott az egyiptomiaknak, mert őket is sújtotta az éhség. »
Erre minden ország Egyiptomba ment, hogy eleséget vásároljon Józsefnél, mivel az éhínség egyre súlyosabb volt az egész földön. »
József testvéreinek első útja Egyiptomba »
Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vegyen Egyiptomban. »
Benjamint, József testvérét azonban otthon tartotta Jákob. Azt mondta a testvéreinek: »Nehogy valami baja történjen az úton!« »
József volt tehát a kormányzó Egyiptom földjén, és az ő engedélyével adták el a gabonát a népeknek. Amikor aztán testvérei leborultak előtte, »
Nem tudták ugyanis, hogy József érti őket, mert tolmács segítségével beszélt velük. »
Apjuk, Jákob azonban így szólt: »Megfosztotok engem minden gyermekemtől: József nincs többé, Simeon fogságban van, Benjamint is elvinnétek! Rám szakad az összes baj!« »
József testvéreinek második útja Egyiptomba »
Fogták erre a férfiak az ajándékot, a kétszerannyi pénzt és Benjamint, lementek Egyiptomba, és József elé álltak. »
Amikor József meglátta őket és velük Benjamint, megparancsolta háza felügyelőjének: »Vezesd be ezeket az embereket a házba, aztán vágj állatot, és készíts lakomát, mert velem fognak enni délben!« »
Az teljesítette a parancsot, és bevezette a férfiakat József házába. »
Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön; hallották ugyanis, hogy ott fognak enni. »
Amikor aztán József hazatért, elé rakták az ajándékot, amelyet a kezükben hoztak, és földre borultak előtte. »
Amikor József felemelte szemét és meglátta Benjamint, az ő édes testvérét, így szólt: »Ez a ti legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem?« Aztán pedig azt mondta: »Fiam, legyen kegyes Isten irántad!« »
Miután feltálaltak, külön Józsefnek, külön a testvéreinek, és külön az egyiptomiaknak, akik ott ettek – az egyiptomiaknak ugyanis nem szabad a héberekkel együtt enniük, ők az ilyen lakomát tisztátalannak tartják –, »
József ezután megparancsolta a háza felügyelőjének: »Töltsd meg zsákjaikat gabonával, amennyi csak fér beléjük, s tedd mindegyikük pénzét a zsákja szájába. »
Amikor kiértek a városból és haladtak egy keveset, József hívatta háza felügyelőjét, és azt mondta neki: »Kelj fel, menj azok után a férfiak után, és ha utolérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? »
Az úgy tett, ahogy József megparancsolta, és amikor utolérte őket, az utasítás szerint beszélt hozzájuk. »
Júda a testvéreivel együtt bement Józsefhez – ő ugyanis még nem távozott el arról a helyről –, és mindnyájan a földre vetették magukat előtte. »
József azt felelte: »Távol álljon tőlem, hogy így cselekedjek! Aki a poharat ellopta, az legyen a rabszolgám, ti pedig menjetek szabadon atyátokhoz!« »
József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: »Menjen ki mindenki!« Senki más nem volt vele, amikor felfedte kilétét testvérei előtt. »
és így szólt testvéreihez: »Én vagyok József! Él-e még az atyám?« Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. »
Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: »Gyertek ide hozzám!« Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: »Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. »
Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: ’Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! »
Majd a többi testvérét is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele. »
Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: »Eljöttek József testvérei!« Örült neki a fáraó, és egész házanépe. »
Sőt, meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek: »Rakodjatok fel a teherhordó állataitokra, menjetek el Kánaán földjére, »
Úgy is tettek Izrael fiai, ahogy parancsolták nekik. József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. »
és elmondták neki: »József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén!« Apjuk szíve azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. »
De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, s mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, »
és így szólt: »Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!« »
Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével.« »
Ráchelnek, Jákob feleségének a fiai: József és Benjamin. »
Józsefnek Egyiptom földjén ezek a fiai születtek, ezeket szülte neki Ászenet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya: Manassze és Efraim. »
Ezenkívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob házanépének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt. »
Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elé Gósenbe. »
Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és felment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte és hosszan sírt. »
Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: »Most már örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged.« »
Bement tehát József, és jelentette a fáraónak: »Atyám és testvéreim, juhaik és marháik, és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán földjéről, s most Gósen földjén állnak.« »
A király erre azt mondta Józsefnek: »Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. »
Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót. »
József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, »
József intézkedései Egyiptomban »
Amikor aztán a vásárlóknak elfogyott a pénzük, egész Egyiptom Józsefhez ment, és így szólt: »Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg a szemed előtt pénz hiányában!« »
Megvette tehát József Egyiptom egész földjét – mert mindenki eladta birtokát a nagy éhínség miatt –, és a fáraó tulajdonává tette azt, »
József ekkor azt mondta a népnek: »Íme, amint látjátok, ti magatok is, a földetek is a fáraó tulajdona. Vigyétek a magot, és vessétek be a földeket, »
Attól az időtől kezdve mind a mai napig Egyiptom egész földjén egy ötödrész a királynak jár – s ez József óta mintegy törvénnyé vált –, kivéve a papi földet, amely mentes volt ettől a kötelességtől. »
Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: »Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget: ne temess el engem Egyiptomban. »
Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába!« József azt felelte neki: »Megteszem, amit parancsoltál!« »
Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Erre magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot. »
Amikor megmondták az idős embernek: »Íme, a fiad, József eljött hozzád« – összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére. »
Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: »Kik ezek?« »
József erre elvette őket az apja öléből, és földig borult. »
Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal: »
Amikor azonban József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszul esett ez neki. Megfogta tehát apja kezét, le akarta venni Efraim fejéről, és áttenni Manassze fejére. »
Józsefnek, a fiának pedig azt mondta: »Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére. »
József ráborult apja arcára, siratta és csókolgatta őt. »
Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó házanépéhez: »Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak, »
valamint József házanépe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták. »
hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: ‘Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!’ Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!« Ennek hallatára József sírni kezdett. »
és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak a fiai is József térdén születtek. »
Azoknak a száma tehát, akik Jákob ágyékából származtak, összesen hetven volt; József azonban már Egyiptomban volt. »
Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet. »
Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!« »
Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: »Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.« »
Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. »
és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével. »
Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsue tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!« »
Fel is készült Mózes és szolgája, Józsue, és amikor Mózes elindult Isten hegyére, »
Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: »Harci lárma hallatszik a táborból!« »
Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól. »
József fiaiból Efraimból Elisáma, Ammiúd fia, Manasszéból Gamáliel, Fadasszúr fia; »
József fiai közül: Efraim fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen »
Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: »Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!« »
Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát, »
József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát, »
Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta. »
Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat, »
be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát. »
Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet. »
József fiai, nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim. »
Ezek voltak Efraim fiainak nemzetségei; számuk harminckétezer-ötszáz volt. Ezek voltak József fiai, nemzetségeik szerint. »
mert az Úr előre megmondta, hogy azok mindnyájan meghalnak a pusztában, s nem is maradt életben közülük senki sem, csak Káleb, Jefóne fia és Józsue, Nún fia. »
Eljöttek ekkor Celofhád lányai – Celofhád Hefernek volt a fia, az meg Gileádnak a fia, az meg Mákirnak a fia, az meg Manasszénak a fia, az meg Józsefnek volt a fia – név szerint Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca »
Józsue megbízása »
Azt mondta erre neki az Úr: »Vedd Józsuét, Nún fiát, azt a férfit, akiben lélek van és tedd rá kezedet – »
Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: vette Józsuét, odaállította Eleazár pap és a nép egész sokasága elé, »
kivéve a kenizita Kálebet, Jefóne fiát meg Józsuét, Nún fiát, akik teljesítették akaratomat.’ »
Parancsot adott tehát Mózes Eleazárnak, a papnak meg Józsuénak, Nún fiának, s az Izrael törzseiben levő nagycsaládok fejeinek és azt mondta nekik: »
Odaadta tehát Mózes Gád és Rúben fiainak meg Manassze, József fia fél törzsének Szihon, amorita király országát meg Óg básáni király országát: földjüket és városaikat körös-körül. »
»A következő a neve azoknak a férfiaknak, akik el fogják osztani azt a földet közöttetek: Eleazár, a pap és Józsue, Nún fia, »
József fiai közül: Manassze törzséből: Hanniél, Efód fia; »
Előálltak ekkor Gileád nagycsaládjainak fejei – Gileád Mákirnak, Manassze fiának volt a fia – József fiainak nemzetségéből és így szóltak Mózeshez, Izrael fejedelmei előtt: »
Azt felelte és mondta erre Mózes az Úr parancsából Izrael fiainak: »József fiainak törzse helyesen szólt. »
ezek Manasszénak, József fiának nemzetségéből származtak, s így az a birtok, amelyet nekik adtak, atyjuk törzsében és nemzetségében maradt. »
Józsue, Nún fia, a te szolgád megy be helyetted. Biztasd őt, és erősítsd, mert ő osztja el sorshúzással azt a földet Izraelnek. »
Józsuénak pedig meghagytam abban az időben: Szemed látta, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal: így fog tenni minden országgal, ahova átmégy. »
Bízd meg Józsuét, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő megy majd ennek a népnek az élén, s ő osztja szét azt a földet, amelyet látni fogsz.’ »
»Ha majd átkeltetek a Jordánon, a következők álljanak fel Garizim hegyén a nép áldására: Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, József és Benjamin; »
Mózes meghatalmazza Józsuét »
Az Úr, a te Istened megy át tehát előtted, s ő majd eltörli ezeket a nemzeteket előled, úgyhogy örökükbe léphetsz, és átmegy előtted Józsue, miként az Úr mondta. »
Majd előszólította Mózes Józsuét és azt mondta neki egész Izrael előtt: »Légy erős és bátor, mert te viszed be ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött az Úr, hogy atyáiknak adja, s te sorsolod ki azt közöttük. »
Mózes tehát elment és Józsuéval, Nún fiával együtt elmondta ez ének minden szavát a nép füle hallatára. »
Józsefre vonatkozólag ezt mondta: »
Józsue, Nún fia pedig megtelt a bölcsesség lelkével, mert Mózes rátette kezét, emiatt Izrael fiai engedelmeskedtek neki és így aszerint tettek, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek. »
Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki: »
Megparancsolta erre Józsue a nép elöljáróinak: »Járjátok be a tábort, s hagyjátok meg a népnek: »
Erre ők azt felelték Józsuénak: »Mindazt, amit parancsoltál, megtesszük, s bárhova küldesz, megyünk. »
Erre Józsue, Nún fia, elküldött titokban két kémet Sittímből és azt mondta nekik: »Menjetek és vegyétek szemügyre a földet és Jerikó városát.« – Azok el is mentek és betértek egy erkölcstelen nő házába, akit Ráhábnak hívtak és megpihentek nála. – »
s azért visszamentek a városba. Erre a kémek megfordultak és lejöttek a hegyről, s miután átkeltek a Jordánon, eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt »
Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig. »
Józsue pedig azt mondta a népnek: »Szentelődjetek meg, mert holnap csodákat fog művelni az Úr közöttetek.« »
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ma kezdelek felemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy úgy, ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is. »
Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: »Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!« »
Amikor aztán átmentek, azt mondta az Úr Józsuénak: »
Hívatta erre Józsue a tizenkét férfit, akit kiválasztott Izrael fiai közül, egyet-egyet minden törzsből »
Úgy tettek tehát Izrael fiai, amint Józsue meghagyta nekik: kivittek a Jordán medrének közepéből Izrael fiai számának megfelelően tizenkét követ, amint az Úr megparancsolta nekik, arra a helyre, ahol a tábort felütötték, s ott letették azokat. »
Ugyanakkor másik tizenkét követ Józsue a Jordán medrének közepén helyezett el, ott, ahol a szövetség ládáját vivő papok álltak: ott is vannak mind a mai napig. »
A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén maradtak, míg végbe nem ment mindaz, amit az Úr Józsuéval a népnek mondatott és Mózes neki meghagyott, és a nép sietve át nem ment. »
Ezen a napon emelte fel az Úr Józsuét egész Izrael előtt, hogy úgy tiszteljék, mint ahogyan Mózest tisztelték, amíg élt. »
Ekkor Józsue felállította Gilgálban azt a tizenkét követ, amelyet a Jordán medréből kihoztak »
Abban az időben azt mondta az Úr Józsuénak: »Csinálj magadnak kőkéseket, s metéld ismét körül Izrael fiait.« »
Ezeknek az apáknak a helyébe fiaik léptek, s ezeket metélte körül Józsue, mert ezeknek megvolt az előbőrük, úgy ahogy megszülettek és senki sem metélte körül őket az úton. »
Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: »Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát.« Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. »
Amikor aztán egyszer Józsue Jerikó városának mezején tartózkodott, felemelte szemét, és látta, hogy egy férfi áll előtte, aki kivont kardot tart. Erre odament hozzá és megkérdezte: »Hozzánk tartozol, vagy az ellenséghez?« »
Józsue arccal a földre borult, meghajtotta magát és azt mondta: »Mi beszélni valója van az én Uramnak az ő szolgájával?« »
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Kezedbe adtam Jerikót és királyát, s minden erős férfiát. »
Hívatta tehát Józsue, Nún fia a papokat és azt mondta nekik: »Vegyétek fel a szövetség ládáját, hét másik pap pedig fogja az örvendetes esztendő hét harsonáját, s menjen velük az Úr ládája előtt.« »
Amikor Józsue befejezte szavait, elindultak. A hét pap egyre fújta a hét harsonát az Úr szövetségének ládája előtt, »
A népnek azonban megparancsolta Józsue: »Ne lármázzatok, hangotokat se lehessen hallani, egy szó se jöjjön ki szátokból, míg el nem jön az a nap, amelyen majd azt mondom nektek: ‘Kiáltozzatok!’ – akkor aztán lármázzatok.« »
Kora reggel aztán Józsue felkelt, s a papok fogták az Úr ládáját »
Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: »Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost. »
Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: »Menjetek be a parázna nő házába és hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki.« »
Az Úr tehát Józsuéval volt és hírneve elterjedt azon az egész földön. »
Józsue tudniillik embereket küldött Jerikóból Ái ellen, amely Bétáven mellett, Bétel városától keletre van és azt mondta nekik: »Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet!« Azok teljesítették a parancsot, kikémlelték Áit, »
Józsue pedig megszaggatta ruháit és Izrael valamennyi vénével együtt estig arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt és port hintett fejére. »
Akkor aztán azt mondta Józsue: »Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl! »
Azt mondta erre az Úr Józsuénak: »Kelj fel, mit fekszel arccal a földön? »
Józsue tehát kora reggel felkelt, törzsenként felállította Izraelt, és Júda törzsét találta bűnösnek. »
Így szólt ekkor Józsue Ákánhoz: »Fiam, ismerd el az Úrnak, Izrael Istenének dicsőségét és tégy vallomást és mondd meg nekem, mit tettél, ne titkold el.« »
Azt felelte erre Ákán Józsuénak: »Bizony, vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, ezt és ezt tettem. »
Ekkor Józsue szolgákat küldött oda, s azok elfutottak sátrához, s megtaláltak mindent elrejtve azon a helyen, az ezüsttel együtt. »
Kihozták a sátorból, és elvitték Józsuéhoz és Izrael valamennyi fiához, s letették az Úr elé. »
Fogta erre Józsue Ákánt, Szerah fiát meg az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, valamint fiait és lányait, marháit és szamarait és juhait meg magát a sátrat, s minden holmiját – egész Izraellel együtt – kivitte az Ákor völgybe. »
Ott azt mondta Józsue: »Mivel romlásunkra lettél, legyen romlásodra az Úr ezen a napon.« Erre egész Izrael megkövezte, és mindenét, amije volt, tűzzel megsemmisítette. »
Azt mondta erre az Úr Józsuénak: »Ne félj, s ne rettegj: vedd magad mellé a harcosok egész sokaságát, s kelj fel, s vonulj fel Ái városa ellen. Íme, kezedbe adtam királyát, népét, városát és földjét. »
Felkelt erre Józsue, s vele a harcosok egész serege, hogy felvonuljanak Ái ellen. Éjjel aztán elküldött harmincezer válogatott, erős férfit »
Azzal elbocsátotta őket, s ők elmentek a lesállás helyére, s elhelyezkedtek Bétel és Ái között, Ái városától nyugatra. Józsue azon az éjszakán a nép között maradt. »
a sereg többi része pedig északon állt csatarendbe, úgyhogy e sokaságból az utolsók a város nyugati vidékéig értek. Józsue még az éjjel előrenyomult és felállt a völgy közepén. »
Ekkor Józsue és egész Izrael elhagyták helyüket, félelmet színleltek és futni kezdtek a puszta irányába. »
azt mondta az Úr Józsuénak: »Emeld fel a pajzsot, amely kezedben van, Ái városa felé, mert átadom neked«. »
Ekkor hátratekintettek a város emberei, akik Józsuét üldözték, és látták, hogy száll a város füstje egészen az égig, de nem futhattak többé sem erre, sem arra, annál kevésbé, mivel azok, akik futást színlelve a pusztának tartottak, üldözőikkel vitézül szembeszálltak. »
Amikor ugyanis Józsue és egész Izrael látta, hogy a város elesett és füst száll fel a városból, visszafordult és megverte Ái embereit. »
Ái királyát is elfogták elevenen és Józsue elé vitték. »
Józsue ugyanis nem eresztette le a kezét, amelyet a pajzsot tartva, a magasba emelt, míg Ái valamennyi lakosát meg nem ölték. »
A városban levő állatokat meg a zsákmányt Izrael fiai elosztották maguk között, mint ahogy az Úr Józsuénak parancsolta, »
a várost pedig Józsue felégette és örök romhalmazzá tette, »
királyát meg bitófára akasztotta, s ott hagyta estig, napnyugtáig. Akkor Józsue parancsára levették a holttestet a bitóról, s odadobták a város bejáratához, s nagy halom követ hordtak föléje, amely megvan mind a mai napig. »
Aztán Józsue az Ebál hegyén oltárt épített az Úrnak, Izrael Istenének, »
mindannyian összegyűltek, hogy egy szívvel, egy akarattal hadba szálljanak Józsuéval s Izraellel. »
Azok azonban, akik Gibeonban laktak, amikor meghallották mindazt, amit Józsue Jerikóval s Ái-jal művelt, »
és elmentek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt mondták neki, és vele együtt egész Izraelnek: »Messze földről jöttünk, hogy szövetséget kössünk veletek.« Így feleltek nekik erre Izrael fiai: »
Így Józsue békét kötött, szövetségre lépett velük, és megígérte, hogy nem ölik meg őket. A sokaság fejedelmei is megesküdtek nekik. »
Józsue hívatta a gibeoniakat és azt mondta nekik: »Miért szedtetek rá álnokul minket, mondván: ‘Igen messze lakunk tőletek’ – holott közöttünk vagytok? »
Józsue úgy is tett, ahogy mondta és megmentette őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne öljék őket, »
Amikor ezt Adonicedek, Jeruzsálem királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Józsue Áit bevette és feldúlta (ahogy ugyanis Jerikóval s királyával cselekedett, úgy cselekedett Ái-jal és királyával is), s hogy a gibeaiak átszöktek Izraelhez és szövetségesei lettek, »
»Jöjjetek fel hozzám, nyújtsatok segítséget és verjük meg Gibeont, amiért átszökött Józsuéhoz s Izrael fiaihoz.« »
Erre Gibeonnak, az ostromlott városnak lakói elküldtek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt üzenték neki: »Ne vond meg segítő kezedet szolgáidtól: jöjj gyorsan fel és szabadíts meg minket, s hozz segítséget, mert összegyűlt ellenünk a Hegyvidéken lakó amoriták valamennyi királya.« »
Felvonult tehát Józsue Gilgálból, s vele a harcosok egész serege, a legvitézebb férfiak. »
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket: senki sem tud majd közülük ellenállni neked.« »
Józsue váratlanul rájuk is rontott, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. »
Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen odaadta az amoritákat Izrael fiainak színe elé, és azt mondta előttük: »
Józsue aztán egész Izraellel együtt visszatért a táborba, Gilgálba. »
Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában, »
visszatért az egész sereg Józsuéhoz Makkedába, ahol akkor a tábor állt, épen és teljes számban és senki sem mert Izrael fiai ellen támadni. »
Ekkor Józsue megparancsolta: »Nyissátok ki a barlang száját, s hozzátok ki hozzám azt az öt királyt, aki benne rejtőzik.« »
Aztán Józsue leüttette és megölette őket, majd felakasztotta őket öt fára, s ott voltak felakasztva estig. »
Ugyanazon a napon Józsue Makkedát is bevette és kardélre hányta, és megölte királyát és minden lakosát: a legkisebbet sem hagyta ott életben, aztán úgy tett Makkeda királyával, amint Jerikó királyával tett. »
Ekkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy segítséget nyújtson Lákisnak, de Józsue megverte őt egész népével együtt, mind egy szálig. »
Így verte meg Józsue az egész földet: a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet, a Lejtőket királyukkal együtt; nem hagyott rajta senkit sem életben, hanem mindenkit megölt, aki lélegzett, amint az Úr, Izrael Istene megparancsolta neki, »
Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük: mert holnap, ugyanezen órában mindannyiukat odavetem Izrael színe elé, és megsebesítitek őket: lovaik inát azonban majd vágd el, szekereiket pedig égesd el a tűzben.« »
Erre Józsue az egész sereggel együtt váratlanul odament ellenük a Merom vizéhez, s rájuk rontott. »
Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott. »
Elfoglalta tehát Józsue az egész Hegyvidéket, a Délvidéket, Gósen földjét, az Alföldet, a nyugati vidéket, Izrael hegyvidékét, s ennek Alföldjét, »
Hosszú ideig harcolt Józsue ezek ellen a királyok ellen. »
Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat. »
Elfoglalta tehát Józsue az egész földet, úgy, ahogy az Úr megmondta Mózesnek és odaadta Izrael fiainak birtokul, részeik és törzseik szerint. Ezzel nyugta lett a földnek a harcoktól. »
Ezek az ország azon királyai, akiket Józsue és Izrael fiai vertek meg a Jordánon túl, a nyugati oldalon, a Libanon mezején levő Baálgádtól egészen addig a hegyig, amelynek egyik része felmegy Szeírnek; ezt Józsue adta oda Izrael törzseinek birtokul, kinek-kinek a maga részét, »
Mivel Józsue már öreg és élemedett korú volt, azt mondta neki az Úr: »megöregedtél és koros vagy és igen terjedelmes föld maradt hátra, amely még nincs kisorsolva: »
Kánaán földjén pedig a következő területeket nyerték birtokul Izrael fiai. Ezeket Eleazár pap, továbbá Józsue, Nún fia meg Izrael törzseiből egy-egy nemzetség fejedelme adta ki nekik. »
de helyükbe léptek József fiai, akik két törzsre oszlottak: Manasszéra és Efraimra; a leviták nem kaptak más osztályrészt az országban, mint városokat lakásra és körülöttük legelőket barmaik és jószágaik ellátására. »
Tehát Gilgálban Józsue elé járultak Júda fiai. Ekkor a kenita Káleb, Jefóne fia így szólt hozzá: »Tudod, mit szólt az Úr Mózeshez, Isten emberéhez felőlem és felőled Kádes-Barneában. »
Megáldotta erre őt Józsue és neki adta Hebront birtokul, »
Kálebnek, Jefóne fiának Józsue szintén Júda fiai között adott birtokot, amint az Úr parancsolta neki: Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront. »
Ezt kapták birtokul József fiai, Manassze és Efraim. »
Aztán Manassze törzsére esett a sors (ő volt ugyanis József elsőszülötte) és pedig Mákirra, Manassze elsőszülöttjére, Gileád atyjára, aki harcos férfi volt és Gileádot és Básánt kapta birtokul, »
meg Manassze többi fiára, nemzetségeik szerint: Abiézer fiaira, Helek fiaira, Eszriel fiaira, Sekem fiaira, Hefer fiaira, Semida fiaira; ezek Manasszénak, József fiának férfi leszármazottai, nemzetségeik szerint. »
Ezek odajárultak Eleazár papnak a színe elé és Józsue, Nún fia elé, meg a fejedelmek elé és azt mondták: »Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy nekünk is adjatok birtokot testvéreink között.« Nekik is adott tehát birtokot az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között. »
Azt felelte nekik Józsue: »Hát ha oly nagy nép vagy, akkor menj fel az erdőre, s irts magadnak területet a periziták és a refaiták földjén, ha szűk neked Efraim hegységének birtoka!« »
Azt felelték neki József fiai: »Nem tudunk felmenni a hegyre, mert vasszekereik vannak a kánaániaknak, akik azon a sík földön laknak, amelyen Bétsán és leányvárosai meg a völgy közepén elterülő Jezrael fekszenek.« »
Azt mondta ezeknek Józsue: »Meddig tespedtek még tunyaságban, s még meddig nem mentek elfoglalni azt a földet, amelyet az Úr, atyáitoknak Istene nektek adott? »
Osszátok el magatok közt hét részre a földet: Júda maradjon meg a maga határai között, a déli vidéken, József háza az északin, »
Amikor aztán felkeltek azok a férfiak, hogy elmenjenek, s összeírják a földet, Józsue megparancsolta nekik: »Járjátok be a földet, s írjátok össze, aztán térjetek vissza hozzám, hogy itt, az Úr előtt, Silóban sorsot vessek nektek.« »
Elmentek tehát, megnézték, felosztották hét részre, könyvbe írták, s aztán visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba. »
Elsőként Benjamin fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten, éspedig úgy, hogy Júda fiai és József fiai között legyen övék a föld. »
Amikor aztán bevégezte a föld kisorsolását, kinek-kinek törzse szerint, akkor Izrael fiai birtokot adtak maguk között Józsuénak, Nún fiának, »
Ezek azok a birtokok, amelyeket Eleazár pap és Józsue, Nún fia és Izrael fiainak család- és törzsfői Silóban, az Úr előtt, a bizonyság sátrának ajtajánál kisorsoltak. Ezzel elosztották a földet. »
Így szólt ekkor az Úr Józsuéhoz: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: »
Ekkor odajárultak Lévi nagycsaládjainak fejei Eleazár pap elé és Józsue, Nún fia elé, és az Izrael fiainak törzseiben levő nagycsaládok fejei elé, »
Júda és Simeon fiainak törzséből Józsue a következő nevű városokat adta: »
Ugyanabban az időben Józsue összehívta a rúbenitákat, a gáditákat s Manassze fél törzsét »
Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba.« »
Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket, »
hívatta Józsue egész Izraelt, a véneket, a fejedelmeket, a vezetőembereket s az elöljárókat, s azt mondta nekik: »Megöregedtem, s igen élemedett korú vagyok. »
Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé, »
Azt mondta erre Józsue a népnek: »Nem szolgálhattok az Úrnak, mert Ő szent és erősen féltékeny Isten, s nem nézi el vétkeiteket s bűneiteket: »
Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Nem lesz úgy, amint mondod: mert az Úrnak fogunk szolgálni.« »
Azt mondta erre Józsue a népnek: »Tanúi vagytok annak, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok.« Azt felelték: »Tanúi vagyunk.« »
Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, s az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni.« »
Erre Józsue megkötötte a szövetséget azon a napon, s a nép elé terjesztette a parancsokat és a rendeleteket Szíchemben. »
Izrael az Úrnak szolgált Józsue és azon vének valamennyi napja alatt, akik még hosszú ideig éltek Józsue után, s akik tudtak az Úr minden tettéről, amelyeket Izraellel művelt. »
Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szíchemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szíchem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett. »
Józsue halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat: »Ki vonuljon fel közülünk elsőként a kánaániak ellen, hogy megkezdje a harcot?« »
Az amoriták a Háresz hegyen, Ajjalonban és Sálebímben laktak. József házának a keze azonban rájuk nehezedett, és ők annak jobbágyaivá lettek. »
Miután ugyanis Józsue elbocsátotta a népet, Izrael fiai valamennyien elmentek birtokukra, hogy elfoglalják földjüket, »
és Józsuénak meg azoknak a véneknek valamennyi napja alatt, akik ő utána még hosszú ideig éltek, s akik ismerték az Úr minden cselekedetét, amelyet Izraellel művelt, az Úrnak szolgáltak. »
Miután azonban Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában meghalt, »
azért én sem törlöm el azokat a nemzeteket, amelyeket Józsue, amikor meghalt, hátrahagyott, »
Így tehát meghagyta az Úr mindezeket a nemzeteket, s nem akarta hamarosan elveszíteni őket, s nem adta őket Józsue kezébe. »
Amikor aztán a szekér a bétsemesi Józsue mezejére jutott, ott megállapodott. Ott éppen egy nagy kő feküdt. Ekkor ők felvagdalták a szekér fáját, s azon bemutatták a teheneket egészen elégő áldozatul az Úrnak, »
s annyi arany egeret, ahány város volt a filiszteusok öt fejedelemségében a bekerített városoktól a be nem kerített falvakig. Az a kő, amelyre az Úr ládáját helyezték, a mai napig tanúja ennek a bétsemesi Józsue mezején. »
Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé.« »
Jeroboám bátor és erős ember volt, s amikor Salamon látta, hogy jóravaló és szorgalmas ifjú, József egész házának robotfelügyelőjévé tette. »
Az ő napjaiban építtette ki a bételi Hiél Jerikót – Abirámnak, elsőszülöttének árán vetette meg alapját és Szegubnak, legkisebb fiának árán állíttatta fel kapuit, az Úr azon szava szerint, amelyet Józsue, Nún fia által szólt. »
Egybegyűjtötte továbbá az összes papot Júda városaiból s tisztátalanná tette a magaslatokat, ahol a papok áldoztak, Gibeától Beersebáig s lerontotta a kapuk mellett levő oltárokat, Józsuénak, a város parancsnokának kapubejárója mellett, amely a város kapujának bal oldalán volt. »
Dán, József, Benjamin, Naftali, Gád és Áser voltak. »
Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai: – ő volt ugyanis elsőszülöttje, de minthogy meggyalázta atyja ágyát, elsőszülöttségét Józsefnek, Izrael fiának fiai kapták meg s ő nem számított elsőszülöttnek, »
hanem Júda lett a legerősebb a testvérei között s az ő törzséből származtak a fejedelmek, az elsőszülöttség pedig Józsefnek jutott. – »
tőle pedig Nún származott, akinek a fia Józsue volt. »
Manassze fiaié voltak: Bétsán és leányvárosai, Tánák és leányvárosai, Megiddó és leányvárosai, Dór és leányvárosai. Ezekben laktak Józsefnek, Izrael fiának fiai. »
Ászáf fiai közül: Szakkur, József, Natanja és Aszáréla, Ászáf fiai, Ászáf vezetése alatt, aki a király utasítása szerint prófétált. »
Az első sorsvetés Józsefre, Ászáf fiára esett, a második Gedaljára, rá magára, fiaira és testvéreire: tizenkettő; »
Zerubbábellel vonultak: Józsue, Nehemiás, Szárája, Ráhelája, Nahámani, Mardokáj, Belsán, Meszfár, Bigváj, Rehum, Baána. »
Fáhat-Moáb fiai Józsue és Joáb utódai közül kétezer-nyolcszáztizenketten, »
A papok: Jedája fiai Józsue házából kilencszázhetvenhárman, »
A leviták: Józsue fiai, vagyis Kadmiel, Binnuj, Hodavja hetvennégyen. »
Józsue, Joszedek fia, és paptestvérei, valamint Zerubbábel, Salátiel fia, és testvérei erre nekiláttak és felállították Izrael Istenének oltárát, hogy egészen elégő áldozatokat mutassanak be rajta, amint ezt Mózesnek, Isten emberének törvénye előírja. »
Isten jeruzsálemi templomához való érkezésük második esztendejében a második hónapban Zerubbábel, Salátiel fia, Józsue, Joszedek fia és többi testvére, a papok és a leviták, nemkülönben mindazok, akik a fogságból visszatértek Jeruzsálembe, munkához láttak. Kijelöltek pedig húszéves és magasabb korú levitákat, hogy az Úr templomának építésénél felügyeljenek. »
Elő is álltak Józsue meg fiai és testvérei, Kedmiel, Binnuj, Hodavja mint egy ember, hogy felügyeljenek azokra, akik Isten templomának építési munkálatait végezték; nemkülönben Henadad fiai, meg fiaik, valamint levitatestvéreik is. »
Erre Zerubbábel és Józsue meg a többiek, az izraelita családfők azt felelték: »Nem illik, hogy mi veletek építsünk hajlékot Istenünknek, felépítjük majd mi magunk az Úrnak, a mi Istenünknek, úgy, ahogy azt nekünk meghagyta Círusz, a perzsák királya.« »
Ekkor láttak ismét munkához Zerubbábel, Salátiel fia és Józsue, Joszedek fia, s megkezdték Jeruzsálemben Isten templomának építését. Isten prófétái segítették őket. »
a negyedik napon odamértük Istenünk templomában az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Meremót, Uriás pap fiának kezéhez Eleazár, Fineesz fia, Jozabád, Józsue fia és Noadája, Binnuj fia, leviták jelenlétében, »
A papok, akik idegen nőket vettek feleségül, a következők voltak: Józsuénak, Joszedek fiának fiai és testvérei közül: Maaszja, Eliézer, Járib és Gedalja. »
Herem fiai közül: Eliézer, Józsue, Melkia, Semeja, Simeon, »
Sallum, Amarja, József; »
Utána Ázer, Józsue fia, Micpa elöljárója egy másik darabot épített a megerősített szeglet feljárójával szemben. »
Zerubbábellel vonultak: Józsue, Nehemiás, Azarja, Raámja, Nahamáni, Mardókeus, Belsán, Meszfárát, Bigváj, Náhum, Baána. »
Fáhat-Moáb fiai Józsue és Joáb ivadékaiból kétezer-nyolcszáztizennyolcan, »
A papok: Idája fiai Józsue házából kilencszázhetvenhárman, »
A leviták: Józsue fiai, Kedmiel, Binnuj és Hodavja hetvennégyen. »
Ezután Józsue, Báni, Serebja, Jámin, Akkub, Seftáj, Hódija, Maaszja, Kelita, Azarja, Jozabád, Hánán Pelaja és a leviták kifejtették a törvényt a népnek. A nép pedig állva maradt a helyén. »
Sátrakat készített tehát az egész gyülekezet, amely a fogságból visszatért, és sátrakban lakott. Józsuénak, Nún fiának idejétől kezdve ugyanis egészen eddig a napig nem cselekedtek így Izrael fiai. És fölötte nagy volt az öröm. »
Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz. »
Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták: »
továbbá Józsue, Azanja fia, Henadad fiai közül Binnuj, Kedmiel leviták, »
Ezek azok a papok és a leviták, akik Zerubbábellel, Salátiel fiával és Józsuéval hazatértek: Szárája, Jeremiás, Ezdrás, »
Sallum, Ámok, Helkija, Idája. Ezek a papok fejedelmei és testvéreik Józsue idejében. »
Józsue Joakimot nemzette, Joakim Eljasibot nemzette, Eljasib Jojádát nemzette, »
Milikóé Jonatán, Sebenjáé József, »
A leviták főemberei pedig a következők voltak: Hásebja, Serebja, Józsue, Binnuj és Kedmiel és testvéreik, akiknek az volt a tisztük, hogy Dávidnak, az Isten emberének parancsa értelmében dicsérő és dicsőítő énekeket zengjenek, beosztásuk szerint. »
Ezek végezték a szolgálatot Joakimnak, Józsue fiának, Joszedek unokájának napjaiban és Nehemiás helytartó meg Ezdrás pap és írástudó napjaiban. »
A városban élt ezekben a napokban Judit, Merári leánya, aki Ox fia, aki József fia, aki Oziel fia, aki Elkia fia, aki Ananja fia, aki Gedeon fia, aki Rafain fia, aki Ahitób fia, aki Eliáb fia, aki Natanael fia, aki Szalamiél fia, aki Szúrisaddaj fia, aki Simeon fia, aki Izrael fia. »
Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt. »
»Te pedig, emberfia, végy magadnak egy fadarabot és írd rá: Júdáé és Izrael fiaié, az ő szövetségeseié; és végy egy másik fadarabot és írd rá: Józsefé, Efraim fájáé és Izrael egész házáé, az ő szövetségeseié. »
ezt feleld nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én fogom József fáját, ami Efraim kezében van, és Izrael törzseit, az ő szövetségeseit, és együvé teszem őket Júda fájával és egy fává teszem őket – s eggyé lesznek az ő kezében. »
Így szól az Úr Isten: Ez lesz a határ, amelyen belül a tietek lesz az ország Izrael tizenkét törzse szerint – mert Józsefre kettős sors esik. »
A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy pedig Dán kapuja legyen. »
Dáriusz király második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhoz, Joszedek fiához, a főpaphoz: »
Zerubbábel, Salátiel fia, és Józsue, Joszedek fia, a főpap és az egész nép hallgatott is az Úrnak, Istenüknek szavára és Aggeus próféta beszédére, amint őt az Úr, az ő Istenük hozzájuk küldte; és félni kezdett a nép az Úrtól. »
És az Úr felkeltette Zerubbábelnek, Salátiel fiának, Júda helytartójának buzgóságát, és Józsuénak, Joszedek fiának, a főpapnak buzgóságát, és az egész nép buzgóságát, és elkezdték a munkát a Seregek Urának, Istenüknek házában. »
»Szólj Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhoz, Joszedek fiához, a főpaphoz, és a többi néphez, és mondd nekik: »
Nos, bátorság, Zerubbábel! – mondja az Úr. – Bátorság, Józsue főpap, Joszedek fia! Bátorság, a föld egész népe! – mondja a Seregek Ura. – Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! – mondja a Seregek Ura. – »
Majd megmutatta nekem Józsuét, a főpapot, amint az Úr angyala előtt állt; jobbján pedig a sátán állt, hogy vádat emeljen ellene. »
Józsue pedig szennyes ruhába öltözve állt az angyal színe előtt. »
Aztán az Úr angyala bizonyságot tett Józsuénak: »
Halljad, Józsue főpap, te és a társaid, akik előtted ülnek, mivel jelképes férfiak: íme, én elhozom szolgámat, a Sarjadékot. »
Íme, a kő, amit Józsue elé helyeztem: Egy kövön hét szem van; íme, én faragom ki faragványát – mondja a Seregek Ura –, és egyetlen egy napon eltörlöm én e föld gonoszságát. »
Miután pedig átvetted az aranyat és ezüstöt, készíts koronát és tedd rá Józsuénak, Joszedek fiának, a főpapnak fejére, »
József a szorongatás idején megtartotta a törvényt, és Egyiptom urává lett. »
Józsue teljesítette a parancsot, ezért Izrael vezérévé lett. »
Őrségül hátrahagyta Júdeában Józsefet, Zakariás fiát és Azarját, a nép elöljáróit, egy maradék csapattal. »
József, Zakariás fia meg Azarja, a hadsereg vezére értesültek a sikeres haditettekről és a megvívott harcokról. »
S megfutamodott József meg Azarja egészen Júdea határáig. Izrael népéből aznap elesett közel kétezer ember, és nagy vereséget szenvedett a nép, »
Egy-egy csapat élére vezérül testvéreit állította: azaz Simont, Józsefet és Jonatánt, és mindegyikük alá ezerötszáz embert rendelt. »
Makkabeus azok megostromlására otthagyta Simont, Józsefet meg Zakeust és elég sokat az emberei közül, ő maga pedig odament hadakozni, ahol nagyobb szükség volt rá. »
Makkabeus azonban a világ nagy uralkodóját hívta segítségül, aki Józsue idejében faltörő kosok és hadigépek nélkül döntötte le Jerikót, majd vad iramban a falakra rontott. »
Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. »
Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. »
József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. »
Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. »
József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, »
Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.« »
Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban »
Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? »
Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. »
Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. »
József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, »
Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?« És megbotránkoztak benne. »
Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, »
odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. »
Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. »
József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített. »
Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték. »
egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. »
Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, »
Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. »
Jézus, amikor tanítani kezdett, mintegy harminc esztendős volt. A fia volt, amint vélték, Józsefnek, ő pedig Hélié, ő Mattáté, »
ő Lévié, ő Melkié, ő Jannájé, ő Józsefé, »
ő Józsuéé, ő Eliézeré, ő Jórimé, ő Mattáté, ő Lévié, »
ő Simeoné, ő Júdáé, ő Józsefé, ő Jónámé, ő Eljakimé, »
Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: »Nem József fia ez?« »
Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, »
Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: »Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.« »
Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. »
és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ‘A mennyből szálltam alá’?« »
Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet. »
Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. »
Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek jelentése: Vigasztalás fia –, »
A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt »
a második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó előtt kitudódott a származása. »
József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket. »
amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. »
Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig. »
Mert ha Józsue megszerezte volna nekik a nyugalmat, sohasem beszélt volna ezután más napról. »
Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére »
Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól. »
Zebulon törzséből tizenkétezer; József törzséből tizenkétezer; Benjamin törzséből tizenkétezer. »

Találatok a szövegben 118 találat

Második Törvénykönyv (Káldi-Neovulgáta)
  • 31 14Majd azt mondta az Úr Mózesnek: »Íme, közel van halálod napja. Hívd elő Józsuét, s álljatok fel a bizonyság sátrában, hogy közöljem vele megbízásomat.« Elment tehát Mózes és Józsue, s felálltak a bizonyság sátrában. 1 3Az Úr, a te Istened megy át tehát előtted, s ő majd eltörli ezeket a nemzeteket előled, úgyhogy örökükbe léphetsz, és átmegy előtted Józsue, miként az Úr mondta. 7Majd előszólította Mózes Józsuét és azt mondta neki egész Izrael előtt: »Légy erős és bátor, mert te viszed be ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött az Úr, hogy atyáiknak adja, s te sorsolod ki azt közöttük. 23Majd megparancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: »Légy erős és bátor, mert te vezeted be Izrael fiait arra földre, amelyet ígértem és én veled leszek.«
  • 1 38Józsue, Nún fia, a te szolgád megy be helyetted. Biztasd őt, és erősítsd, mert ő osztja el sorshúzással azt a földet Izraelnek.
  • 3 21Józsuénak pedig meghagytam abban az időben: Szemed látta, mit tett az Úr, a ti Istenetek ezzel a két királlyal: így fog tenni minden országgal, ahova átmégy. 28Bízd meg Józsuét, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő megy majd ennek a népnek az élén, s ő osztja szét azt a földet, amelyet látni fogsz.’
  • 27 12»Ha majd átkeltetek a Jordánon, a következők álljanak fel Garizim hegyén a nép áldására: Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, József és Benjamin;
  • 32 44Mózes tehát elment és Józsuéval, Nún fiával együtt elmondta ez ének minden szavát a nép füle hallatára.
  • 33 13Józsefre vonatkozólag ezt mondta:
  • 34 9Józsue, Nún fia pedig megtelt a bölcsesség lelkével, mert Mózes rátette kezét, emiatt Izrael fiai engedelmeskedtek neki és így aszerint tettek, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek.
Józsue könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 5 16Az Úr seregének vezére erre így szólt Józsuéhoz: »Oldd le lábadról sarudat, mert a hely, amelyen állsz, szent!« Erre Józsue úgy tett, ahogy az megparancsolta neki. 2Abban az időben azt mondta az Úr Józsuénak: »Csinálj magadnak kőkéseket, s metéld ismét körül Izrael fiait.« 7Ezeknek az apáknak a helyébe fiaik léptek, s ezeket metélte körül Józsue, mert ezeknek megvolt az előbőrük, úgy ahogy megszülettek és senki sem metélte körül őket az úton. 9Ekkor azt mondta az Úr Józsuénak: »Ma vettem le rólatok Egyiptom gyalázatát.« Ezért hívják ezt a helyet Gilgálnak mind a mai napig. 13Amikor aztán egyszer Józsue Jerikó városának mezején tartózkodott, felemelte szemét, és látta, hogy egy férfi áll előtte, aki kivont kardot tart. Erre odament hozzá és megkérdezte: »Hozzánk tartozol, vagy az ellenséghez?« 15Józsue arccal a földre borult, meghajtotta magát és azt mondta: »Mi beszélni valója van az én Uramnak az ő szolgájával?«
  • 9 8Ám azok azt mondták Józsuénak: »Szolgáid vagyunk.« Józsue megkérdezte tőlük: »Kik vagytok, s honnan jöttetek?« 2mindannyian összegyűltek, hogy egy szívvel, egy akarattal hadba szálljanak Józsuéval s Izraellel. 3Azok azonban, akik Gibeonban laktak, amikor meghallották mindazt, amit Józsue Jerikóval s Ái-jal művelt, 6és elmentek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt mondták neki, és vele együtt egész Izraelnek: »Messze földről jöttünk, hogy szövetséget kössünk veletek.« Így feleltek nekik erre Izrael fiai: 15Így Józsue békét kötött, szövetségre lépett velük, és megígérte, hogy nem ölik meg őket. A sokaság fejedelmei is megesküdtek nekik. 22Józsue hívatta a gibeoniakat és azt mondta nekik: »Miért szedtetek rá álnokul minket, mondván: ‘Igen messze lakunk tőletek’ – holott közöttünk vagytok? 26Józsue úgy is tett, ahogy mondta és megmentette őket Izrael fiainak kezéből, hogy meg ne öljék őket,
  • 17 14Így szóltak ekkor József fiai Józsuéhoz: »Miért adtál nekem csak egy sorsnyi és egy kötélnyi birtokot, noha oly nagy számú vagyok, s az Úr annyira megáldott engem!« 17Azt mondta erre Józsue József házának, Efraimnak, s Manasszénak: »Nagyszámú és nagy erejű nép vagy: nem lesz neked egy sorsnyi részed, 1Aztán Manassze törzsére esett a sors (ő volt ugyanis József elsőszülötte) és pedig Mákirra, Manassze elsőszülöttjére, Gileád atyjára, aki harcos férfi volt és Gileádot és Básánt kapta birtokul, 2meg Manassze többi fiára, nemzetségeik szerint: Abiézer fiaira, Helek fiaira, Eszriel fiaira, Sekem fiaira, Hefer fiaira, Semida fiaira; ezek Manasszénak, József fiának férfi leszármazottai, nemzetségeik szerint. 4Ezek odajárultak Eleazár papnak a színe elé és Józsue, Nún fia elé, meg a fejedelmek elé és azt mondták: »Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy nekünk is adjatok birtokot testvéreink között.« Nekik is adott tehát birtokot az Úr parancsa szerint apjuk testvérei között. 15Azt felelte nekik Józsue: »Hát ha oly nagy nép vagy, akkor menj fel az erdőre, s irts magadnak területet a periziták és a refaiták földjén, ha szűk neked Efraim hegységének birtoka!« 16Azt felelték neki József fiai: »Nem tudunk felmenni a hegyre, mert vasszekereik vannak a kánaániaknak, akik azon a sík földön laknak, amelyen Bétsán és leányvárosai meg a völgy közepén elterülő Jezrael fekszenek.«
  • 24 29Ezek után meghalt Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában 1Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé, 19Azt mondta erre Józsue a népnek: »Nem szolgálhattok az Úrnak, mert Ő szent és erősen féltékeny Isten, s nem nézi el vétkeiteket s bűneiteket: 21Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Nem lesz úgy, amint mondod: mert az Úrnak fogunk szolgálni.« 22Azt mondta erre Józsue a népnek: »Tanúi vagytok annak, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok.« Azt felelték: »Tanúi vagyunk.« 24Azt mondta erre a nép Józsuénak: »Az Úrnak, a mi Istenünknek fogunk szolgálni, s az ő parancsainak fogunk engedelmeskedni.« 25Erre Józsue megkötötte a szövetséget azon a napon, s a nép elé terjesztette a parancsokat és a rendeleteket Szíchemben. 31Izrael az Úrnak szolgált Józsue és azon vének valamennyi napja alatt, akik még hosszú ideig éltek Józsue után, s akik tudtak az Úr minden tettéről, amelyeket Izraellel művelt. 32Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szíchemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szíchem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett.
  • 1 1Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához és ezt mondta neki: 10Megparancsolta erre Józsue a nép elöljáróinak: »Járjátok be a tábort, s hagyjátok meg a népnek: 16Erre ők azt felelték Józsuénak: »Mindazt, amit parancsoltál, megtesszük, s bárhova küldesz, megyünk.
  • 2 1Erre Józsue, Nún fia, elküldött titokban két kémet Sittímből és azt mondta nekik: »Menjetek és vegyétek szemügyre a földet és Jerikó városát.« – Azok el is mentek és betértek egy erkölcstelen nő házába, akit Ráhábnak hívtak és megpihentek nála. – 23s azért visszamentek a városba. Erre a kémek megfordultak és lejöttek a hegyről, s miután átkeltek a Jordánon, eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt
  • 3 1Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig. 5Józsue pedig azt mondta a népnek: »Szentelődjetek meg, mert holnap csodákat fog művelni az Úr közöttetek.« 7Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ma kezdelek felemelni téged egész Izrael előtt, hogy megtudják, hogy úgy, ahogy Mózessel voltam, úgy leszek veled is. 9Azt mondta erre Józsue Izrael fiainak: »Gyertek ide, és halljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavát!«
  • 4 1Amikor aztán átmentek, azt mondta az Úr Józsuénak: 4Hívatta erre Józsue a tizenkét férfit, akit kiválasztott Izrael fiai közül, egyet-egyet minden törzsből 8Úgy tettek tehát Izrael fiai, amint Józsue meghagyta nekik: kivittek a Jordán medrének közepéből Izrael fiai számának megfelelően tizenkét követ, amint az Úr megparancsolta nekik, arra a helyre, ahol a tábort felütötték, s ott letették azokat. 9Ugyanakkor másik tizenkét követ Józsue a Jordán medrének közepén helyezett el, ott, ahol a szövetség ládáját vivő papok álltak: ott is vannak mind a mai napig. 10A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén maradtak, míg végbe nem ment mindaz, amit az Úr Józsuéval a népnek mondatott és Mózes neki meghagyott, és a nép sietve át nem ment. 14Ezen a napon emelte fel az Úr Józsuét egész Izrael előtt, hogy úgy tiszteljék, mint ahogyan Mózest tisztelték, amíg élt. 20Ekkor Józsue felállította Gilgálban azt a tizenkét követ, amelyet a Jordán medréből kihoztak
  • 6 2Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Kezedbe adtam Jerikót és királyát, s minden erős férfiát. 6Hívatta tehát Józsue, Nún fia a papokat és azt mondta nekik: »Vegyétek fel a szövetség ládáját, hét másik pap pedig fogja az örvendetes esztendő hét harsonáját, s menjen velük az Úr ládája előtt.« 8Amikor Józsue befejezte szavait, elindultak. A hét pap egyre fújta a hét harsonát az Úr szövetségének ládája előtt, 10A népnek azonban megparancsolta Józsue: »Ne lármázzatok, hangotokat se lehessen hallani, egy szó se jöjjön ki szátokból, míg el nem jön az a nap, amelyen majd azt mondom nektek: ‘Kiáltozzatok!’ – akkor aztán lármázzatok.« 12Kora reggel aztán Józsue felkelt, s a papok fogták az Úr ládáját 16Amikor aztán a papok a hetedik fordulónál megfújták a harsonákat, azt mondta Józsue a népnek: »Lármázzatok, mert az Úr nektek adta a várost. 22Azt mondta ekkor Józsue annak a két férfinak, akiket kémlelni küldött: »Menjetek be a parázna nő házába és hozzátok ki őt és mindenét, amint ezt esküvel megfogadtátok neki.« 25 Ugyanabban az időben átkot mondott Józsue:Csak Ráhábot, a parázna nőt s apja házát s mindazt, amije volt, hagyta életben Józsue – ott is laknak Izrael körében mind a mai napig –, amiért az elrejtette azokat a követeket, akiket Jerikó kikémlelésére küldött. 27Az Úr tehát Józsuéval volt és hírneve elterjedt azon az egész földön.
  • 7 2Józsue tudniillik embereket küldött Jerikóból Ái ellen, amely Bétáven mellett, Bétel városától keletre van és azt mondta nekik: »Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet!« Azok teljesítették a parancsot, kikémlelték Áit, 6Józsue pedig megszaggatta ruháit és Izrael valamennyi vénével együtt estig arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája előtt és port hintett fejére. 7Akkor aztán azt mondta Józsue: »Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl! 10Azt mondta erre az Úr Józsuénak: »Kelj fel, mit fekszel arccal a földön? 16Józsue tehát kora reggel felkelt, törzsenként felállította Izraelt, és Júda törzsét találta bűnösnek. 19Így szólt ekkor Józsue Ákánhoz: »Fiam, ismerd el az Úrnak, Izrael Istenének dicsőségét és tégy vallomást és mondd meg nekem, mit tettél, ne titkold el.« 20Azt felelte erre Ákán Józsuénak: »Bizony, vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, ezt és ezt tettem. 22Ekkor Józsue szolgákat küldött oda, s azok elfutottak sátrához, s megtaláltak mindent elrejtve azon a helyen, az ezüsttel együtt. 23Kihozták a sátorból, és elvitték Józsuéhoz és Izrael valamennyi fiához, s letették az Úr elé. 24Fogta erre Józsue Ákánt, Szerah fiát meg az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, valamint fiait és lányait, marháit és szamarait és juhait meg magát a sátrat, s minden holmiját – egész Izraellel együtt – kivitte az Ákor völgybe. 25Ott azt mondta Józsue: »Mivel romlásunkra lettél, legyen romlásodra az Úr ezen a napon.« Erre egész Izrael megkövezte, és mindenét, amije volt, tűzzel megsemmisítette.
  • 8 1Azt mondta erre az Úr Józsuénak: »Ne félj, s ne rettegj: vedd magad mellé a harcosok egész sokaságát, s kelj fel, s vonulj fel Ái városa ellen. Íme, kezedbe adtam királyát, népét, városát és földjét. 3Felkelt erre Józsue, s vele a harcosok egész serege, hogy felvonuljanak Ái ellen. Éjjel aztán elküldött harmincezer válogatott, erős férfit 9Azzal elbocsátotta őket, s ők elmentek a lesállás helyére, s elhelyezkedtek Bétel és Ái között, Ái városától nyugatra. Józsue azon az éjszakán a nép között maradt. 13a sereg többi része pedig északon állt csatarendbe, úgyhogy e sokaságból az utolsók a város nyugati vidékéig értek. Józsue még az éjjel előrenyomult és felállt a völgy közepén. 15Ekkor Józsue és egész Izrael elhagyták helyüket, félelmet színleltek és futni kezdtek a puszta irányába. 18azt mondta az Úr Józsuénak: »Emeld fel a pajzsot, amely kezedben van, Ái városa felé, mert átadom neked«. 20Ekkor hátratekintettek a város emberei, akik Józsuét üldözték, és látták, hogy száll a város füstje egészen az égig, de nem futhattak többé sem erre, sem arra, annál kevésbé, mivel azok, akik futást színlelve a pusztának tartottak, üldözőikkel vitézül szembeszálltak. 21Amikor ugyanis Józsue és egész Izrael látta, hogy a város elesett és füst száll fel a városból, visszafordult és megverte Ái embereit. 23Ái királyát is elfogták elevenen és Józsue elé vitték. 26Józsue ugyanis nem eresztette le a kezét, amelyet a pajzsot tartva, a magasba emelt, míg Ái valamennyi lakosát meg nem ölték. 27A városban levő állatokat meg a zsákmányt Izrael fiai elosztották maguk között, mint ahogy az Úr Józsuénak parancsolta, 28a várost pedig Józsue felégette és örök romhalmazzá tette, 29királyát meg bitófára akasztotta, s ott hagyta estig, napnyugtáig. Akkor Józsue parancsára levették a holttestet a bitóról, s odadobták a város bejáratához, s nagy halom követ hordtak föléje, amely megvan mind a mai napig. 30Aztán Józsue az Ebál hegyén oltárt épített az Úrnak, Izrael Istenének,
  • 10 1Amikor ezt Adonicedek, Jeruzsálem királya meghallotta, azt tudniillik, hogy Józsue Áit bevette és feldúlta (ahogy ugyanis Jerikóval s királyával cselekedett, úgy cselekedett Ái-jal és királyával is), s hogy a gibeaiak átszöktek Izraelhez és szövetségesei lettek, 4»Jöjjetek fel hozzám, nyújtsatok segítséget és verjük meg Gibeont, amiért átszökött Józsuéhoz s Izrael fiaihoz.« 6Erre Gibeonnak, az ostromlott városnak lakói elküldtek Józsuéhoz, aki akkor Gilgálban táborozott és azt üzenték neki: »Ne vond meg segítő kezedet szolgáidtól: jöjj gyorsan fel és szabadíts meg minket, s hozz segítséget, mert összegyűlt ellenünk a Hegyvidéken lakó amoriták valamennyi királya.« 7Felvonult tehát Józsue Gilgálból, s vele a harcosok egész serege, a legvitézebb férfiak. 8Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük, mert a kezedbe adtam őket: senki sem tud majd közülük ellenállni neked.« 9Józsue váratlanul rájuk is rontott, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból. 12Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen odaadta az amoritákat Izrael fiainak színe elé, és azt mondta előttük: 15Józsue aztán egész Izraellel együtt visszatért a táborba, Gilgálba. 17Amikor aztán jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt, elrejtőzve Makkeda városának barlangjában, 21visszatért az egész sereg Józsuéhoz Makkedába, ahol akkor a tábor állt, épen és teljes számban és senki sem mert Izrael fiai ellen támadni. 22Ekkor Józsue megparancsolta: »Nyissátok ki a barlang száját, s hozzátok ki hozzám azt az öt királyt, aki benne rejtőzik.« 26Aztán Józsue leüttette és megölette őket, majd felakasztotta őket öt fára, s ott voltak felakasztva estig. 28Ugyanazon a napon Józsue Makkedát is bevette és kardélre hányta, és megölte királyát és minden lakosát: a legkisebbet sem hagyta ott életben, aztán úgy tett Makkeda királyával, amint Jerikó királyával tett. 33Ekkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy segítséget nyújtson Lákisnak, de Józsue megverte őt egész népével együtt, mind egy szálig. 40Így verte meg Józsue az egész földet: a Hegyvidéket, a Délvidéket, az Alföldet, a Lejtőket királyukkal együtt; nem hagyott rajta senkit sem életben, hanem mindenkit megölt, aki lélegzett, amint az Úr, Izrael Istene megparancsolta neki,
  • 11 6Azt mondta ekkor az Úr Józsuénak: »Ne félj tőlük: mert holnap, ugyanezen órában mindannyiukat odavetem Izrael színe elé, és megsebesítitek őket: lovaik inát azonban majd vágd el, szekereiket pedig égesd el a tűzben.« 7Erre Józsue az egész sereggel együtt váratlanul odament ellenük a Merom vizéhez, s rájuk rontott. 15Amint az Úr Mózesnek, a szolgájának parancsolt, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, s ez mindent teljesített: egy szót sem mulasztott el mindabból a parancsból, amelyet az Úr Mózesnek meghagyott. 16Elfoglalta tehát Józsue az egész Hegyvidéket, a Délvidéket, Gósen földjét, az Alföldet, a nyugati vidéket, Izrael hegyvidékét, s ennek Alföldjét, 18Hosszú ideig harcolt Józsue ezek ellen a királyok ellen. 21Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat. 23Elfoglalta tehát Józsue az egész földet, úgy, ahogy az Úr megmondta Mózesnek és odaadta Izrael fiainak birtokul, részeik és törzseik szerint. Ezzel nyugta lett a földnek a harcoktól.
  • 12 7Ezek az ország azon királyai, akiket Józsue és Izrael fiai vertek meg a Jordánon túl, a nyugati oldalon, a Libanon mezején levő Baálgádtól egészen addig a hegyig, amelynek egyik része felmegy Szeírnek; ezt Józsue adta oda Izrael törzseinek birtokul, kinek-kinek a maga részét,
  • 13 1Mivel Józsue már öreg és élemedett korú volt, azt mondta neki az Úr: »megöregedtél és koros vagy és igen terjedelmes föld maradt hátra, amely még nincs kisorsolva:
  • 14 1Kánaán földjén pedig a következő területeket nyerték birtokul Izrael fiai. Ezeket Eleazár pap, továbbá Józsue, Nún fia meg Izrael törzseiből egy-egy nemzetség fejedelme adta ki nekik. 4de helyükbe léptek József fiai, akik két törzsre oszlottak: Manasszéra és Efraimra; a leviták nem kaptak más osztályrészt az országban, mint városokat lakásra és körülöttük legelőket barmaik és jószágaik ellátására. 6Tehát Gilgálban Józsue elé járultak Júda fiai. Ekkor a kenita Káleb, Jefóne fia így szólt hozzá: »Tudod, mit szólt az Úr Mózeshez, Isten emberéhez felőlem és felőled Kádes-Barneában. 13Megáldotta erre őt Józsue és neki adta Hebront birtokul,
  • 15 13Kálebnek, Jefóne fiának Józsue szintén Júda fiai között adott birtokot, amint az Úr parancsolta neki: Kirját-Arbét, Enák atyjának városát, azaz Hebront.
  • 16 1Ezután a sors József fiaira esett. Határuk Jerikóval és vizével szemben, keletre, a Jordánnál kezdődik, majd azzal a pusztával folytatódik, amely Jerikótól felmegy a bételi hegyhez, 4Ezt kapták birtokul József fiai, Manassze és Efraim.
  • 18 3Azt mondta ezeknek Józsue: »Meddig tespedtek még tunyaságban, s még meddig nem mentek elfoglalni azt a földet, amelyet az Úr, atyáitoknak Istene nektek adott? 5Osszátok el magatok közt hét részre a földet: Júda maradjon meg a maga határai között, a déli vidéken, József háza az északin, 8Amikor aztán felkeltek azok a férfiak, hogy elmenjenek, s összeírják a földet, Józsue megparancsolta nekik: »Járjátok be a földet, s írjátok össze, aztán térjetek vissza hozzám, hogy itt, az Úr előtt, Silóban sorsot vessek nektek.« 9Elmentek tehát, megnézték, felosztották hét részre, könyvbe írták, s aztán visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba. 11Elsőként Benjamin fiaira esett a sors, nemzetségeikhez mérten, éspedig úgy, hogy Júda fiai és József fiai között legyen övék a föld.
  • 19 49Amikor aztán bevégezte a föld kisorsolását, kinek-kinek törzse szerint, akkor Izrael fiai birtokot adtak maguk között Józsuénak, Nún fiának, 51Ezek azok a birtokok, amelyeket Eleazár pap és Józsue, Nún fia és Izrael fiainak család- és törzsfői Silóban, az Úr előtt, a bizonyság sátrának ajtajánál kisorsoltak. Ezzel elosztották a földet.
  • 20 1Így szólt ekkor az Úr Józsuéhoz: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik:
  • 21 1Ekkor odajárultak Lévi nagycsaládjainak fejei Eleazár pap elé és Józsue, Nún fia elé, és az Izrael fiainak törzseiben levő nagycsaládok fejei elé, 9Júda és Simeon fiainak törzséből Józsue a következő nevű városokat adta:
  • 22 1Ugyanabban az időben Józsue összehívta a rúbenitákat, a gáditákat s Manassze fél törzsét 6Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba.« 7Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket,
  • 23 1Hosszú idővel azután, hogy az Úr békét adott Izraelnek, s körös-körül minden nemzetet alája vetett, s amikor Józsue már igen koros és nagyon öreg lett, 2hívatta Józsue egész Izraelt, a véneket, a fejedelmeket, a vezetőembereket s az elöljárókat, s azt mondta nekik: »Megöregedtem, s igen élemedett korú vagyok.
Teremtés könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 30 24Elnevezte a gyermeket Józsefnek, mondván: »Adjon hozzá az Úr egy másik fiút is nekem.« 25József születése után Jákob így szólt Lábánhoz: »Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre!
  • 33 2a két szolgálót és gyermekeit felállította elöl, Leát és a gyermekeit a második helyen, Ráchelt és Józsefet pedig leghátul. 7Odament Lea is a gyermekeivel, és ők is meghajtották magukat. Végül odalépett József és Ráchel, és meghajtotta magát.
  • 35 24Ráchel fiai: József és Benjamin.
  • 37 1 2József tizenhét esztendős korában, még mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt. Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál. 3Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst. 13Izrael azt mondta Józsefnek: »Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!« Ő azt felelte: 17Az ember erre azt felelte neki: »Elmentek innen, de hallottam, hogy azt mondták: ‘Menjünk Dótainba!’« József elment tehát a testvérei után, és Dótainban meg is találta őket. 33Amikor apjuk megismerte, így szólt: »A fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet!« 36A mádiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.
  • 39 1Józsefet tehát Egyiptomba vitték. Egy egyiptomi ember, Putifár, a fáraó udvari tisztje, a testőrség kapitánya vette meg az izmaelitáktól, akik odavitték. 4József tehát kegyelmet talált a gazdája előtt, és személyesen neki szolgált. Őt rendelte mindene fölé, rábízta a házát, átadta neki mindenét, így ő viselte gondját mindenének. 5Az Úr pedig megáldotta az egyiptomi házát Józsefért, és az Úr áldása volt annak minden vagyonán, házán és mezején egyaránt. 6Mindent, amije csak volt, József kezére bízott. Nem is volt annak semmi másra gondja, csak arra a kenyérre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és csinos külsejű volt. 7Egy idő múlva szemet vetett Józsefre urának asszonya, és így szólt hozzá: »Hálj velem!« 10Hasonló szavakkal beszélt az asszony nap mint nap az ifjúhoz, de József visszautasította, hogy vele aludjon. 11Történt azonban egy napon, hogy József bement a házba valami dolgot elintézni, amikor éppen senki sem volt odabenn. 20Börtönbe vettette Józsefet, abba, amelyikben a király foglyait őrizték. Ott maradt tehát, bezárva. 21Az Úr azonban Józseffel volt. Megkönyörült rajta, és kedvessé tette őt a főfoglár szemében, 22úgyhogy az József kezére bízta az összes foglyot, akiket a börtönben tartottak, és mindent, amit kellett, ő intézett.
  • 40 3és a testőrök kapitányának tömlöcébe vettette őket, oda, ahol József is fogságban volt. 4A főfoglár pedig Józsefre bízta őket, ő pedig ellátta őket. Hosszú ideig fogságban voltak. 6Amikor reggel József bement hozzájuk, és látta, hogy szomorúak, 8Azok azt felelték: »Álmot láttunk, de nincs, aki megfejtse nekünk.« József erre azt mondta nekik: »Nem Istené az álomfejtés? Mondjátok csak el nekem, mit láttatok!« 12József azt felelte: »Az álom megfejtése ez: a három szőlővessző még három nap; 18József azt felelte: »Az álom megfejtése ez: a három kosár még három nap, 22a másikat pedig bitófára akasztatta, amint József megmondta nekik. 23Ám a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, mert megfeledkezett álmának megfejtőjéről.
  • 41 14Parancsot adott erre a király, és tüstént kihozták Józsefet a tömlöcből, megnyírták, más ruhát adtak rá, és eléje vezették. 16József ezt válaszolta: »Nem én, hanem Isten ad majd szerencsés választ a fáraónak!« 25József azt felelte: »A király mindkét álma ugyanazt jelenti: amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak. 37 39Így szólt azért Józsefhez: »Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót? 41Azután a fáraó azt mondta Józsefnek: »Íme, Egyiptom egész földje fölé rendeltelek!« 44A király azután így szólt Józsefhez: »A fáraó én vagyok, de a te parancsod nélkül se kezét, se lábát ne mozdítsa senki Egyiptom egész földjén.« 45Kiment tehát József Egyiptom földjére 50Józsefnek még az éhség eljövetele előtt született két fia, akiket Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya, Ászenet szült neki. 54elkövetkezett az éhség hét esztendeje, amint József előre megmondta. Az éhség elhatalmasodott az egész földön, de Egyiptom egész földjén volt félretéve eleség. 55Amikor tehát megéheztek, a nép a fáraóhoz kiáltott, és élelmet kért tőle. Ő azt felelte nekik: »Menjetek Józsefhez, s amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!« 56Amikor aztán súlyosbodott az éhínség Egyiptom egész földjén, József megnyitotta az összes gabonatárolót, és adott az egyiptomiaknak, mert őket is sújtotta az éhség. 57Erre minden ország Egyiptomba ment, hogy eleséget vásároljon Józsefnél, mivel az éhínség egyre súlyosabb volt az egész földön.
  • 42 1 3Lement tehát József tíz testvére, hogy gabonát vegyen Egyiptomban. 4Benjamint, József testvérét azonban otthon tartotta Jákob. Azt mondta a testvéreinek: »Nehogy valami baja történjen az úton!« 6József volt tehát a kormányzó Egyiptom földjén, és az ő engedélyével adták el a gabonát a népeknek. Amikor aztán testvérei leborultak előtte, 23Nem tudták ugyanis, hogy József érti őket, mert tolmács segítségével beszélt velük. 36Apjuk, Jákob azonban így szólt: »Megfosztotok engem minden gyermekemtől: József nincs többé, Simeon fogságban van, Benjamint is elvinnétek! Rám szakad az összes baj!«
  • 43 1 15Fogták erre a férfiak az ajándékot, a kétszerannyi pénzt és Benjamint, lementek Egyiptomba, és József elé álltak. 16Amikor József meglátta őket és velük Benjamint, megparancsolta háza felügyelőjének: »Vezesd be ezeket az embereket a házba, aztán vágj állatot, és készíts lakomát, mert velem fognak enni délben!« 17Az teljesítette a parancsot, és bevezette a férfiakat József házába. 25Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön; hallották ugyanis, hogy ott fognak enni. 26Amikor aztán József hazatért, elé rakták az ajándékot, amelyet a kezükben hoztak, és földre borultak előtte. 29Amikor József felemelte szemét és meglátta Benjamint, az ő édes testvérét, így szólt: »Ez a ti legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem?« Aztán pedig azt mondta: »Fiam, legyen kegyes Isten irántad!« 32Miután feltálaltak, külön Józsefnek, külön a testvéreinek, és külön az egyiptomiaknak, akik ott ettek – az egyiptomiaknak ugyanis nem szabad a héberekkel együtt enniük, ők az ilyen lakomát tisztátalannak tartják –,
  • 44 1József ezután megparancsolta a háza felügyelőjének: »Töltsd meg zsákjaikat gabonával, amennyi csak fér beléjük, s tedd mindegyikük pénzét a zsákja szájába. 4Amikor kiértek a városból és haladtak egy keveset, József hívatta háza felügyelőjét, és azt mondta neki: »Kelj fel, menj azok után a férfiak után, és ha utolérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? 6Az úgy tett, ahogy József megparancsolta, és amikor utolérte őket, az utasítás szerint beszélt hozzájuk. 14Júda a testvéreivel együtt bement Józsefhez – ő ugyanis még nem távozott el arról a helyről –, és mindnyájan a földre vetették magukat előtte. 17József azt felelte: »Távol álljon tőlem, hogy így cselekedjek! Aki a poharat ellopta, az legyen a rabszolgám, ti pedig menjetek szabadon atyátokhoz!«
  • 45 1József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: »Menjen ki mindenki!« Senki más nem volt vele, amikor felfedte kilétét testvérei előtt. 3és így szólt testvéreihez: »Én vagyok József! Él-e még az atyám?« Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. 4Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: »Gyertek ide hozzám!« Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: »Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. 9Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: ’Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! 15Majd a többi testvérét is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele. 16Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: »Eljöttek József testvérei!« Örült neki a fáraó, és egész házanépe. 17Sőt, meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek: »Rakodjatok fel a teherhordó állataitokra, menjetek el Kánaán földjére, 21Úgy is tettek Izrael fiai, ahogy parancsolták nekik. József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. 26és elmondták neki: »József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén!« Apjuk szíve azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. 27De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, s mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, 28és így szólt: »Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!«
  • 46 4Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével.« 19Ráchelnek, Jákob feleségének a fiai: József és Benjamin. 20Józsefnek Egyiptom földjén ezek a fiai születtek, ezeket szülte neki Ászenet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya: Manassze és Efraim. 27Ezenkívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob házanépének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt. 28Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elé Gósenbe. 29Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és felment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte és hosszan sírt. 30Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: »Most már örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged.«
  • 47 1Bement tehát József, és jelentette a fáraónak: »Atyám és testvéreim, juhaik és marháik, és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán földjéről, s most Gósen földjén állnak.« 5A király erre azt mondta Józsefnek: »Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. 7Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót. 11József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, 13 15Amikor aztán a vásárlóknak elfogyott a pénzük, egész Egyiptom Józsefhez ment, és így szólt: »Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg a szemed előtt pénz hiányában!« 20Megvette tehát József Egyiptom egész földjét – mert mindenki eladta birtokát a nagy éhínség miatt –, és a fáraó tulajdonává tette azt, 23József ekkor azt mondta a népnek: »Íme, amint látjátok, ti magatok is, a földetek is a fáraó tulajdona. Vigyétek a magot, és vessétek be a földeket, 26Attól az időtől kezdve mind a mai napig Egyiptom egész földjén egy ötödrész a királynak jár – s ez József óta mintegy törvénnyé vált –, kivéve a papi földet, amely mentes volt ettől a kötelességtől. 29Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: »Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget: ne temess el engem Egyiptomban. 30Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába!« József azt felelte neki: »Megteszem, amit parancsoltál!«
  • 48 1Miután ezek megtörténtek, jelentették Józsefnek, hogy beteg az apja. Erre magához vette két fiát, Manasszét és Efraimot. 2Amikor megmondták az idős embernek: »Íme, a fiad, József eljött hozzád« – összeszedte erejét, és kiült az ágy szélére. 8Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: »Kik ezek?« 12József erre elvette őket az apja öléből, és földig borult. 15Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal: 17Amikor azonban József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszul esett ez neki. Megfogta tehát apja kezét, le akarta venni Efraim fejéről, és áttenni Manassze fejére. 21Józsefnek, a fiának pedig azt mondta: »Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére.
  • 50 1József ráborult apja arcára, siratta és csókolgatta őt. 4Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó házanépéhez: »Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak, 8valamint József házanépe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták. 14Miután apját eltemette, József visszatért Egyiptomba testvéreivel és egész kíséretével együtt. 17hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: ‘Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!’ Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!« Ennek hallatára József sírni kezdett. 23és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak a fiai is József térdén születtek.
Kivonulás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 5Azoknak a száma tehát, akik Jákob ágyékából származtak, összesen hetven volt; József azonban már Egyiptomban volt. 8Közben Egyiptomnak új királya támadt, aki nem ismerte Józsefet.
  • 13 19Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!«
  • 17 9Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: »Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.« 10Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. 13és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével. 14Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsue tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!«
  • 24 13Fel is készült Mózes és szolgája, Józsue, és amikor Mózes elindult Isten hegyére,
  • 32 17Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: »Harci lárma hallatszik a táborból!«
  • 33 11Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.
Számok könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 10József fiaiból Efraimból Elisáma, Ammiúd fia, Manasszéból Gamáliel, Fadasszúr fia; 32József fiai közül: Efraim fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen
  • 11 28Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: »Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!«
  • 13 7Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát, 11József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát, 16Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.
  • 14 6Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat, 30be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát. 38Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet.
  • 26 28József fiai, nemzetségeik szerint: Manassze és Efraim. 37Ezek voltak Efraim fiainak nemzetségei; számuk harminckétezer-ötszáz volt. Ezek voltak József fiai, nemzetségeik szerint. 65mert az Úr előre megmondta, hogy azok mindnyájan meghalnak a pusztában, s nem is maradt életben közülük senki sem, csak Káleb, Jefóne fia és Józsue, Nún fia.
  • 27 1Eljöttek ekkor Celofhád lányai – Celofhád Hefernek volt a fia, az meg Gileádnak a fia, az meg Mákirnak a fia, az meg Manasszénak a fia, az meg Józsefnek volt a fia – név szerint Maála, Noa, Hegla, Melka és Tirca 12 18Azt mondta erre neki az Úr: »Vedd Józsuét, Nún fiát, azt a férfit, akiben lélek van és tedd rá kezedet – 22Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: vette Józsuét, odaállította Eleazár pap és a nép egész sokasága elé,
  • 32 12kivéve a kenizita Kálebet, Jefóne fiát meg Józsuét, Nún fiát, akik teljesítették akaratomat.’ 28Parancsot adott tehát Mózes Eleazárnak, a papnak meg Józsuénak, Nún fiának, s az Izrael törzseiben levő nagycsaládok fejeinek és azt mondta nekik: 33Odaadta tehát Mózes Gád és Rúben fiainak meg Manassze, József fia fél törzsének Szihon, amorita király országát meg Óg básáni király országát: földjüket és városaikat körös-körül.
  • 34 17»A következő a neve azoknak a férfiaknak, akik el fogják osztani azt a földet közöttetek: Eleazár, a pap és Józsue, Nún fia, 23József fiai közül: Manassze törzséből: Hanniél, Efód fia;
  • 36 1Előálltak ekkor Gileád nagycsaládjainak fejei – Gileád Mákirnak, Manassze fiának volt a fia – József fiainak nemzetségéből és így szóltak Mózeshez, Izrael fejedelmei előtt: 5Azt felelte és mondta erre Mózes az Úr parancsából Izrael fiainak: »József fiainak törzse helyesen szólt. 12ezek Manasszénak, József fiának nemzetségéből származtak, s így az a birtok, amelyet nekik adtak, atyjuk törzsében és nemzetségében maradt.
Bírák könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1Józsue halála után megkérdezték Izrael fiai az Urat: »Ki vonuljon fel közülünk elsőként a kánaániak ellen, hogy megkezdje a harcot?« 22Felvonult József háza is Bétel ellen, és az Úr velük volt. 35Az amoriták a Háresz hegyen, Ajjalonban és Sálebímben laktak. József házának a keze azonban rájuk nehezedett, és ők annak jobbágyaivá lettek.
  • 2 6Miután ugyanis Józsue elbocsátotta a népet, Izrael fiai valamennyien elmentek birtokukra, hogy elfoglalják földjüket, 7és Józsuénak meg azoknak a véneknek valamennyi napja alatt, akik ő utána még hosszú ideig éltek, s akik ismerték az Úr minden cselekedetét, amelyet Izraellel művelt, az Úrnak szolgáltak. 8Miután azonban Józsue, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában meghalt, 21azért én sem törlöm el azokat a nemzeteket, amelyeket Józsue, amikor meghalt, hátrahagyott, 23Így tehát meghagyta az Úr mindezeket a nemzeteket, s nem akarta hamarosan elveszíteni őket, s nem adta őket Józsue kezébe.
Sámuel első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 6 14Amikor aztán a szekér a bétsemesi Józsue mezejére jutott, ott megállapodott. Ott éppen egy nagy kő feküdt. Ekkor ők felvagdalták a szekér fáját, s azon bemutatták a teheneket egészen elégő áldozatul az Úrnak, 18s annyi arany egeret, ahány város volt a filiszteusok öt fejedelemségében a bekerített városoktól a be nem kerített falvakig. Az a kő, amelyre az Úr ládáját helyezték, a mai napig tanúja ennek a bétsemesi Józsue mezején.
Sámuel második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 19 21Elismerem ugyanis én, a te szolgád, vétkemet, s éppen azért jelentem meg és jöttem le ma elsőnek József egész házából az én uram, a király elé.«
Királyok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 11 28Jeroboám bátor és erős ember volt, s amikor Salamon látta, hogy jóravaló és szorgalmas ifjú, József egész házának robotfelügyelőjévé tette.
  • 16 34Az ő napjaiban építtette ki a bételi Hiél Jerikót – Abirámnak, elsőszülöttének árán vetette meg alapját és Szegubnak, legkisebb fiának árán állíttatta fel kapuit, az Úr azon szava szerint, amelyet Józsue, Nún fia által szólt.
Királyok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 23 8Egybegyűjtötte továbbá az összes papot Júda városaiból s tisztátalanná tette a magaslatokat, ahol a papok áldoztak, Gibeától Beersebáig s lerontotta a kapuk mellett levő oltárokat, Józsuénak, a város parancsnokának kapubejárója mellett, amely a város kapujának bal oldalán volt.
A krónikák első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 2Dán, József, Benjamin, Naftali, Gád és Áser voltak.
  • 5 1Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai: – ő volt ugyanis elsőszülöttje, de minthogy meggyalázta atyja ágyát, elsőszülöttségét Józsefnek, Izrael fiának fiai kapták meg s ő nem számított elsőszülöttnek, 2hanem Júda lett a legerősebb a testvérei között s az ő törzséből származtak a fejedelmek, az elsőszülöttség pedig Józsefnek jutott. –
  • 7 27tőle pedig Nún származott, akinek a fia Józsue volt. 29Manassze fiaié voltak: Bétsán és leányvárosai, Tánák és leányvárosai, Megiddó és leányvárosai, Dór és leányvárosai. Ezekben laktak Józsefnek, Izrael fiának fiai.
  • 25 2Ászáf fiai közül: Szakkur, József, Natanja és Aszáréla, Ászáf fiai, Ászáf vezetése alatt, aki a király utasítása szerint prófétált. 9Az első sorsvetés Józsefre, Ászáf fiára esett, a második Gedaljára, rá magára, fiaira és testvéreire: tizenkettő;
Ezdrás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 2Zerubbábellel vonultak: Józsue, Nehemiás, Szárája, Ráhelája, Nahámani, Mardokáj, Belsán, Meszfár, Bigváj, Rehum, Baána. 6Fáhat-Moáb fiai Józsue és Joáb utódai közül kétezer-nyolcszáztizenketten, 36A papok: Jedája fiai Józsue házából kilencszázhetvenhárman, 40A leviták: Józsue fiai, vagyis Kadmiel, Binnuj, Hodavja hetvennégyen.
  • 3 2Józsue, Joszedek fia, és paptestvérei, valamint Zerubbábel, Salátiel fia, és testvérei erre nekiláttak és felállították Izrael Istenének oltárát, hogy egészen elégő áldozatokat mutassanak be rajta, amint ezt Mózesnek, Isten emberének törvénye előírja. 8Isten jeruzsálemi templomához való érkezésük második esztendejében a második hónapban Zerubbábel, Salátiel fia, Józsue, Joszedek fia és többi testvére, a papok és a leviták, nemkülönben mindazok, akik a fogságból visszatértek Jeruzsálembe, munkához láttak. Kijelöltek pedig húszéves és magasabb korú levitákat, hogy az Úr templomának építésénél felügyeljenek. 9Elő is álltak Józsue meg fiai és testvérei, Kedmiel, Binnuj, Hodavja mint egy ember, hogy felügyeljenek azokra, akik Isten templomának építési munkálatait végezték; nemkülönben Henadad fiai, meg fiaik, valamint levitatestvéreik is.
  • 4 3Erre Zerubbábel és Józsue meg a többiek, az izraelita családfők azt felelték: »Nem illik, hogy mi veletek építsünk hajlékot Istenünknek, felépítjük majd mi magunk az Úrnak, a mi Istenünknek, úgy, ahogy azt nekünk meghagyta Círusz, a perzsák királya.«
  • 5 2Ekkor láttak ismét munkához Zerubbábel, Salátiel fia és Józsue, Joszedek fia, s megkezdték Jeruzsálemben Isten templomának építését. Isten prófétái segítették őket.
  • 8 33a negyedik napon odamértük Istenünk templomában az ezüstöt, az aranyat és az edényeket Meremót, Uriás pap fiának kezéhez Eleazár, Fineesz fia, Jozabád, Józsue fia és Noadája, Binnuj fia, leviták jelenlétében,
  • 10 18A papok, akik idegen nőket vettek feleségül, a következők voltak: Józsuénak, Joszedek fiának fiai és testvérei közül: Maaszja, Eliézer, Járib és Gedalja. 31Herem fiai közül: Eliézer, Józsue, Melkia, Semeja, Simeon, 42Sallum, Amarja, József;
Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 19Utána Ázer, Józsue fia, Micpa elöljárója egy másik darabot épített a megerősített szeglet feljárójával szemben.
  • 7 7Zerubbábellel vonultak: Józsue, Nehemiás, Azarja, Raámja, Nahamáni, Mardókeus, Belsán, Meszfárát, Bigváj, Náhum, Baána. 11Fáhat-Moáb fiai Józsue és Joáb ivadékaiból kétezer-nyolcszáztizennyolcan, 39A papok: Idája fiai Józsue házából kilencszázhetvenhárman, 43A leviták: Józsue fiai, Kedmiel, Binnuj és Hodavja hetvennégyen.
  • 8 7Ezután Józsue, Báni, Serebja, Jámin, Akkub, Seftáj, Hódija, Maaszja, Kelita, Azarja, Jozabád, Hánán Pelaja és a leviták kifejtették a törvényt a népnek. A nép pedig állva maradt a helyén. 17Sátrakat készített tehát az egész gyülekezet, amely a fogságból visszatért, és sátrakban lakott. Józsuénak, Nún fiának idejétől kezdve ugyanis egészen eddig a napig nem cselekedtek így Izrael fiai. És fölötte nagy volt az öröm.
  • 9 4Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz. 5Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták:
  • 10 10továbbá Józsue, Azanja fia, Henadad fiai közül Binnuj, Kedmiel leviták,
  • 12 1Ezek azok a papok és a leviták, akik Zerubbábellel, Salátiel fiával és Józsuéval hazatértek: Szárája, Jeremiás, Ezdrás, 7Sallum, Ámok, Helkija, Idája. Ezek a papok fejedelmei és testvéreik Józsue idejében. 10Józsue Joakimot nemzette, Joakim Eljasibot nemzette, Eljasib Jojádát nemzette, 14Milikóé Jonatán, Sebenjáé József, 24A leviták főemberei pedig a következők voltak: Hásebja, Serebja, Józsue, Binnuj és Kedmiel és testvéreik, akiknek az volt a tisztük, hogy Dávidnak, az Isten emberének parancsa értelmében dicsérő és dicsőítő énekeket zengjenek, beosztásuk szerint. 26Ezek végezték a szolgálatot Joakimnak, Józsue fiának, Joszedek unokájának napjaiban és Nehemiás helytartó meg Ezdrás pap és írástudó napjaiban.
Judit könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 1A városban élt ezekben a napokban Judit, Merári leánya, aki Ox fia, aki József fia, aki Oziel fia, aki Elkia fia, aki Ananja fia, aki Gedeon fia, aki Rafain fia, aki Ahitób fia, aki Eliáb fia, aki Natanael fia, aki Szalamiél fia, aki Szúrisaddaj fia, aki Simeon fia, aki Izrael fia. 7Megjelenése nagyon szép volt, s egész lénye vonzó, okos szívében, jó és tisztességes. Férje, Manassze, József fia, Ahitób fia, Melkisz fia, Eliáb fia, Natanael fia, Szúrisaddáj fia, Simeon fia, Izrael fia aranyat és ezüstöt, szolgákat, szolgálókat, jószágot és szántóföldeket hagyott rá, s ő mindennek birtokában maradt.
Ezekiel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 37 16»Te pedig, emberfia, végy magadnak egy fadarabot és írd rá: Júdáé és Izrael fiaié, az ő szövetségeseié; és végy egy másik fadarabot és írd rá: Józsefé, Efraim fájáé és Izrael egész házáé, az ő szövetségeseié. 19ezt feleld nekik: Így szól az Úr Isten: Íme, én fogom József fáját, ami Efraim kezében van, és Izrael törzseit, az ő szövetségeseit, és együvé teszem őket Júda fájával és egy fává teszem őket – s eggyé lesznek az ő kezében.
  • 47 13Így szól az Úr Isten: Ez lesz a határ, amelyen belül a tietek lesz az ország Izrael tizenkét törzse szerint – mert Józsefre kettős sors esik.
  • 48 32A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy pedig Dán kapuja legyen.
Aggeus jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1Dáriusz király második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhoz, Joszedek fiához, a főpaphoz: 12Zerubbábel, Salátiel fia, és Józsue, Joszedek fia, a főpap és az egész nép hallgatott is az Úrnak, Istenüknek szavára és Aggeus próféta beszédére, amint őt az Úr, az ő Istenük hozzájuk küldte; és félni kezdett a nép az Úrtól. 14És az Úr felkeltette Zerubbábelnek, Salátiel fiának, Júda helytartójának buzgóságát, és Józsuénak, Joszedek fiának, a főpapnak buzgóságát, és az egész nép buzgóságát, és elkezdték a munkát a Seregek Urának, Istenüknek házában.
  • 2 2»Szólj Zerubbábelhez, Salátiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhoz, Joszedek fiához, a főpaphoz, és a többi néphez, és mondd nekik: 4Nos, bátorság, Zerubbábel! – mondja az Úr. – Bátorság, Józsue főpap, Joszedek fia! Bátorság, a föld egész népe! – mondja a Seregek Ura. – Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! – mondja a Seregek Ura. –
Zakariás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 1Majd megmutatta nekem Józsuét, a főpapot, amint az Úr angyala előtt állt; jobbján pedig a sátán állt, hogy vádat emeljen ellene. 3Józsue pedig szennyes ruhába öltözve állt az angyal színe előtt. 6Aztán az Úr angyala bizonyságot tett Józsuénak: 8Halljad, Józsue főpap, te és a társaid, akik előtted ülnek, mivel jelképes férfiak: íme, én elhozom szolgámat, a Sarjadékot. 9Íme, a kő, amit Józsue elé helyeztem: Egy kövön hét szem van; íme, én faragom ki faragványát – mondja a Seregek Ura –, és egyetlen egy napon eltörlöm én e föld gonoszságát.
  • 6 11Miután pedig átvetted az aranyat és ezüstöt, készíts koronát és tedd rá Józsuénak, Joszedek fiának, a főpapnak fejére,
A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 53József a szorongatás idején megtartotta a törvényt, és Egyiptom urává lett. 55Józsue teljesítette a parancsot, ezért Izrael vezérévé lett.
  • 5 18Őrségül hátrahagyta Júdeában Józsefet, Zakariás fiát és Azarját, a nép elöljáróit, egy maradék csapattal. 56József, Zakariás fia meg Azarja, a hadsereg vezére értesültek a sikeres haditettekről és a megvívott harcokról. 60S megfutamodott József meg Azarja egészen Júdea határáig. Izrael népéből aznap elesett közel kétezer ember, és nagy vereséget szenvedett a nép,
A Makkabeusok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 22Egy-egy csapat élére vezérül testvéreit állította: azaz Simont, Józsefet és Jonatánt, és mindegyikük alá ezerötszáz embert rendelt.
  • 10 19Makkabeus azok megostromlására otthagyta Simont, Józsefet meg Zakeust és elég sokat az emberei közül, ő maga pedig odament hadakozni, ahol nagyobb szükség volt rá.
  • 12 15Makkabeus azonban a világ nagy uralkodóját hívta segítségül, aki Józsue idejében faltörő kosok és hadigépek nélkül döntötte le Jerikót, majd vad iramban a falakra rontott.
Evangélium Máté szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 16Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. 18Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. 19József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. 20Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. 24József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét,
  • 2 13Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.« 19Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megjelent álmában Józsefnek Egyiptomban
  • 13 55Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?
  • 27 56Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja. 57Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 59József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba,
Evangélium Márk szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 6 3Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?« És megbotránkoztak benne.
  • 15 40Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, 43odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 45Amikor a századostól megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. 46József pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt bejáratához egy követ hengerített. 47Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.
Evangélium Lukács szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 27egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária.
  • 2 4Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 16Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet.
  • 3 23Jézus, amikor tanítani kezdett, mintegy harminc esztendős volt. A fia volt, amint vélték, Józsefnek, ő pedig Hélié, ő Mattáté, 24ő Lévié, ő Melkié, ő Jannájé, ő Józsefé, 29ő Józsuéé, ő Eliézeré, ő Jórimé, ő Mattáté, ő Lévié, 30ő Simeoné, ő Júdáé, ő Józsefé, ő Jónámé, ő Eljakimé,
  • 4 22Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: »Nem József fia ez?«
  • 23 50Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja,
Evangélium János szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 45Fülöp találkozott Natanaellel, és elmondta neki: »Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a próféták: Jézust, József fiát Názáretből.«
  • 4 5Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott.
  • 6 42és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ‘A mennyből szálltam alá’?«
  • 19 38Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát és levette a testet.
Az apostolok cselekedetei (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 23Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást.
  • 4 36Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek jelentése: Vigasztalás fia –,
  • 7 9A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt 13a második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó előtt kitudódott a származása. 14József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket. 18amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet. 45Ezt atyáink átvették, s be is vitték Józsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig.
Levél a zsidóknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 8Mert ha Józsue megszerezte volna nekik a nyugalmat, sohasem beszélt volna ezután más napról.
  • 11 21Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult rá botjának végére 22Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és rendelkezett csontjairól.
János jelenései (Káldi-Neovulgáta)
  • 7 8Zebulon törzséből tizenkétezer; József törzséből tizenkétezer; Benjamin törzséből tizenkétezer.