Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

KNB 74 SZIT 96 STL 21 BD 28 RUF 268 KG 91

Találatok a szövegekben

Örült erre Jetró mindannak a jónak, amelyet Isten Izraellel cselekedett, hogy kiszabadította őket az egyiptomiak kezéből. »
Ne tegyétek ott azt, amit mi ma itt teszünk: mindenki azt, amit jónak lát. »
Most azonban a kezedben vagyunk: tégy velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.« »
Azokban a napokban ugyanis nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott. »
azt mondta az az öt ember, akit azelőtt Lais földjének kikémlelésére küldtek, többi testvérének: »Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban efód, teráf, faragott és öntött kép van? Határozzatok, mit láttok jónak.« »
Azokban a napokban nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott. »
Elkána, a férje azt felelte neki: »Tedd csak, amit jónak látsz! Maradj, amíg el nem választod! Csak azért könyörgök, hogy az Úr teljesítse szavát!« Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta fiát, míg el nem választotta. »
Elmondta erre neki Sámuel az egész dolgot, s nem titkolt el előle semmit sem. Ő azt felelte rá: »Ő az Úr, tegye azt, amit jónak lát szeme.« »
Majd azt mondta Saul: »Üssünk ez éjjel a filiszteusokra, s pusztítsuk őket, amíg felvirrad a reggel, s ne hagyjunk meg közülük senkit sem.« Azt mondta erre a nép: »Tegyél egészen úgy, ahogy szemed jónak látja.« A pap azonban így szólt: »Járuljunk előbb ide Istenhez.« »
Majd azt mondta egész Izraelnek: »Álljatok ti külön az egyik oldalra, én meg fiammal, Jonatánnal a másik oldalra állok.« A nép erre azt felelte Saulnak: »Tedd azt, amit jónak lát szemed.« »
Azt mondta erre a király nekik: »Amit ti jónak láttok, azt teszem.« Megállt tehát a király a kapunál, a nép pedig kivonult százas és ezres csapatokban. »
Hadd térjek csak, kérlek, vissza én, a te szolgád, s hadd haljak meg a magam városában, s hadd temessenek apám s anyám sírja mellé. Itt van azonban szolgád, Kámaám, ő menjen el veled, uram király, s tégy vele, amit jónak látsz.« »
Elküldtek tehát az udvarnagyok, a város elöljárói meg a vének és a nevelők Jéhuhoz s üzenték: »A te szolgáid vagyunk, akármit parancsolsz, megtesszük. Nem választunk királyt magunknak: amit jónak látsz, azt cselekedd.« »
továbbá Bálaátot s mindazokat a megerősített városokat, amelyek Salamonéi voltak, meg az összes szekeres városokat és a lovasok városait, s felépítette mindazt, amit akart és jónak látott Salamon, Jeruzsálemben, a Libanonon s birodalmának egész földjén. »
Ezt kérdezte tőlük: »Mit láttok jónak, vagy mit kell felelnem e népnek, amely azt mondta nekem: ‘Enyhíts azon az igán, amelyet atyád reánk rakott.’« »
Nos tehát, ha jónak látja a király, nézessen utána a királyi levéltárban, amely Babilonban van, megparancsolta-e Círusz király, hogy az Isten háza újra felépüljön Jeruzsálemben. Tudassa aztán velünk a király, miképpen döntött ebben az ügyben.« »
és így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt.« »
Majd így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek, »
Íme, városaink a bennük lakókkal szolgálatodra állnak, jöjj és vonulj be, amint jónak látod.« »
A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták. »
Egyébként nemcsak ez a könyv, hanem maga a Törvény, a Próféták és a többi szent könyv is nem csekély eltérést mutat, ha őket eredeti szövegben olvassuk. Mert amikor Ptolemajosz Euergetész király idejében, a harmincnyolcadik esztendőben Egyiptomba jöttem, és itt hosszabb időt töltöttem, találtam itt hátrahagyott könyveket, amelyek nem csekély és éppen nem megvetendő tudományra vallanak. Ezért jónak és szükségesnek láttam, hogy én is némi gondot és fáradságot szenteljek e könyv lefordítására. Sok virrasztást és tanulást szántam ez idő alatt arra, hogy a könyvet befejezzem és közrebocsássam azok használatára, akik igazán meg akarják érteni és tanulni, hogyan kell viselkedniük azoknak, akik az Úr törvényéhez akarják szabni életüket. »
Én alkottam a földet, az embereket és az állatokat, melyek a föld színén vannak, nagy hatalmammal és kinyújtott karommal, s annak adom, akinek én jónak látom. »
Most pedig, íme, feloldozlak téged ma a kezeden levő bilincsektől. Ha jónak látszik szemedben, hogy velem jöjj Babilonba, jöjj, és rajtad tartom szememet; ha azonban rossznak látszik szemedben, hogy velem jöjj Babilonba, maradj itt! Nézd, előtted az egész ország, oda menj, ahová menni jónak és helyesnek látszik szemedben!« »
Majd azt mondtam nekik: »Ha jónak látjátok, adjátok ki béremet; ha nem, hagyjátok!« Erre ők harminc ezüstöt mértek ki béremül. »
Hogyha pedig e megállapodás után akár az egyik fél, akár a másik jónak látja, hogy valamit hozzáfűzzön avagy töröljön belőle, megteheti tetszése szerint; bármit is fűzzenek hozzá, avagy töröljenek belőle, érvényes legyen. »
Azt is jónak láttuk, hogy elfogadjuk tőlük a pajzsot. »
Amiről pedig jónak látta, hogy a király elé vigye, azt gondosan vitassátok meg magatok között; azután küldjetek hamarosan valakit, hogy azt határozhassuk, ami javatokra válik. Mi ugyanis útban vagyunk Antióchia felé. »
Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. »
jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, »
Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. »
Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást – ők a testvérek között vezetők voltak –, »
jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, »
Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára. »
Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a nemzetek részesei lettek az ő lelki javaiknak, kötelességük anyagiakkal nekik szolgálni. »
Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló nehéz idők miatt, hogy jó az embernek így maradnia. »
Mivel tovább már nem állhattuk meg, jónak láttuk, hogy magunkra maradjunk Athénben, »
Ki árthat nektek, ha a jónak buzgó követői lesztek? »
A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére ; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás. »
A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak ; és íme, nagyobb van itt Jónásnál. »
Ő állította helyre Izrael határait, Hamat bejárójától kezdve a Puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének azon szava szerint, amelyet szolgája, Jónás próféta, Amáti fia által szólt, aki abból a Gátból való volt, amely Heferben van. »
Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amáti fiához, mondván: »
Felkelt erre Jónás, de azért, hogy Tarzisba meneküljön az Úr színe elől, és lement Joppéba. Ott talált is egy Tarzisba induló hajót, megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarzisba menjen velük az Úr színe elől. »
Megrémültek erre a hajósok, és mindenki a saját istenéhez kiáltott, és a tengerbe vetették a hajón levő tárgyakat, hogy könnyítsenek velük rajta. Ezalatt Jónás, aki a hajó aljába ment le, mélyen aludt. »
Majd így szóltak egymáshoz: »Gyertek, vessünk sorsot, hadd tudjuk meg, ki miatt ért minket ez a veszedelem!« Sorsot vetettek tehát, és a sors Jónásra esett. »
Azzal megfogták Jónást és a tengerbe dobták, és megszűnt a tenger háborgása. »
Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel. »
Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából, »
Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra. »
Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: »
Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. »
Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: »Még negyven nap, és Ninive elpusztul!« »
Nagy szomorúság vett erőt erre Jónáson; haragra gerjedt, »
Jónás aztán kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett, és ott hajlékot készített magának, és leült alatta az árnyékban, hogy lássa, mi történik a várossal. »
Erre az Úr Isten repkényt növesztett, és az Jónás feje fölé kúszott, hogy beárnyékolja fejét és megvédelmezze, mert elbágyadt. Jónás nagyon megörvendett a repkénynek. »
Mikor aztán felkelt a nap, az Úr forró, égető szelet rendelt oda, a nap pedig rátűzött Jónás fejére. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának, mondván: »Jobb nekem meghalnom, mint élnem!« »
Mondta ekkor az Úr Jónásnak: »Azt hiszed-e, hogy jogos a haragod a repkény miatt?« Mondta: »Jogos a haragom mindhalálig!« »
Ő azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. »
Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel »
A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.« Ezzel otthagyta őket és elment. »
Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. »
Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. »
Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. »
Erre Ásza vette azt az egész ezüstöt és aranyat, amely megmaradt az Úr házának kincseiből meg a király házának kincseiből, s szolgái kezébe adta, s elküldte Benadádhoz, Tábremonnak, Hezjón fiának fiához, Szíria királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: »
ő Simeoné, ő Júdáé, ő Józsefé, ő Jónámé, ő Eljakimé, »
Közben Trifón hajón Ortóziába menekült. »
Miután a határozat úgy szólt, hogy hajón elviszik őt Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták az Auguszta-zászlóalj Júliusz nevű századosának. »
Miután hajónk több napon át lassan haladt előre, nagy nehezen eljutottunk Knídosz elé, de mert a szél gátolt bennünket, Szalmóné táján áthajóztunk Kréta alá. »
ezekkel a szavakkal: »Férfiak, látom, hogy a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem az életünknek is gyötrelmére és nagy kárára kezd lenni.« »
Ekkor Pál azt mondta a századosnak és a katonáknak: »Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.« »
Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. »
Amikor jóllaktak az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe dobták. »
Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a »Dioszkuroszok« jelvényét viselte. »

Találatok a szövegben 45 találat

Kivonulás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 18 9Örült erre Jetró mindannak a jónak, amelyet Isten Izraellel cselekedett, hogy kiszabadította őket az egyiptomiak kezéből.
Második Törvénykönyv (Káldi-Neovulgáta)
  • 12 8Ne tegyétek ott azt, amit mi ma itt teszünk: mindenki azt, amit jónak lát.
Józsue könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 9 25Most azonban a kezedben vagyunk: tégy velünk úgy, ahogy jónak és helyesnek látod.«
Bírák könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 17 6Azokban a napokban ugyanis nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott.
  • 18 14azt mondta az az öt ember, akit azelőtt Lais földjének kikémlelésére küldtek, többi testvérének: »Tudjátok-e, hogy ezekben a házakban efód, teráf, faragott és öntött kép van? Határozzatok, mit láttok jónak.«
  • 21 25Azokban a napokban nem volt király Izraelben, hanem mindenki azt cselekedte, amit jónak látott.
Sámuel első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 23Elkána, a férje azt felelte neki: »Tedd csak, amit jónak látsz! Maradj, amíg el nem választod! Csak azért könyörgök, hogy az Úr teljesítse szavát!« Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta fiát, míg el nem választotta.
  • 3 18Elmondta erre neki Sámuel az egész dolgot, s nem titkolt el előle semmit sem. Ő azt felelte rá: »Ő az Úr, tegye azt, amit jónak lát szeme.«
  • 14 36Majd azt mondta Saul: »Üssünk ez éjjel a filiszteusokra, s pusztítsuk őket, amíg felvirrad a reggel, s ne hagyjunk meg közülük senkit sem.« Azt mondta erre a nép: »Tegyél egészen úgy, ahogy szemed jónak látja.« A pap azonban így szólt: »Járuljunk előbb ide Istenhez.« 40Majd azt mondta egész Izraelnek: »Álljatok ti külön az egyik oldalra, én meg fiammal, Jonatánnal a másik oldalra állok.« A nép erre azt felelte Saulnak: »Tedd azt, amit jónak lát szemed.«
Sámuel második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 18 4Azt mondta erre a király nekik: »Amit ti jónak láttok, azt teszem.« Megállt tehát a király a kapunál, a nép pedig kivonult százas és ezres csapatokban.
  • 19 38Hadd térjek csak, kérlek, vissza én, a te szolgád, s hadd haljak meg a magam városában, s hadd temessenek apám s anyám sírja mellé. Itt van azonban szolgád, Kámaám, ő menjen el veled, uram király, s tégy vele, amit jónak látsz.«
Királyok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 10 5Elküldtek tehát az udvarnagyok, a város elöljárói meg a vének és a nevelők Jéhuhoz s üzenték: »A te szolgáid vagyunk, akármit parancsolsz, megtesszük. Nem választunk királyt magunknak: amit jónak látsz, azt cselekedd.«
  • 14 25Ő állította helyre Izrael határait, Hamat bejárójától kezdve a Puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének azon szava szerint, amelyet szolgája, Jónás próféta, Amáti fia által szólt, aki abból a Gátból való volt, amely Heferben van.
Krónikák második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 6továbbá Bálaátot s mindazokat a megerősített városokat, amelyek Salamonéi voltak, meg az összes szekeres városokat és a lovasok városait, s felépítette mindazt, amit akart és jónak látott Salamon, Jeruzsálemben, a Libanonon s birodalmának egész földjén.
  • 10 9Ezt kérdezte tőlük: »Mit láttok jónak, vagy mit kell felelnem e népnek, amely azt mondta nekem: ‘Enyhíts azon az igán, amelyet atyád reánk rakott.’«
Ezdrás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 5 17Nos tehát, ha jónak látja a király, nézessen utána a királyi levéltárban, amely Babilonban van, megparancsolta-e Círusz király, hogy az Isten háza újra felépüljön Jeruzsálemben. Tudassa aztán velünk a király, miképpen döntött ebben az ügyben.«
Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 5és így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt.« 7Majd így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek,
Judit könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 4Íme, városaink a bennük lakókkal szolgálatodra állnak, jöjj és vonulj be, amint jónak látod.«
A zsoltárok könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 56 1 A karvezetőnek. A »Jónat élem rehókím« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.
Jézus, Sirák fiának könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 0 0Egyébként nemcsak ez a könyv, hanem maga a Törvény, a Próféták és a többi szent könyv is nem csekély eltérést mutat, ha őket eredeti szövegben olvassuk. Mert amikor Ptolemajosz Euergetész király idejében, a harmincnyolcadik esztendőben Egyiptomba jöttem, és itt hosszabb időt töltöttem, találtam itt hátrahagyott könyveket, amelyek nem csekély és éppen nem megvetendő tudományra vallanak. Ezért jónak és szükségesnek láttam, hogy én is némi gondot és fáradságot szenteljek e könyv lefordítására. Sok virrasztást és tanulást szántam ez idő alatt arra, hogy a könyvet befejezzem és közrebocsássam azok használatára, akik igazán meg akarják érteni és tanulni, hogyan kell viselkedniük azoknak, akik az Úr törvényéhez akarják szabni életüket.
Jeremiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 27 5Én alkottam a földet, az embereket és az állatokat, melyek a föld színén vannak, nagy hatalmammal és kinyújtott karommal, s annak adom, akinek én jónak látom.
  • 40 4Most pedig, íme, feloldozlak téged ma a kezeden levő bilincsektől. Ha jónak látszik szemedben, hogy velem jöjj Babilonba, jöjj, és rajtad tartom szememet; ha azonban rossznak látszik szemedben, hogy velem jöjj Babilonba, maradj itt! Nézd, előtted az egész ország, oda menj, ahová menni jónak és helyesnek látszik szemedben!«
Zakariás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 11 12Majd azt mondtam nekik: »Ha jónak látjátok, adjátok ki béremet; ha nem, hagyjátok!« Erre ők harminc ezüstöt mértek ki béremül.
A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 30Hogyha pedig e megállapodás után akár az egyik fél, akár a másik jónak látja, hogy valamit hozzáfűzzön avagy töröljön belőle, megteheti tetszése szerint; bármit is fűzzenek hozzá, avagy töröljenek belőle, érvényes legyen.
  • 15 20Azt is jónak láttuk, hogy elfogadjuk tőlük a pajzsot. 37Közben Trifón hajón Ortóziába menekült.
A Makkabeusok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 11 36Amiről pedig jónak látta, hogy a király elé vigye, azt gondosan vitassátok meg magatok között; azután küldjetek hamarosan valakit, hogy azt határozhassuk, ami javatokra válik. Mi ugyanis útban vagyunk Antióchia felé.
Evangélium Márk szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 10 18Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
Evangélium Lukács szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 3jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni,
  • 18 19Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
  • 11 29Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. 30Mert amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. 32A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.
  • 3 30ő Simeoné, ő Júdáé, ő Józsefé, ő Jónámé, ő Eljakimé,
Az apostolok cselekedetei (Káldi-Neovulgáta)
  • 15 22Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabással Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást – ők a testvérek között vezetők voltak –, 25jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal,
  • 27 1Miután a határozat úgy szólt, hogy hajón elviszik őt Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták az Auguszta-zászlóalj Júliusz nevű századosának. 7Miután hajónk több napon át lassan haladt előre, nagy nehezen eljutottunk Knídosz elé, de mert a szél gátolt bennünket, Szalmóné táján áthajóztunk Kréta alá. 10ezekkel a szavakkal: »Férfiak, látom, hogy a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem az életünknek is gyötrelmére és nagy kárára kezd lenni.« 31Ekkor Pál azt mondta a századosnak és a katonáknak: »Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.« 37Összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajón. 38Amikor jóllaktak az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy a gabonát a tengerbe dobták.
  • 28 11Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, s a »Dioszkuroszok« jelvényét viselte.
A rómaiaknak írt levél (Káldi-Neovulgáta)
  • 15 26Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára. 27Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a nemzetek részesei lettek az ő lelki javaiknak, kötelességük anyagiakkal nekik szolgálni.
Első levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)
  • 7 26Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló nehéz idők miatt, hogy jó az embernek így maradnia.
Első levél a tesszalonikieknek (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 1Mivel tovább már nem állhattuk meg, jónak láttuk, hogy magunkra maradjunk Athénben,
Péter első levele (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 13Ki árthat nektek, ha a jónak buzgó követői lesztek?
Jónás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 1Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amáti fiához, mondván: 3Felkelt erre Jónás, de azért, hogy Tarzisba meneküljön az Úr színe elől, és lement Joppéba. Ott talált is egy Tarzisba induló hajót, megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarzisba menjen velük az Úr színe elől. 5Megrémültek erre a hajósok, és mindenki a saját istenéhez kiáltott, és a tengerbe vetették a hajón levő tárgyakat, hogy könnyítsenek velük rajta. Ezalatt Jónás, aki a hajó aljába ment le, mélyen aludt. 7Majd így szóltak egymáshoz: »Gyertek, vessünk sorsot, hadd tudjuk meg, ki miatt ért minket ez a veszedelem!« Sorsot vetettek tehát, és a sors Jónásra esett. 15Azzal megfogták Jónást és a tengerbe dobták, és megszűnt a tenger háborgása.
  • 2 1Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel. 2Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából, 11Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra.
  • 3 1Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: 3Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. 4Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: »Még negyven nap, és Ninive elpusztul!«
  • 4 1Nagy szomorúság vett erőt erre Jónáson; haragra gerjedt, 5Jónás aztán kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett, és ott hajlékot készített magának, és leült alatta az árnyékban, hogy lássa, mi történik a várossal. 6Erre az Úr Isten repkényt növesztett, és az Jónás feje fölé kúszott, hogy beárnyékolja fejét és megvédelmezze, mert elbágyadt. Jónás nagyon megörvendett a repkénynek. 8Mikor aztán felkelt a nap, az Úr forró, égető szelet rendelt oda, a nap pedig rátűzött Jónás fejére. Olyan rosszul lett, hogy a halált kívánta magának, mondván: »Jobb nekem meghalnom, mint élnem!« 9Mondta ekkor az Úr Jónásnak: »Azt hiszed-e, hogy jogos a haragod a repkény miatt?« Mondta: »Jogos a haragom mindhalálig!«
Evangélium Máté szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 12 39Ő azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. 40Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel 41A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás.
  • 16 4A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.« Ezzel otthagyta őket és elment. 17Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van.
Királyok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 15 18Erre Ásza vette azt az egész ezüstöt és aranyat, amely megmaradt az Úr házának kincseiből meg a király házának kincseiből, s szolgái kezébe adta, s elküldte Benadádhoz, Tábremonnak, Hezjón fiának fiához, Szíria királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel: