Keresés a Bibliában
Igehely
311Szerződést kötöttem szememmel,
hogy szűzre nem tekintek.2És mi a jutalmam Istentől felülről,
s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?3Nemde a romlás a bűnös számára van,
s a balsors a gonosztevő részére!4Nem látja-e ő útjaimat
és nem számlálja-e minden lépésemet?5Vajon hamisságban jártam-e,
és csalárdságra sietett-e lábam?6Vessen engem igaz mérlegre
és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!7Vajon letért-e lépésem az útról,
és szemem után járt-e szívem?
Tapad-e kezemhez szenny?8Akkor vessek én, de más fogyassza,
és tépjék ki tövestül termésemet!9Vajon bomlott-e szívem asszony után?
És leselkedtem-e barátom ajtajánál?10Akkor feleségem más cédája legyen,
és mások hajoljanak föléje!11Mert ez gyalázat lett volna,
és igen nagy gonoszság,12tűz, amely pusztít az enyészetig,
és kiirt minden termést.13Semmibe vettem-e szolgám igazát,
vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?14Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre?
És ha számon kérne, mit felelnék neki?15Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta?
És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?16Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak?
Epedni hagytam-e az özvegy szemét?17Egyedül fogyasztottam-e falatomat,
és nem kapott-e belőle az árva is?18– Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét
és anyám méhéből jött ki velem! –19Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája,
és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,20és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai,
és nem melegedett-e juhaim gyapjában?21Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen,
mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?22Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról,
és törjék le karom a csontjáról!23Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól,
s el sem tudtam volna viselni a terhét.24Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek,
és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!25Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom,
és hogy sokat szerzett kezem?26Néztem-e a napot, amint ragyogott,
s a holdat, amint szépen úszott?27És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak,
és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?28Igen nagy gonoszság lett volna ez is.
Tagadása a fölséges Istennek!29Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem
és ujjongtam-e, ha baleset érte?30Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék,
hogy átokkal kihívjam halálát.31Nem mondták-e sátram lakói:
‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’32– Nem hált a jövevény az utcán,
nyitva állt ajtóm a vándornak! –33Palástoltam-e bűnömet emberi módon,
s elrejtettem-e vétkemet keblemben?34Féltem-e nagy sokaságtól,
és visszariasztott-e a rokonság lenézése,
úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?35Bár lenne, aki meghallana engem,
és meghallgatná óhajomat a Mindenható,
s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,36hogy a vállamon hordozzam,
és ékességként felköthessem fejemre!37Minden lépésemnél hírül adnám
és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!38Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem,
és sírnak-e vele barázdái?39Megettem-e termését fizetés nélkül,
keserítettem-e szántói lelkét?40Akkor búza helyett tövist
és árpa helyett gazt teremjen nekem!«
Véget értek Jób szavai.