Keresés a Bibliában
Igehely
29 1Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2»Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban,
azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,3amikor lámpása a fejem fölött ragyogott,
és sötétben is az ő világosságánál jártam;4úgy, mint java-korom napjain voltam,
amikor sátramban titkon Isten lakozott,5amikor még velem volt a Mindenható,
és gyermekeim körülöttem voltak;6amikor tejben fürösztöttem lábamat,
s a szikla kedvemért olajtól patakzott.7Amikor a város kapujához kimentem,
a piacon nekem ülést készítettek,8az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak,
az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,9az előkelők abbahagyták a beszédet,
és ujjukat szájukra tették,10a főemberek visszafojtották hangjukat,
és nyelvük ínyükhöz tapadt.11A fül, amely hallott, boldognak hirdetett,
a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,12azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott,
s az árvát, akinek nem volt gyámola,13a veszni induló áldása szállott rám,
s az özvegy szívét megvigasztaltam,14az igazság ruháját vettem magamra,
mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.15Szeme voltam a vaknak,
lába a sántának.16Atyja voltam a szegényeknek,
az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.17Összetörtem a gonosz állkapcsát,
kiragadtam fogai közül a prédát.18Azt hittem, saját fészkemben halok meg,
és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;19gyökereimet vízek mellé mélyesztem,
és harmat hull éjjel ágaimra,20hírnevem folyton megújul,
s az íj újjáéled kezemben.21Akik hallottak engem, várták döntésemet,
csöndben figyeltek tanácsomra;22szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni,
rájuk szálltak beszédem csöppjei,23áhítva vártak engem, mint az esőt,
szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.24Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték,
és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.25Ha közéjük kívántam menni,
első helyre ültettek;
bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül,
mégis a szomorkodókat vigasztaltam.