Keresés a Bibliában
Igehely
27 1És Jób folytatta szavait és így szólt:
2»Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban,
s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet,3hogy amíg lélegzet van bennem,
s az Isten lehelete van orromban,4ajkam nem beszél gonoszat,
és nyelvem nem kohol hamisságot.5Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek!
Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok.6Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle;
nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!7Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz,
s aki ellenem támad, mint az igaztalan.8Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol,
s az Isten nem menti meg lelkét?9Meghallja-e Isten az ő kiáltását,
ha eljön rá a szorongatás?10Örömét lelheti-e a Mindenhatóban,
kiálthat-e Istenhez bármikor?11Megmutatom nektek Isten kezét,
nem tartom titokban a Mindenható szándékát!12Íme, ti mindnyájan tudjátok,
miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat?13Ez a gonosz ember része Istentől,
és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek:14fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket,
és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel.15Maradékait a döghalál viszi sírba,
és özvegyeik nem siratják őket.16Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok,
szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag,17megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára,
az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.18Házát csak pók módjára építi,
csak olyan az, mint a csősz kunyhója.19A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem,
ha kinyitja szemét, semmit sem talál;20mint az ár, úgy tör rá a szegénység,
elragadja éjjel a förgeteg.21Felkapja őt a perzselő szél és elviszi,
s mint a forgószél, elfújja helyéről.22És rá lő kímélet nélkül,
úgy, hogy futva menekül keze elől.23Összecsapja fölötte kezét,
és pisszeg fölötte, amint helyére néz.