Keresés a Bibliában

Igehely

17

¹A lelkem megtört,
napjaim végüket járják,
már csak a sír vár rám!

²Nem vétettem,
mégis keserűségeken időzik szemem.

³Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé,
akkor bárki keze küzdhet ellenem!

⁴Szívüket elzártad a belátástól,
ezért nem kerekedhetnek felül!

⁵Az ilyen prédát ígér barátainak,
mialatt gyermekei szeme eleped.

⁶Példabeszéddé tett engem a népnél,
s elrettentő példa vagyok előttük.

⁷Szemem homályba borult a bánkódástól,
és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.

⁸Szörnyülködnek ezen az igazak,
s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;

⁹az igaz kitart a maga útján,
s a tisztakezű erőben gyarapszik.

¹⁰De gyertek csak ismét, valahányan vagytok,
bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!

¹¹Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak,
amelyek szívemet gyötörték,

¹²s az éjjelt nappallá változtatták,
úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.

¹³Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom,
s a sötétségben vetem meg ágyamat;

¹⁴a rothadásnak mondom: Atyám vagy!
S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!

¹⁵Hol van tehát a reménységem?
S amit várok, ki látja meg azt?

¹⁶Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére;
vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«