8Mert mint a ruhát, megeszi őket a moly,
és mint a gyapjút, megeszi őket a féreg;
de igazságom örökre megmarad,
és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
14Népem sebét úgy gyógyítják,
hogy könnyelműen mondogatják: »Békesség, békesség!«
Pedig nincsen békesség.
7Én azonban féreg vagyok, nem ember,
embereknek gyalázata, népnek utálata.
8Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem,
félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja:
15Szétfolytam, miként a víz,
minden csontom kificamodott,
szívem, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.
16Ajkam, mint a cserép, kiszáradt,
nyelvem ínyemhez tapadt,
lesújtottál a halál porába.
18megszámlálhattam minden csontomat.
Néznek rám, bámulnak engem,
3Mert nyilaid belém hatoltak,
és kezed rám nehezedik.
4Haragod miatt nincs ép hely a testemen,
bűneim miatt nincs nyugalma csontjaimnak.
5Mert gonoszságaim elborítják fejemet,
és súlyos teherként nehezednek rám.
6Rothadnak és üszkösödnek sebeim,
oktalanságom miatt.
7Nyomorult lettem, egészen meggörnyedtem,
szomorkodva járok-kelek naphosszat.
8Ágyékomat gyulladás lepte el,
nincs ép hely testemen.
9Nagyon elgyötört és elcsigázott vagyok,
szívem fájdalmában kiáltozom.
11Szívem vergődik, erőm elhagyott,
még szemem világa sincs velem.
12Gonoszságáért fenyítéseiddel bünteted az embert;
s kezed alatt pókhálóként elenyészik élete.
Bizony, hiábavaló minden ember!
Jegyzetek
22,8 Vö. Mt 27,39
22,16 Vö. Jn 19,28.
38,4 Úgy tűnik, hogy a leírás leprára utal. Az imádkozó a betegséget vétkei büntetésének tekinti (4), pontosabb részleteket nem mond.
4Elsorvasztotta húsomat és bőrömet,
összetörte csontjaimat.
12Megfeszítette íját, és odaállított
célpontul a nyílnak.