Keresés a Bibliában

44

1Most pedig halld, Jákob, én szolgám,
Izrael, akit kiválasztottam!

2Így szól az Úr, a te alkotód,
aki formált téged az anyaméhtől fogva,
és segít téged:
»Ne félj, szolgám, Jákob,
Jesurun, akit kiválasztottam!

3Mert vizet árasztok a szomjas földre,
és patakokat a szárazra;
kiárasztom lelkemet ivadékaidra,
és áldásomat sarjaidra.

4Sarjadoznak majd a fű között,
mint fűzfák a vízfolyások mellett.

5Az egyik így szól: ‘Én az Úré vagyok’,
a másik meg Jákob nevével nevezi magát;
az pedig kezébe írja: ‘Az Úré’,
és Izrael nevéről kap nevet.«

6Így szól az Úr, Izrael királya
és megváltója, a Seregek Ura:
»Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó,
rajtam kívül nincs Isten.

7Ki olyan, mint én? Kiáltson,
hirdesse és adja elő nekem, ami azóta volt,
hogy megalapítottam az ősi népet;
és a jövendőt, ami következik, hirdesse nekünk!

8Ne rettegjetek, és ne féljetek!
Nemde régóta tudtul adtam neked, és hirdettem?
Ti vagytok az én tanúim.
Van-e Isten rajtam kívül?
Vagy kőszikla? Nem tudok róla.«,

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

44,1 Senki sem szégyenli többé, hogy az Úrhoz tartozik. Jesurun jelentése becsületes, feltehetően Jákob (= álnok) ellentéteként áll itt (vö. Óz 12,3-4).