Káldi-Neovulgáta

Izajás könyve

53 *1„Ki hitt annak, amit hallottunk,
és az Úr karja ki fölött nyilvánult meg?
2Úgy nőtt fel színe előtt, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből.
Nem volt szép alakja, sem ékessége,
hogy megnézzük őt,
a külsejére nézve nem volt vonzó.


3Megvetett volt, utolsó az emberek között,
a fájdalmak férfia és a betegség ismerője,
aki elől elrejtettük arcunkat.
Megvetett volt, akit nem becsültünk sokra.
4Pedig a mi betegségeinket ő viselte,
és a mi fájdalmainkat ő hordozta.
Mi mégis megvertnek tekintettük,
Istentől sújtottnak és megalázottnak.
5Ám őt a mi gonoszságainkért szúrták át,
a mi bűneinkért törték össze.
A mi békességünkért érte fenyítés,
az ő sebei által gyógyultunk meg.
6Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
ki-ki a maga útjára tért;
ám az Úr őrá rakta
mindnyájunk bűnét.”
7Amikor megkínozták, alázatos maradt,
nem nyitotta ki száját.
Mint a bárány, melyet leölésre visznek,
és mint a juh, mely elnémul nyírói előtt,
nem nyitotta ki száját.
8Erőszakos ítélettel végeztek vele,
ugyan ki törődik sorsával?
Mert kitépték az élők földjéből,
népem vétke miatt sújtották halálra.
9Istentelenek között adtak sírt neki,
és gazdagok mellett, amikor meghalt,
bár nem követett el erőszakot,
és nem volt álnokság a szájában.
10Ám az Úrnak úgy tetszett,
hogy összetörje a szenvedéssel.
Ha odaadja engesztelő áldozatul életét,
meglátja majd utódait, hosszúra nyúlnak napjai,
és teljesül általa az Úr akarata.
11Lelkének gyötrelme után
meglátja a világosságot,
és tudása által megelégedés tölti el.
Szolgám – az igaz – igazzá tesz sokakat,
és bűneiket ő hordozza.
12Ezért osztályrészül sokakat adok neki,
és nagy sokaság lesz a zsákmánya,
amiért halálra adta életét,
és a gonosztevők közé számították.
Mert ő sokak vétkét hordozta,
és közbenjárt a bűnösökért.