17 ¹Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²»Emberfia, adj fel talányt és mondj példázatot Izrael házának, ³és mondd: Így szól az Úr Isten:
A hatalmas, nagyszárnyú sas,
hatalmas szárnycsapásokkal,
sűrű, tarka tollazattal
elment a Libanonra,
és elvitte egy cédrusfa hegyét.

⁴Legfelső ágát letörte
és átvitte a kereskedők országába;
a kereskedők városába tette le.

⁵S vett az ország magvából
és a vetésre váró földbe helyezte,
hogy gyökeret verjen
a bőséges víz mellett;
a föld színére helyezte.

⁶Az kisarjadzott
és szélesen elterülő,
alacsony tőkéjű szőlővé növekedett,
hogy ágai feléje forduljanak
és gyökerei alatta legyenek.
Szőlővé lett tehát,
venyigéket növesztett
és hajtásokat eresztett.

⁷Volt egy másik hatalmas,
nagyszárnyú, sűrű tollazatú sas is;
és íme, az a szőlő
mintha efelé nyújtotta volna gyökereit,
efelé terjesztette volna ki vesszeit,
hogy ez táplálja őt nedvességgel
ültetésének ágyaiból.

⁸Jó földbe,
sok víz mellé volt ültetve,
hogy lombot hajtson
és gyümölcsöt teremjen,
hogy nagy szőlőtővé legyen.

⁹És mondd: Így szól az Úr Isten:
Vajon jól fog-e járni?
Vajon az nem fogja-e kitépni gyökereit,
leszakítani gyümölcseit
és elfonnyasztani minden kisarjadt vesszejét,
hogy elszáradjon?
Nem is kell hozzá sem hatalmas kar,
sem nagyszámú nép,
hogy gyökerestül kitépje!

¹⁰Íme, el van ültetve; vajon jól fog-e járni?
Ha megérinti a perzselő szél,
nem fonnyad-e el,
és ágyának barázdáiban nem szárad-e el?«

¹¹Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ¹²»Ezt mondd az ellenszegülő háznak: Nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Íme, Babilon királya Jeruzsálembe érkezett, elhurcolta királyát és fejedelmeit és elvitte őket magához Babilonba. ¹³Aztán fogott valakit a királyi nemzetségből, szövetségre lépett vele és esküt vett ki tőle; de az ország hatalmasait is elvitte, ¹⁴hogy az jelentéktelen királyság legyen és fel ne fuvalkodjék, hanem őrizze meg szövetségét és tartsa meg azt. ¹⁵Ő azonban elpártolt tőle és követeket küldött Egyiptomba, hogy neki lovakat és nagy sereget adjon. Vajon jól fog-e járni vagy megszabadulhat-e, aki így cselekedett? Vajon megmenekülhet-e, aki megszegte a szövetséget? ¹⁶Életemre mondom, én, az Úr Isten: Ama király lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek esküjét megszegte és vele kötött szövetségét felbontotta, Babilon területén fog meghalni! ¹⁷Mert a fáraó nem visel majd ellene hadat nagy hadsereggel, sem sok hadinéppel, amikor az majd töltést készít és sáncot emel, hogy számos embert megöljön. ¹⁸Mert semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, holott íme, kezet adott rá; és mivel mindezeket cselekedte, nem fog megmenekülni.
¹⁹Ezért így szól az Úr Isten: Életemre mondom: Az esküt, amelyet semmibe vett, és a szövetséget, amelyet megszegett, az ő fejére fordítom! ²⁰Kivetem rá hálómat és megfogom őt varsámban és elviszem Babilonba, és ott megítélem hűtlensége miatt, amellyel engem megvetett. ²¹S mindazok, akik vele megfutottak egész seregével együtt, kard által esnek el; akik pedig életben maradnak, a szél minden irányába szétszóródnak, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam!«

²²Így szól az Úr Isten:
»Akkor majd én is veszek egy ágat
a magas cédrusfa tetejéről és elültetem;
ágainak tetejéről egy gyönge ágat letörök,
és elültetem egy magas és kiemelkedő hegyen.

²³Izrael magas hegyén ültetem el,
kisarjadzik majd és gyümölcsöt terem,
és nagy cédrussá lesz;
alatta laknak majd a madarak mind,
és fészket rak valamennyi szárnyas
lombjainak árnyékában;

²⁴Akkor megtudja majd a vidék minden fája,
hogy én, az Úr,
aláztam meg a magas fát
és magasztaltam fel az alacsony fát;
hogy én szárítottam ki a zöldellő fát
és borítottam virágba a száraz fát.
Én, az Úr, szóltam, és meg is cselekedtem!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet