Keresés a Bibliában

Keresés a Bibliában

Igehely

KNB 437 SZIT 475 STL 24 BD 20 RUF 436 KG >1000

Találatok a szövegekben

Azokban a napokban nem volt király Izraelben, s Dán törzse birtokot keresett magának, hogy ott letelepedjék, mert mindaddig nem kapott osztályrészt a többi törzs között. Kémek Dánból »
Elindult tehát Dán nemzetségéből, azaz Córából s Estaolból hatszáz, harci fegyverekkel felszerelt ember. A Dán nemzetségbeliek hadjárata Lais ellen »
Amikor Ábrám meghallotta ezt, azt ugyanis, hogy a testvére, Lót fogságba esett, felsorakoztatta háromszáztizennyolc nála született, ügyes rabszolgáját, és utánuk ment Dánig. »
Ráchel ekkor azt mondta: »Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Meghallgatta szavamat, és fiút adott nekem!« Ezért elnevezte Dánnak. »
Bilhának, Ráchel szolgálójának a fiai: Dán és Naftali. »
Dán fia: Húsim. »
Dán, Naftali, Gád és Áser. »
Egyszersmind társul adtam mellé Oliábot, a Dán törzséből való Ahiszámek fiát. Bölcsességet adtam minden műértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit neked parancsoltam: »
a szívébe adta. Ugyanígy Oliábnak, a Dán törzséből való Ahiszámek fiának is. »
A társa Oliáb, a Dán törzséből való Ahiszámek fia volt, aki maga is kiváló mester volt a fafaragásban, a kék, bíbor, karmazsin színű fonallal és lenből való műszövésben és hímzésben. »
Mivel eközben káromolta és szidalmazta a Nevet, elvitték Mózeshez (anyját Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt) »
Dánból Ahiézer, Ammisaddáj fia; »
Dán fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen »
Az északi részen Dán fiai táborozzanak; fejedelmük Ahiézer, Ammisaddáj fia legyen; »
Dán táborának megszámláltjai összesen: százötvenhétezer-hatszáz; utolsóknak induljanak.« »
A tizedik napon Dán fiainak fejedelme, Ahiézer, Ammisaddáj fia »
Valamennyi tábor után utolsóknak Dán fiai indultak el, csapataik szerint; seregük fejedelme Ahiézer, Ammisaddáj fia volt; »
Dán törzséből: Ammielt, Gemálli fiát, »
Dán fiai, nemzetségeik szerint: Suhám, akitől a suhámiták nemzetsége származott; ezek voltak Dán családjai, nemzetségeik szerint, »
Dán fiainak törzséből: Bokki, Jogli fia; »
átellenben pedig, az Ebál hegyén, az átkozásra, ezek álljanak fel: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Naftali. »
Dánra vonatkozólag ezt mondta: »
Felment erre Mózes Moáb síkjáról a Nébó hegyére, a Fászga tetejére, amely Jerikóval szemben van és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot egészen Dánig, »
Hetedszerre a sors Dán fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten. »
ezzel a vidékkel fejeződött be. – Majd Dán fiai felmentek és hadakoztak Lesem ellen. Bevették, kardélre hányták, elfoglalták, s megtelepedtek benne, és Lesemet apjuknak, Dánnak nevéről, Dánnak nevezték el. »
Ez Dán fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik. »
Kaát többi fiára pedig, azaz a többi levitára, Efraim, Dán és Manassze fél törzséből tíz város. »
Dán törzséből pedig: Eltekót, Gábátont, »
Dán fiait az amoriták felszorították a Hegyvidékre, és nem adtak nekik helyet, hogy lejöhessenek a síkságra. »
Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, »
és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke. »
Elküldtek tehát Dán fiai Córából és Estaolból öt olyan bátor embert, aki az ő törzsükből és nemzetségükből származott, hogy kémleljék ki és vegyék jól szemügyre az országot. Azt mondták nekik: »Menjetek, vegyétek szemügyre az országot!« Azok el is mentek, s eljutottak Efraim hegységébe, s betértek Míka házába, s ott megpihentek. »
Felvonulásuk folyamán tábort ütöttek a júdai Kirját-Jearimnál, ezért az a hely attól az időtől kezdve a Dán tábora nevet viseli; Kirját-Jearim mögött van. »
Azt mondták erre neki Dán fiai: »Vigyázz, ne beszélj többet nekünk, hogy neked ne menjenek e felindult lelkű emberek, s el ne vessz egész házad népével együtt.« »
és elnevezték a várost apjuk nevéről, akit Izrael nemzett, Dánnak; azelőtt Laisnak hívták. »
Aztán felállították maguknak a faragott képet s Jonatánt – Gersámnak, Mózes fiának a fiát – és fiait tették papokká Dán törzsében egészen fogságba jutásuk napjáig. »
Kivonultak tehát Izrael fiai mindnyájan és összegyűltek valamennyien, Dántól Beersebáig és Gileád földjéről, mint egy ember az Úr elé, Micpába. »
Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája. »
‘Elveszem a királyságot Saul házától, s Dávid trónját állítom Izrael és Júda fölé, Dántól Beersebáig.’« »
Én azért ezt tartom helyes tanácsnak: Gyűljön hozzád egész Izrael, Dántól Beersebáig, olyan nagy számban, mint a tenger fövenye és te magad állj közéjük. »
Meg is hagyta a király Joábnak, serege vezérének: »Járd be Izrael valamennyi törzsét, Dántól Beersebáig és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a számát.« »
majd Jázeren keresztül átmentek Gileádba és Hodsi alföldjére, aztán elmentek Erdős-Dánba, majd bejárták Szidon környékét, »
Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre attól a reggeltől kezdve a megszabott ideig, s meghalt a népből Dántól Beersebáig hetvenezer ember. »
úgyhogy Júda és Izrael minden félelem nélkül lakozott, mindenki a maga szőlőtője és fügefája alatt, Dántól Beersebáig, Salamon valamennyi napja alatt. »
Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban; »
lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni. »
Ben-Hadad hallgatott is Ásza királyra és elküldte seregének vezéreit Izrael városai ellen, s azok megverték Áhiont, Dánt, Ábel-Maáka házát s az egész Kennerótot, vagyis Naftali egész földjét. »
de Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, nem távozott el s nem hagyta el az aranyborjúkat, amelyek Bételben és Dánban voltak. »
Dán, József, Benjamin, Naftali, Gád és Áser voltak. »
Dánból huszonnyolcezer-hatszáz, harcra felkészült ember. »
Ezt mondta azért Dávid Joábnak és a nép vezéreinek: »Menjetek és számláljátok meg Izraelt, Beersebától egészen Dánig és hozzátok meg nekem a számát, hadd tudjam.« »
Dán élén pedig Ezriél, Jerohám fia. Ezek voltak Izrael fiainak vezetői. »
aki egy Dán leányai közül való asszonynak a fia, és akinek az atyja tíruszi volt. Ő tud alkotni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, márványból, fából, bíbor- és kékszínű fonalból, bisszusból és karmazsinból és tud mindenféle metszetet vésni, és okosan megtervezni mindent, amire a munkában szükség van a te kézműveseiddel s uramnak, atyádnak, Dávidnak, kézműveseivel együtt. »
Amikor ezt Benadád megtudta, elküldte hadvezéreit Izrael városai ellen és azok megverték Áhiont, Dánt, Ábelmaimot s Naftali valamennyi fallal övezett városát. »
Elhatározták tehát, hogy követeket küldenek egész Izraelbe Beersebától Dánig, hogy jöjjenek el és készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálemben, mert sokan nem úgy készítették, ahogy a törvény előírta. »
Minden testvérem és atyámnak Naftalinak egész háza a borjúnak áldozott, amelyet Jeroboám, Izrael királya állíttatott Dánban, Galilea hegyén. »
A törzsek neve a következő: Az északi határtól a hetáloni út hosszában, amerre az ember Emátba megy, Hácar-Enánig, Damaszkusz határánál, északon az emáti út mentén: Dáné egy rész; éspedig mind a keleti, mind a nyugati oldal az övé legyen. »
Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Áseré egy rész. »
A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy pedig Dán kapuja legyen. »
Ekkor Mózes kiválasztott három várost a Jordánon túl, a keleti oldalon, Menedékvárosok a Jordántól keletre »
Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig. Átkelés a Jordánon »
Oltár a Jordánnál Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek. »
Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál. Dániel és Bél papjai »
Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. Jézus a Jordán túlpartján »
Jeksán aztán Sábát és Dedánt nemzette. Dedán fiai az assuriták, a letusiták és a leummiták voltak, »
Keturának, Ábrahám mellékfeleségének fiai, azok, akiket ő szült, Zámrán, Jeksán, Mádán, Mádián, Jesbok és Sua voltak. Jeksán fiai Sába és Dedán, »
Ledán fiai, Gersonnak Ledántól származó fiai, a Ledántól és Gersontól származó Jejél család fejei, »
Jáván fiai pedig: Elisa, Tarzis, Kittím és Rodáním. »
Kús fiai: Sába, Havila, Szabáta, Regma és Szabátáka. – Regma fiai: Sába és Dedán. – »
Felemelte tehát Lót a szemét, és látta, hogy az egész Jordán-környék, mindaddig, amíg Coárba jut az ember – ekkor még nem pusztította el az Úr Szodomát és Gomorrát –, mindenütt olyan bővizű, mint az Úr paradicsoma, és mint Egyiptom. »
Lót ezért a Jordán-környékét választotta magának, és keletre tért; így elváltak egymástól a testvérek. »
Ábrám Kánaán földjén maradt, Lót pedig a Jordán-környék városaiban telepedett meg, és Szodomában lakott. »
Ő Zámránt, Jeksánt, Mádánt, Mádiánt, Jesbokot és Súát szülte neki. »
Aztán negyedszer is fogant, fiút szült, és azt mondta: »Most már hadd dicsőítsem az Urat!« Ezért elnevezte Júdának. Azután szünetelt a szülése. »
Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most. »
és fiainak neve a következő: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia, és Reuel, Bászemátnak, Ézsau feleségének a fia. »
Támna pedig, aki Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt, Amaleket szülte neki. Ezek Ádának, Ézsau feleségének fiai. »
Díson fiai a következők: Hamdán, Esebán, Jetrám és Kárán. »
Három hónap múlva aztán jelentették Júdának: »Paráználkodott Támár, a menyed, és már meglátszik rajta, hogy viselős.« Júda erre azt mondta: »Vigyétek ki, és égessétek el!« »
Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel. »
Benjaminból Abidán, Gedeon fia; »
Benjamin fiainak törzsében Abidán, Gedeon fia legyen a fejedelem; »
A kilencedik napon Benjamin fiainak fejedelme, Abidán, Gedeon fia »
békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Abidánnak, Gedeon fiának áldozati ajándéka. »
Benjamin törzsének fejedelme Abidán, Gedeon fia volt. »
Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.« »
Aztán elindultak, és Moáb mezőségén ütöttek tábort, ott, ahol a Jordánon túl Jerikó fekszik. »
Meg is mondták ezt Mózes és Eleazár, a pap Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben, azoknak, akik »
Ez a jegyzéke Izrael azon fiainak, akiket Mózes és Eleazár, a pap, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben írt össze. »
és elvitték Mózeshez, Eleazár paphoz és Izrael fiainak egész sokaságához, a többi holmit pedig elvitték a táborba, amely Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben volt. »
Földosztás a Jordán túlpartján »
Kérünk tehát, ha kegyelmet találtunk előtted, azt add nekünk, szolgáidnak birtokul, s ne vigyél minket át a Jordánon.« »
s nem kívánunk semmit sem a Jordánon túl, mert meglesz már birtokunk annak keleti vidékén.« »
s átkel minden hadakozó, fegyveres férfiatok a Jordánon, míg az Úr el nem veszti ellenségeit, »
»Ha átmennek Gád fiai s Rúben fiai veletek a Jordánon, hogy valamennyien felfegyverkezve harcoljanak az Úr előtt, s meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileádot birtokul; »
felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl.« »
Aztán elindultak az Abárim hegységtől, s átmentek Moáb mezőségére, a Jordán mellé, Jerikóval átellenben, »
»Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd nekik: Ha majd átkeltek a Jordánon, s bementek Kánaán földjére, »
majd húzódjon le a Jordánhoz, s végül a Sós-tengernél fejeződjék be. »
vagyis két és fél törzs már megkapta a részét a Jordánon túl, Jerikóval szemben, kelet felé.« »
Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: »
»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére, »
három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen, »
Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket az Úr Mózes által Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben parancsolt Izrael fiainak. »
Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelhez intézett a Jordánon túl, a pusztában, a Mezőségen, a Vörös-tengerrel átellenben, Párán, Tófel, Lábán és Hácerót között, ahol igen sok arany van. »
A Jordánon túl Moáb földjén kezdte el Mózes kifejteni a törvényt ezekkel a szavakkal: »
Felvonulás a Jordán keleti vidékére »
A Jordán keleti vidékének meghódítása »
úgy, amint Ézsau fiai cselekedtek, akik Szeírben laknak, meg a moabiták, akik Árban laknak –, míg eljutunk a Jordánhoz, s átkelünk arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad. »
Így vettük el abban az időben a földet az amoriták két királyának kezéből, akik a Jordánon túl voltak, az Arnon patakjától a Hermon hegyéig – »
meg a pusztai síkságot meg a Jordánt és keleti határterületét Kinnerettől a puszta tengeréig, azaz a Sós-tengerig, a Piszga hegy tövéig. »
míg nyugodalmat nem ad az Úr testvéreiteknek is, mint ahogyan nektek adott, s ők is el nem foglalják a földet, amelyet nekik a Jordánon túl fog adni. Akkor visszatérhet mindenki közületek birtokához, amelyet adtam nektek. »
hát akkor hadd menjek át, s hadd lássam meg azt a felette jó földet a Jordánon túl, azt a kiváló Hegyvidéket meg Libanont. »
Menj fel a Piszga tetejére, s jártasd körül szemedet nyugatra és északra, délre és keletre, s tekintsd meg: mert te nem kelsz át ezen a Jordánon. »
Rám megharagudott az Úr a ti dolgaitok miatt, s megesküdött, hogy nem megyek át a Jordánon, s nem jutok be arra az igen jó földre, amelyet nektek fog adni. »
Íme, meghalok ezen a földön, nem megyek át a Jordánon: ti átmentek, s elfoglaljátok azt a kiváló földet. »
Bizonyságul hívom fel ma az eget és a földet, hogy hamarosan elvesztek arról a földről, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon. Nem laktok rajta hosszú ideig, hanem eltöröl róla az Úr titeket. »
a Jordánon túl, a völgyben, Fogor házával szemben, Szihonnak, az amoriták királyának földjén, aki Hesebonban lakott, s akit Mózes megvert. Amikor ugyanis Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, »
elfoglalták az ő földjét meg Ógnak, Básán királyának a földjét – az amoriták két királyáét, akik a Jordánon túl, a keleti oldalon voltak – »
meg az egész Síkságot a Jordánon túl, a keleti oldalon, egészen a Puszta tengeréig, a Piszga hegy tövéig. »
Halljad, Izrael! Te most átkelsz a Jordánon, hogy meghódíts nagy és nálad erősebb nemzeteket, nagy és égig bástyázott városokat, »
ott vannak ezek a Jordánon túl, a napnyugat felé tartó út mögött, a Mezőségen lakó kánaániak földjén, azzal a Gilgállal szemben, amely a messze benyúló völgy mellett van. »
Ti ugyanis átkeltek a Jordánon, hogy elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek ad, hogy tiétek legyen és birtokoljátok. »
Ha azonban majd átkeltek a Jordánon, s megtelepedtek azon a földön, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog, s nyugtotok lesz körös-körül minden ellenségtől, s minden félelem nélkül laktok: »
Amikor pedig elfoglalja királysága trónját, írassa le magának egy könyvbe e törvény másolatát, a levita törzsből való papoktól véve a mintapéldányt, »
s ha majd átmentek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts fel ott hatalmas köveket, s fesd be őket mésszel, »
hogy mihelyt átkeltél a Jordánon, rájuk írhasd ennek a törvénynek minden igéjét, hogy bejuthass arra a földre, arra a tejjel s mézzel folyó földre, amelyet az Úr, a te Istened adni fog neked, amint megesküdött atyáidnak. »
Mihelyt tehát átkeltetek a Jordánon, állítsátok fel az Ebál hegyen azokat a köveket, amelyeket ma parancsolok nektek, s fesd be őket mésszel. »
»Ha majd átkeltetek a Jordánon, a következők álljanak fel Garizim hegyén a nép áldására: Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, József és Benjamin; »
akkor – íme, ma előre megmondom neked – elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon. »
Aztán ezt mondta nekik: »Százhúsz esztendős vagyok immár; nem járhatok többé ki és be, legfőképpen azért nem, mert az Úr azt mondta nekem: ‘Nem mégy át ezen a Jordánon.’ »
Gyermekeik is, akik most még nem ismerik, hallják, hogy féljék az Urat, az ő Istenüket minden időben, míg csak élnek azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon.« »
mert e parancsokat nem hiába kaptátok, hanem azért, hogy általuk életetek legyen, s teljesítésük fejében hosszú ideig lakjatok azon a földön, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon.« »
Parancs a Jordán keleti vidékének elfoglalására »
Szolgám, Mózes meghalt. Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép, arra a földre, amelyet majd Izrael fiainak adok. »
Készítsetek ennivalót magatoknak, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, és megkezditek annak a földnek az elfoglalását, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek szánt.« »
Feleségeitek és jószágaitok maradjanak azon a földön, amelyet nektek Mózes a Jordánon túl adott. Ti pedig, erőskarú férfiak, valamennyien keljetek át felfegyverkezve testvéreitek élén, s harcoljatok értük, »
amíg az Úr testvéreiteknek is nyugalmat nem ad, mint ahogy nektek adott, s ők is el nem foglalják azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nekik szánt. Akkor visszatérhettek majd birtokotok földjére, s lakhattok azon a földön, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl, a keleti oldalon adott.« »
A kiküldöttek el is kezdték üldözni őket a Jordán átkelője felé vivő úton. Mihelyt kimentek, rögtön bezárták a kaput utánuk. »
Hallottuk, hogy az Úr kiszárította előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, s hogy mit tettetek az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket megöltetek. »
s azért visszamentek a városba. Erre a kémek megfordultak és lejöttek a hegyről, s miután átkeltek a Jordánon, eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt »
Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban.« »
íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. – »
s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll.« »
A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek. »
Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe – mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait –, »
Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át. »
és parancsold meg nekik, hogy vegyenek a Jordán medrének közepéből, onnan, ahol a papok lába állt, tizenkét igen kemény követ, s tegyétek le azokat azon a táborhelyen, ahol ezen az éjszakán sátrat üttök.« »
és azt mondta nekik: »Menjetek az Úrnak, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, s hozzatok onnan a vállatokon Izrael fiai számának megfelelően valamennyien egy-egy követ, »
feleljétek nekik: Elfogyott a Jordán vize az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átment rajta: azért tették ide ezeket a köveket örök emlékül Izrael fiai számára.« »
Úgy tettek tehát Izrael fiai, amint Józsue meghagyta nekik: kivittek a Jordán medrének közepéből Izrael fiai számának megfelelően tizenkét követ, amint az Úr megparancsolta nekik, arra a helyre, ahol a tábort felütötték, s ott letették azokat. »
Ugyanakkor másik tizenkét követ Józsue a Jordán medrének közepén helyezett el, ott, ahol a szövetség ládáját vivő papok álltak: ott is vannak mind a mai napig. »
A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén maradtak, míg végbe nem ment mindaz, amit az Úr Józsuéval a népnek mondatott és Mózes neki meghagyott, és a nép sietve át nem ment. »
»Parancsold meg a papoknak, akik az Úr ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.« »
Ő meg is parancsolta nekik: »Jöjjetek fel a Jordánból.« »
Az első hónap tizedik napján jött fel a nép a Jordánból és Gilgálban, Jerikó városától keletre ütöttek tábort. »
Ekkor Józsue felállította Gilgálban azt a tizenkét követ, amelyet a Jordán medréből kihoztak »
adjátok tudtukra és mondjátok: Száraz medren jött át Izrael a Jordánon, »
Amikor aztán meghallotta az amoriták összes királya, akik a Jordánon túl, a nyugati oldalon laktak, valamint a kánaániak összes királya, akik a Nagy-tenger közelében levő helyeken laktak, hogy az Úr kiszárította a Jordán habjait Izrael fiai előtt, míg át nem mentek, elcsüggedt a szívük, nem maradt bátorság bennük, és féltek Izrael fiainak bejövetelétől. »
Akkor aztán azt mondta Józsue: »Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl! »
Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták, »
meg az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt. »
Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat. »
Ezek azok a királyok, akiket Izrael fiai megvertek, s akiknek a földjét elfoglalták a Jordánon túl, a keleti oldalon, az Arnon pataktól a Hermon hegyéig, azzal az egész keleti vidékkel együtt, amely a pusztára néz: »
Ezek az ország azon királyai, akiket Józsue és Izrael fiai vertek meg a Jordánon túl, a nyugati oldalon, a Libanon mezején levő Baálgádtól egészen addig a hegyig, amelynek egyik része felmegy Szeírnek; ezt Józsue adta oda Izrael törzseinek birtokul, kinek-kinek a maga részét, »
Rúben és Gád már megkapták földjüket, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik, a Jordán folyón túl, a keleti oldalon: »
Rúben fiainak határa a Jordán folyó lett. Ez a rúbeniták birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek városaik és falvaik. »
a völgyben pedig Béthárán, Bétnemra, Szukkót, Száfon – Szihon heseboni király országának többi része. Ennek is a Jordán a határa, egészen a Kinneret tengernek a Jordánon túl a keleti oldalon levő széléig. »
Ezt a birtokot osztotta ki Mózes Moáb mezőségén, a Jordánon túl, a keleti oldalon, Jerikóval szemben. »
Két és fél törzsnek ugyanis Mózes adott birtokot a Jordánon túl, a leviták pedig nem kaptak földet testvéreik között, »
Kelet felől a Sós-tenger legyen a határ, egészen a Jordán torkolatáig. – Az északra néző rész határa szintén ennek a tengernek a Jordán folyóig érő nyelvétől kezdődik, »
Dánna, Kirját-Szenna, azaz Debir, »
Ezután a sors József fiaira esett. Határuk Jerikóval és vizével szemben, keletre, a Jordánnál kezdődik, majd azzal a pusztával folytatódik, amely Jerikótól felmegy a bételi hegyhez, »
Jánoéból aztán lemegy Atarótba és Naárába, majd elér Jerikóhoz és kimegy a Jordánhoz. »
Így tíz kötél osztályrész esett Manasszéra – nem számítva Gileád földjét és Básánt, amelyek a Jordánon túl vannak –, »
A levitáknak ugyanis nincs részük közöttetek, mert az ő örökségük az Úr papsága, Gád és Rúben pedig, valamint Manassze törzsének fele már megkapta birtokát a Jordánon túl, a keleti oldalon, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik.« »
Északi határuk a Jordánnál kezdődik, aztán elvonul Jerikó északi oldala mellett, majd onnan felmegy nyugat felé a hegyre, és eljut Bétáven pusztájához, »
aztán átmegy a határ Béthagla mellett és a Sós-tenger északi nyelvénél, a Jordán déli végénél végződik. »
Keletről a Jordán a határa. – Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka, határaik szerint, körös-körül. »
majd határa eljut a Mahanaimig és Seheszimáig és Bétsemesig, s a Jordánnál végződik: tizenhat város és falvaik. »
Határuk Heleftől és a Szaánanimnál levő Élontól kezdődik, majd átmegy Adámin, azaz Nekeben és Jabneélen egészen Lekumig és a Jordánnál végződik. »
Majd visszafordul a határ nyugat felé Asznót-Mahanaimba, onnan aztán kimegy Hukkókig, és dél felé átmegy Zebulonig, nyugat felé Áserig, kelet felé pedig a Jordánnál levő Júdáig. »
A Jordánon túl, Jerikótól keletre pedig kiválasztották Bószort, amely a sík pusztában feküdt, Rúben törzséből, és Gileádban Rámótot Gád törzséből, és Gaulont Básánban Manassze törzséből. »
Rúben törzséből, a Jordánon túl, Jerikóval szemben a menedékvárost, Bószort a Miszor pusztában, Jázert, »
Minthogy tehát immár nyugalmat és békességet adott az Úr testvéreiteknek, amint megígérte: térjetek vissza, s menjetek sátraitokba, s birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl. »
Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket, »
Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek, »
Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban – és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát, »
Nos, mivel kisorsoltatta közöttetek ezt az egész földet, a Jordán keleti részétől kezdve egészen a Nagy-tengerig, de még sok nemzet fennmaradt, »
Majd bevittelek titeket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl laktak, s amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket, s ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket. »
Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket. »
Azt mondta ugyanis nekik: »Kövessetek, mert az Úr a kezünkbe adta ellenségeinket, a moabitákat.« Leereszkedtek tehát utána és elfoglalták a Jordánnak Moábba vezető átkelőit és nem engedtek átkelni senkit, »
Erre a mádiániták, az amalekiták s a keleti népek valamennyien egybesereglettek, s átkeltek a Jordánon és tábort ütöttek Jezrael völgyében. »
Ugyanakkor Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére, és azt üzente: »Menjetek le a mádiániták elé és szálljátok meg Bétberáig a vizeket és a Jordánt.« Erre egész Efraim elfoglalta előlük Bétberáig a vizeket meg a Jordánt, »
és elfogott két mádiánita fejedelmet, Órebet és Zebet, s Órebet megölte az Óreb sziklán, Zebet pedig a Zeb présben és megkergette a mádiánitákat, Óreb és Zeb fejét pedig elvitte Gedeonhoz, a Jordán folyón túlra. »
Amikor pedig Gedeon a Jordánhoz ért, átkelt rajta azzal a háromszáz emberrel, aki vele volt, de a kimerültség miatt nem tudták üldözni a menekülő ellenséget. »
Ezek tizennyolc esztendőn keresztül nagyon sanyargatták és nyomorgatták közülük mindazokat, akik a Jordánon túl, az amoriták földjén, Gileádban laktak, »
sőt Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy kifosszák Júdát, Benjamint és Efraimot. Így Izrael igen szorult helyzetbe került. »
Az így felelt nekik: »Az, hogy Izrael elvette földemet, amikor feljött Egyiptomból, az Arnon szélétől egészen a Jabbokig, s a Jordánig: add tehát vissza most nekem békességgel!« »
s egész területét az Arnontól a Jabbokig, s a pusztától a Jordánig. »
Izrael meg Hesbonban és leányvárosaiban, Ároerben s leányvárosaiban meg mindazon városokban, amelyek a Jordán mellett vannak, háromszáz esztendő óta lakik! Miért nem kíséreltetek meg semmit sem annyi időn át e követelés dolgában? »
A gileádiak ezután megszállták a Jordán átkelőit, amelyeken Efraim vissza akart térni. Amikor aztán egy-egy menekülő efraimi odajött és azt mondta: »Kérlek titeket, hadd menjek át« – a gileádiak megkérdezték tőle: »Efraimi vagy?« Ha azt mondta: »Nem«, »
akkor felszólították: »Mondd ki tehát: Sibbólet« – ami annyit jelent, mint kalász. Aki azt felelte: »Szibbólet«, mert ugyanazt a hangot a kalász szóban kiejteni nem tudta, azt legott megfogták, s ott a Jordán átkelőjénél megölték. Negyvenkétezren estek el abban az időben Efraimból. »
Azon utód által, akit az Úr neked majd ettől az asszonytól ad, olyan legyen házad, mint Fáresznek a háza, akit Támár szült Júdának!« »
El is küldte az Úr Jerobaált, Bádánt, Jeftét és Sámuelt, s kiszabadított titeket köröskörül ellenségeitek kezéből, s biztonságban laktatok. »
sőt voltak héberek, akik átkeltek a Jordánon túlra, Gád és Gileád földjére. »
Amikor látták Izraelnek azok az emberei, akik a völgyön túl és a Jordánon túl voltak, hogy az izraelita emberek megfutamodtak, s hogy Saul és fiai meghaltak, elhagyták városaikat és megfutamodtak. Erre a filiszteusok odamentek, s ott is megtelepedtek. »
Erre Ábner és emberei elvonultak, egész éjszaka meneteltek az Arabán. Átkeltek a Jordánon, megjárták egész Béthoront, s eljutottak a Mahanaimba. »
Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, az összevonta egész Izraelt, átkelt a Jordánon és Helámba ment. Erre a szírek csatasorba álltak Dáviddal szemben és harcba bocsátkoztak vele. »
Most tehát küldjetek el hamar, s értesítsétek Dávidot, s mondjátok: ‘Ne vesztegelj ezen az éjszakán a puszta mezején, hanem kelj át késedelem nélkül a Jordánon, hogy el ne nyelje a veszedelem a királyt s az egész népet, amely vele van.’« »
Felkerekedett erre Dávid s az egész vele levő nép, s mire megvirradt, átkeltek a Jordánon, és senki sem maradt, aki át nem kelt volna a folyón. »
Dávid Mahanaimba ment. Erre Absalom s vele Izraelnek minden embere is átkelt a Jordánon. »
Visszatért tehát a király, s eljutott a Jordánhoz. Közben egész Júda Gilgálba érkezett, hogy a király elé menjen, és áthozza őt a Jordánon. »
ezer Benjaminból való emberrel. Szíba, Saul házának legénye s annak tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt. Mindezek berohantak a Jordánba és szemben a királlyal »
átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király házanépét és rendelkezésére bocsássák magukat. Amikor aztán ő már átkelt a Jordánon, Szemei, Gera fia, leborult a király előtt »
Lejött a gileádi Barzilláj is Rógelimből, s átkelt a Jordánon a királlyal, s kész volt a folyón túl is követni őt. »
Csak egy kicsit megyek majd még veled én, a te szolgád tovább a Jordántól: azt nem kell nekem így viszonoznod! »
Amikor aztán átkelt az egész nép s a király a Jordánon, megcsókolta a király Barzillájt, megáldotta, s az visszatért lakóhelyére. »
Felsereglettek ezért Izrael emberei mindnyájan a királyhoz, s azt mondták neki: »Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, s miért hozták át ők a királyt és házanépét s vele Dávid minden emberét a Jordánon?« »
Erre egész Izrael elpártolt Dávidtól és Sebát, Bokri fiát követte. Júda emberei azonban kitartottak királyuk mellett a Jordántól egészen Jeruzsálemig. »
Utána következett a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kabszeélből való volt. Ő ütötte le a két moábi oroszlánt, s ő ment le, s ütötte agyon az oroszlánt a veremben, a hóesés napjaiban. »
Miután átkeltek a Jordánon, elmentek Ároerbe, a Gád völgyében fekvő város jobb oldalára, »
Nálad van Szemei is, Jemini fiának, a Bahurimból való Gerának a fia, aki szörnyű átokkal illetett, amikor Mahanaimba mentem, de akinek, mivel lejött elém, amikor átkeltem a Jordánon, megesküdtem az Úrra és azt mondtam: Nem foglak megölni a karddal. »
A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között. »
»Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. »
Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. »
Jozafát, Ásza fia, Áchábnak, Izrael királyának negyedik esztendejében kezdett uralkodni Júdán. »
Majd azt mondta neki Illés: »Maradj itt, mert az Úr engem a Jordánhoz küldött.« Ő azt mondta: »Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.« Elmentek tehát mindketten együtt. »
Ötven ember azonban követte őket a prófétafiak közül, s amikor ők ketten a Jordán mellett megálltak, messziről, velük szemben azok is megálltak. »
Aztán felemelte Illés palástját, amely leesett róla, s visszafordult, s megállt a Jordán partján, »
Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: »Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.« »
Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. »
Hadd menjünk el a Jordánhoz s hadd hozzon mindenki az erdőből egy-egy szálfát, hogy ott lakóhelyet építsünk magunknak.« Ő azt mondta: »Menjetek el.« »
El is ment velük. Amikor aztán a Jordánhoz jutottak, vágták a fát. »
Erre ők utánuk nyomultak egészen a Jordánig s íme, az egész út tele volt azokkal a ruhákkal és holmikkal, amelyeket a szírek ijedtükben eldobáltak. Amikor aztán a követek visszatértek, jelentették ezt a királynak. »
amely a Jordántól keletre van, megverte Gileádnak egész földjét, azaz Gádot, Rúbent és Manasszét, Ároertől kezdve, amely az Arnon patak mellett van, Gileádot is, Básánt is. »
Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Joadánnak hívták. »
Ő építette ki és szerezte vissza Ejlátot Júdának, miután a király aludni tért atyáihoz. »
Ha pedig azt mondjátok nekem: ‘Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk’, – akkor azt kérdezem: Nem ő-e az, akinek magaslatait s oltárait lerontotta Hiszkija és azt parancsolta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt a jeruzsálemi oltár előtt imádkozzatok? »
Abban az időben Meródák-Baladán, Baladán fia, a babiloniak királya levelet és ajándékokat küldött Hiszkijának, mert hallotta, hogy Hiszkija beteg volt. »
Nyolesztendős volt Jozija, amikor uralkodni kezdett és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a beszekáti Hadája lánya volt, Ididának hívták. »
Jelentették is a királynak, amit Holda mondott. Erre ő elküldött s maga köré gyűjtötte Júdának s Jeruzsálemnek valamennyi vénét. »
Huszonöt esztendős volt Joakim, amikor uralkodni kezdett, s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a rúmai Fadája lánya volt, Zebidának hívták. »
Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe »
a nép maradékát pedig, amely megmaradt a városban, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi népet elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, »
Ezeket Nebuzaradán, a testőrök kapitánya vette és elvitte Babilon királyához Reblátába »
Jádának, Szemei fivérének fiai Jeter és Jonatán voltak. Jeter gyermektelenül halt meg, »
Ezek voltak Dávidnak azok a fiai, akik Hebronban születtek: elsőszülöttje a jezreeli Ahinoámtól Ámnon; a második a kármeli Abigailtól Dániel, »
a Jordánon túl, Jerikóval szemben. A Jordántól keletre pedig: Rúben törzséből Bószort a pusztában, legelőivel együtt, és Jászát, legelőivel együtt, »
Ulám fia pedig Bádán lett. Ezek voltak a fiai Gileádnak, aki Mákirnak, Manassze fiának volt a fia. »
Ő Laádánt nemzette, akinek a fia Ammiúd volt, aki Elisámát nemzette, »
Utána következik a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kábszeélből származott: ő ütötte le a két moábi Arielt, s ő ment le s ölte meg a veremben az oroszlánt a hóesés idején. »
Ők voltak azok, akik átkeltek a Jordánon, az első hónapban, amikor el szokta önteni partjait, s megfutamították mindazokat, akik keleten és nyugaton, a völgyekben laktak. »
A Jordánon túlról Rúben és Gád fiaiból s Manassze törzsének feléből százhúszezer, hadiszerszámokkal felszerelt ember. »
Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, ő egybegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, és meglepte őket s csatarendbe állt ellenük. Erre azok megütköztek vele. »
Gerson fiai voltak: Leedán és Szemei. »
Leedán fiai voltak: Jáhiel, a fő, továbbá Zetán meg Joel: három. »
Szemei fiai voltak: Selomit, Hosziel és Árán: három. Ők voltak a Leedántól származó családfők. – »
A hebroniták közül Hásabja és testvérei, ezerhétszáz derék férfi, álltak a Jordánon túl, a nyugati oldalon lakó Izrael élén, az Úr valamennyi ügyében és a király szolgálatában. »
A Jordán vidékén öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Száredáta között. »
és mindegyik városban pajzsoknak és dárdáknak való fegyvertárakat készíttetett és nagy gondossággal megerősíttette őket. Így uralkodott Júdán és Benjaminon. »
Meghagyta Júdának, hogy keresse az Urat, atyái Istenét és teljesítse a törvényt s minden parancsot. »
Azt mondta Júdának: »Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül azokat fallal, erősítsük meg őket tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg nyugta van mindennek a háborúktól. Kerestük ugyanis az Urat, atyáink Istenét és ő békességet adott nekünk körös-körül mindenfelől.« Ezért építettek és az építést nem is akadályozta meg semmi sem. »
Így uralkodott Jozafát Júdán. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Seláhi leánya volt, Azubának hívták. »
Izraelnek és Júdának azok a fiai is, akik Júda városaiban laktak, megvitték a tizedet a marhából s a juhból, s a tizedet azokból a szentelt dolgokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek felajánlottak. Amikor mindezt elvitték, számos garmadába tették. »
Hát nem Hiszkija-e az, aki leromboltatta az Ő magaslatait és oltárait, s azt parancsolta és mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ‘Egy oltár előtt imádkozzatok és azon égessetek jó illatot!’ »
Megújította továbbá az Úr oltárát s vágó-, béke- és dicsérő áldozatokat mutatott be rajta, és meghagyta Júdának, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon. »
Nem volt ehhez hasonló pászka Izraelben Sámuel próféta napjai óta, Izrael valamennyi királya közül sem készíttetett senki olyan pászkát, mint Jozija a papoknak, a levitáknak s az egész Júdának és az ott levő Izraelnek, és Jeruzsálem lakóinak. »
Fineesz fiai közül Gersom; Itamár fiai közül Dániel; Dávid fiai közül Háttus, Sekenja fia »
Ádán fiai közül Ábed, Jonatán fia, és vele ötven férfi; »
Utána papok, a Jordán síkságáról való férfiak építettek. »
Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám. »
Dániel, Genton, Báruk, »
Eljasib főpap fiának, Jojádának fiai közül az egyik ráadásul a hóroni Szanballátnak lett a vejévé. Ezt elűztem magamtól. »
Szamaria és a hozzátartozó városok, a Jordánon túl Jeruzsálemig, Batanáig, Keluszig és Kádesig, Egyiptom folyójáig és Tafneszig, Rámszeszig és Gósen egész földjéig, »
s az amoriták földjén telepedtek le és erejükkel kiirtottak minden hesbonitát. Miután átkeltek a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket, »
Átvezetlek Júdán és elérkezel Jeruzsálem elé és annak közepén állítom fel trónodat, s úgy tereled majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat. Egyetlen kutya sem fog ellened csaholni, mivel mindezt előre megmondták nekem és előérzetem volt róla, s azért jöttem, hogy hírül adjam neked.« »
Ennek a rendeletnek a példányát, amelyet most küldünk, minden városban függesszétek ki, hogy a zsidók élhetnek törvényeik szerint. »
Ha pedig azt mondjátok nekem: ‘Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk’, nemde ő az, akinek magaslatait és oltárait Hiszkija eltávolította, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ‘Ez előtt az oltár előtt boruljatok le?’ »
Abban az időben Merodák-Baladán, Baladán fia, Babilon királya levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert meghallotta, hogy beteg volt és felgyógyult. »
Dedánt és Temát, Búzt és minden megnyírt halántékút; »
Mert íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek és Júdának a sorsát – mondja az Úr –, és visszahozom őket arra a földre, melyet atyáiknak adtam, hogy birtokba vegyék.« »
Menj be azért te, és olvasd fel a tekercsből, melyet diktálásom után írtál, az Úr igéit a nép füle hallatára az Úr házában böjt napján! Egész Júdának is, mindazoknak, akik városaikból jönnek, fülük hallatára olvasd fel azokat! »
A nép többi részét, mely a városban maradt, és az átpártolókat, akik átpártoltak hozzá, meg a többi megmaradt népet fogságba vitte Nabuzardán testőrparancsnok Babilonba. »
De a népből a szegényeket, akiknek semmijük sem volt, otthagyta Nabuzardán testőrparancsnok Júda földjén, és szőlőket meg szántóföldeket adott nekik azon a napon. »
Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadnezár, Babilon királya Nabuzardán testőrparancsnoknak: »
Ekkor érte küldött Nabu-zardán testőrparancsnok, Nabusecbán, az udvari emberek feje, Nergalszárecer főtiszt és Babilon királyának minden főembere; »
Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, miután elbocsátotta őt Nabuzardán testőrparancsnok Rámából. Elhozatta ugyanis őt, amikor még bilincsbe volt verve Jeruzsálem és Júda összes foglya között, akiket fogságba vittek Babilonba. »
Mindazok a júdaiak is, akik Moábban, Ammon fiai között és Edomban voltak, meg az összes országban, meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdának, és föléjük rendelte Gedalját, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiát. »
Azután fogságba vitte Jismaél a nép egész maradékát, mely Micpában volt: a király leányait és az egész népet, amely Micpában maradt, akiket Nabuzárdán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára bízott. Fogságba vitte tehát őket Jismaél, Natanja fia, és elindult, hogy átmenjen Ammon fiaihoz. »
a férfiakat, az asszonyokat, a gyermekeket, a király leányait és mindenkit, akit Nabuzárdán testőrparancsnok ott hagyott Gedaljával, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiával, valamint Jeremiás prófétát meg Bárukot, Néria fiát. »
Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őt onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt? »
Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őket onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?« »
Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján – ez Nebukadnezárnak, Babilon királyának tizenkilencedik esztendeje volt – eljött Jeruzsálembe Nabuzárdán testőrparancsnok, aki Babilon királyának szolgálatában állt. »
A nép szegényei közül némelyeket és a városban maradt többi népet, valamint az átpártolókat, akik átpártoltak Babilon királyához, meg a tömeg többi részét fogságba vitte Nabuzárdán testőrparancsnok. »
De az ország szegényei közül némelyeket otthagyott Nabuzárdán testőrparancsnok szőlőműveseknek és földműveseknek. »
Nabuzárdán testőrparancsnok fogta és elvitte őket Babilon királyához Reblába. »
Nebukadnezár huszonharmadik évében Nabuzárdán testőrparancsnok fogságba vitt a júdaiak közül hétszáznegyvenöt lelket; összesen négyezer-hatszáz lelket. »
Ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig arcunk megszégyenülése, miként azt ez a nap egész Júdán, Jeruzsálem lakóin, »
S még ha ott volna közte ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ők is csak önmagukat mentenék meg igazvoltukkal, mondja a seregek Ura. »
és Noé, Dániel meg Jób ott volnának annak közepén, életemre mondom, én az Úr Isten: sem fiút, sem leányt nem mentenének meg, hanem igazvoltukkal csak önmagukat mentenék meg. »
azért így szól az Úr Isten: Kinyújtom kezemet Edomra, elveszem tőle az embert és az állatot, és pusztasággá teszem Temántól kezdve, és akik Dedánban laknak, kard által hullanak majd el. »
Veled kereskedtek Dedán fiai, számos sziget árut juttatott kezednek; elefántcsontot és ébenfát adtak cserébe értékeidért. »
Vedán, Jáván és Uzál vert vasat kínált vásáraidon; mirha, gyanta és illatos nád volt áruid között. »
Veled kereskedett Dedán nyeregszőnyegekkel. »
Sába, Dedán és Tarzis kereskedői és összes oroszlánjai így szólnak majd hozzád: »Vajon azért jössz-e, hogy zsákmányt szerezz? Íme, azért gyűjtötted egybe tömegeidet, hogy prédát rabolj, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, hogy elhurcold a felszerelést és a vagyont, és mérhetetlen zsákmányt rabolj.« »
A keleti oldal ez: Hárán, Damaszkusz és Gileád között, valamint Izrael országa között a Jordán a határvonal a keleti tengerig. Így mérjétek ki a keleti oldalt. »
Ezek között voltak Júda fiai közül Dániel, Ananja, Misaél és Azarja is, »
akiknek az udvari tisztek főnöke más nevet adott: Dánielt Baltazárnak, Ananját Sidráknak, Misaélt Misáknak, és Azarját Abdenágónak nevezte el. »
Dániel azonban elhatározta szívében, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és azzal a borral, amelyet az ivott; arra kérte tehát az udvari tisztek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. »
Isten kegyelmet és irgalmat ébresztett Dániel iránt az udvari tisztek főnökében, »
ám az udvari tisztek főnöke ezt mondta Dánielnek: »Félek uramtól, a királytól, aki számotokra az ételt és az italt megszabta; ha azt látja, hogy arcotok soványabb a többi, veletek egykorú ifjúénál, veszedelembe sodorjátok fejemet a királynál.« »
Azt mondta erre Dániel a felügyelőnek, akit az udvari tisztek főnöke Dániel, Ananja, Misaél és Azarja fölé rendelt: »
Ezeknek az ifjaknak Isten tudományt és jártasságot adott minden könyvben és bölcsességben, Dánielnek pedig minden látomás és álom megértését is. »
Amikor a király beszédbe elegyedett velük, úgy találta, hogy az összes között nincs senki olyan, mint Dániel, Ananja, Misaél és Azarja. Ők aztán a király szolgálatába álltak. »
Így volt ott Dániel Círusz király első esztendejéig. »
Mikor aztán kihirdették az ítéletet, hogy meg kell ölni a bölcseket, Dánielt és társait is keresték, hogy elvesszenek. »
Ekkor Dániel kérdést intézett Áriokhoz, a királyi testőrség parancsnokához, aki elindult, hogy megölje Babilon bölcseit, a rendelkezés és az ítélet szerint. »
Megkérdezte attól, aki a királytól ezt a hatalmat nyerte, hogy miért jött a királytól ilyen kegyetlen parancsolat? Mikor aztán Áriok tudtára adta a dolgot Dánielnek, »
Dániel bement és kérte a királyt, adjon neki időt, hogy a megfejtést tudtára adja a királynak. »
hogy az ég Istenének színétől irgalmat kérjenek e titok ügyében, és el ne vesszenek Dániel és társai Babilon többi bölcseivel. »
Ekkor Dániel éjjeli látomásban megnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét, »
Dániel aztán bement Áriokhoz, akit a király Babilon bölcseinek kivégzésével megbízott, és így szólt hozzá: »Ne végezd ki Babilon bölcseit; vezess engem a király színe elé, s én megmondom a királynak a megfejtést.« »
Akkor Áriok sietve bevezette Dánielt a királyhoz és azt mondta neki: »Találtam egy embert Júda száműzöttjei között, aki a megfejtést tudtára adja a királynak.« »
Azt felelte erre a király Dánielnek, akinek a neve Baltazár volt: »Valóban meg tudod nekem mondani az álmot, amelyet láttam, és annak megfejtését?« »
Így felelt Dániel a királynak : »A titkot, amit a király kérdez, bölcsek, varázslók, jósok és jövendőmondók nem tudják megmondani a királynak; »
Ekkor Nebukadnezár király arcra borult és meghajtotta magát Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be neki áldozatokat és tömjént. »
Majd így szólt a király Dánielhez: »Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura, a titkok kinyilatkoztatója, mert te meg tudtad fejteni ezt a titkot.« »
Aztán felmagasztalta a király Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, és Babilon valamennyi tartományának fejedelmévé és Babilon valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé tette. »
Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Babilon tartományának ügyeivel Sidrákot, Misákot és Abdenágót bízza meg, Dániel maga pedig a király udvarában maradt. »
Végül színem elé járult egyik társuk, Dániel, akit az én Istenem nevéhez hasonlóan Baltazárnak hívnak, és akiben a szent istenek lelke van. Elmondtam előtte az álmot: »
Erre Dániel, akit Baltazárnak neveztek, közel egy óráig csendesen gondolataiba merült, és gondolatai megrémítették őt. Megszólalt azonban a király és azt mondta: »Baltazár, ne rémítsen meg téged az álom és a jelentése!« Azt felelte erre Baltazár: »Uram, bárcsak szólna az álom azoknak, akik gyűlölnek téged, és jelentése azoknak, akik ellenségeid! »
mert kiváló szellem, okosság, értelem, s álmok megfejtésének, titkok megmagyarázásának és csomók megoldásának tudása bőségesen volt benne, abban a Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el. Nos tehát, hivasd el Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot.« »
Be is vezették Dánielt a király elé, és a király azt mondta neki: »Te vagy az a Dániel Júda foglyai közül, akit atyám, a király, Júdából hozott ide? »
Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: »Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom. »
Akkor a király parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába, és kihirdették róla, hogy mint harmadik, ő gyakorolja a hatalmat az országban. »
azok fölé pedig három főnököt, akik közül az egyik Dániel volt, hogy a szatrapák nekik adjanak számot, és a királynak ne legyen annyi gondja. »
Dániel azonban kiválóbb volt valamennyi főnöknél és szatrapánál, mert Isten lelke nagyobb mértékben volt meg benne. »
Mivel a király őt egész országa fölé szándékozott állítani, azért a főnökök és a szatrapák arra törekedtek, hogy valami kifogást találjanak Dániel ellen a király szolgálatában, de semmi kifogást vagy gyanús dolgot sem tudtak találni, mert hűséges volt, és semmiféle bűnt vagy gyanús dolgot sem lehetett találni benne. »
Azért ezt mondták azok a férfiak: »Nem találunk ez ellen a Dániel ellen semmi kifogást sem, hacsak nem az ő Istenének törvényében.« »
Noha Dániel ezt tudta – azt tudniillik, hogy a rendeletet kibocsátották –, bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyitott ablakánál naponként háromszor térdre borult és imádkozott, s magasztalta Istenét, úgy, amint azelőtt is tenni szokta. »
Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre, amint imádkozott és Istenéhez könyörgött. »
Ekkor ők feleltek, és azt mondták a királynak: »A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor elimádkozza a maga imádságát.« »
Mikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse. »
Erre a király kiadta a parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt mondta akkor a király Dánielnek: »A te Istened, akit te mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!« »
Aztán hoztak egy követ, rátették a verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen. »
Mikor a verem közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: »Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?« »
Azt felelte erre Dániel a királynak: »Király, örökké élj! »
Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem találtak rajta, mert bízott az ő Istenében. »
A király parancsára azonban elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris megragadták őket, és összetörték minden csontjukat. »
Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, »
Dánielnek ettől fogva jó sorsa volt Dáriusz uralkodása alatt és a perzsa Círusz uralkodása alatt. »
Baltazárnak, Babilon királyának első esztendejében Dániel álmot látott, és fejének látomása volt nyugvóhelyén; és az álmot néhány szóban összefoglalva és a lényegét összefoglalva le is írta a következőképpen: »
Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem. »
Itt lett vége a beszédnek. Engem, Dánielt, nagyon megrémítettek gondolataim, és arcom színe elváltozott; de megőriztem ezt a dolgot szívemben. »
Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomásom volt. Én, Dániel, az után, amit először láttam, »
Történt pedig, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam és az értelmét kerestem, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak. »
Erre én, Dániel, elájultam és napokon keresztül beteg voltam; mikor aztán felkeltem, intéztem a király ügyeit, és álmélkodtam a látomáson, de nem volt senki sem, aki megmagyarázza. »
uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megértettem a Könyvekből, hogy az Úr az esztendők számára vonatkozólag ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Jeruzsálem pusztulása teljes hetven esztendeig tart. »
Hogy megmagyarázza, így szólt hozzám: »Dániel, máris eljöttem, hogy megmagyarázzam neked a dolog értelmét. »
Círusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, akit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, amely igaz dolgot és nagy háborúságot közölt; ő figyelt a dologra, és megértette a látomást. »
Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam; »
Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. »
és azt mondta nekem: »Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.« Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam. »
Ekkor így szólt hozzám: »Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem. »
Te, Dániel, zárd le ezeket a beszédeket, és pecsételd le ezt a könyvet az elrendelt időig; sokan fogják majd azt tanulmányozni, és nagy lesz a tanulsága. »
Ekkor én, Dániel, íme, úgy láttam, mintha két más férfi állna ott: az egyik a folyóvíz innenső partján, a másik a túloldalon, a folyóvíz másik partján. »
Ő azonban ezt felelte: »Menj, Dániel, mert ezek a beszédek be vannak zárva és le vannak pecsételve az előre elhatározott időig. »
Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét, akinek a neve Dániel volt. »
Dániel azonban azt mondta nekik: »Válasszátok el őket egymástól jó messzire, hadd ítéljek felettük.« »
Dániel pedig azt mondta: »Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot, mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!« »
Aztán félreállította őt, és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle: »Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség elvette eszedet, és a vágy megrontotta szívedet. »
Dániel erre azt mondta neki: »Valóban te is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az Úr angyala, hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!« »
Aztán rárontottak a két vénre – mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak –, és úgy cselekedtek velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, »
Dániel pedig ettől a naptól fogva és azóta naggyá lett a nép előtt. »
A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: »Miért nem imádod Bélt?« »
Dániel mosolyogva mondta: »Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem.« »
ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt.« Dániel erre azt mondta a királynak: »Legyen a te szavad szerint.« »
Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába, »
Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk.« »
Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak. »
Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt. »
Azt mondta a király: »Épek-e a pecsétek, Dániel?« Ő azt felelte: »Épek, király.« »
Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: »Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?« »
Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt. »
Dániel és a sárkány »
Azt mondta ezért a király Dánielnek: »Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!« »
Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten. »
Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: »Íme, mit imádtatok!« »
Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: »Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!« »
Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt. »
A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt. »
Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: »Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van.« »
Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: »Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!« »
Dániel erre így szólt: »Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged.« »
Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére. »
A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között. »
Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: »Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!« »
Dánielt istenfélelme szabadította ki az oroszlánok szájából. »
Makkabeus Júdás pedig, meg testvére, Jonatán, átkeltek a Jordánon és három napig vonultak a pusztában. »
Azután átkeltek a Jordánon és elérkeztek a nagy mezőre Bétsánnal szemben. »
Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon átkelt egész seregével a Jordánon. »
Miután így megbosszulták testvérüknek vérét, visszatértek a Jordán partjára. »
Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon nagy sereggel vonult a Jordán mellé. »
Szemben velünk a had; innen is, onnan is a Jordán vize, part, mocsár és cserjék, és nincs hová meneküljünk. »
Erre beugrottak Jonatán és emberei a Jordánba és előttük átúsztak a Jordánon. »
Júdás hadjáratai a Jordán túloldalán »
Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. »
Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. »
Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. »
Nagy tömeg követte őt Galileából és a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról. »
Miután elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment. »
Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra. »
Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta beszélt »
Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. »
Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. »
Jeruzsálemből, Idúmeából. Sőt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. »
Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket. »
S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, »
Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte »
Az apostolok visszatértek, és elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek. Azután velük együtt elvonult külön egy Betszaidának nevezett város közelébe. »
Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. »
Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: »Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.« »
Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. »
A moábi Rút így szólt anyósához: »Ha parancsolod, elmegyek a mezőre, és összeszedem azokat a kalászokat, amelyek az aratók kezét elkerülik, ott, ahol hozzám irgalmas gazdának kegyére találok.« Noémi ezt válaszolta neki: »Menj csak, lányom!« »
és helyet készítettem ott a ládának, amelyben az Úr azon szövetségének táblái vannak, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.« »
Kús fiai Sába, Hevila, Szabáta, Regma és Szabátáka, Regma fiai pedig Sába és Dádán voltak. »
Nemde Istenünk, te pusztítottad el e föld valamennyi lakóját néped, Izrael elől, és te adtad azt oda barátod, Ábrahám utódának mindörökre? »
és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ‘Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?’ »
és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’ »

Találatok a szövegben 194 találat

Teremtés könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 14 14Amikor Ábrám meghallotta ezt, azt ugyanis, hogy a testvére, Lót fogságba esett, felsorakoztatta háromszáztizennyolc nála született, ügyes rabszolgáját, és utánuk ment Dánig.
  • 30 6Ráchel ekkor azt mondta: »Igazságot szolgáltatott nekem Isten! Meghallgatta szavamat, és fiút adott nekem!« Ezért elnevezte Dánnak.
  • 35 25Bilhának, Ráchel szolgálójának a fiai: Dán és Naftali.
  • 46 23Dán fia: Húsim.
  • 25 3Jeksán aztán Sábát és Dedánt nemzette. Dedán fiai az assuriták, a letusiták és a leummiták voltak, 2Ő Zámránt, Jeksánt, Mádánt, Mádiánt, Jesbokot és Súát szülte neki.
  • 10 4Jáván fiai pedig: Elisa, Tarzis, Kittím és Rodáním. 7Kús fiai: Sába, Havila, Szabáta, Regma és Szabátáka. – Regma fiai: Sába és Dedán. –
  • 13 10Felemelte tehát Lót a szemét, és látta, hogy az egész Jordán-környék, mindaddig, amíg Coárba jut az ember – ekkor még nem pusztította el az Úr Szodomát és Gomorrát –, mindenütt olyan bővizű, mint az Úr paradicsoma, és mint Egyiptom. 11Lót ezért a Jordán-környékét választotta magának, és keletre tért; így elváltak egymástól a testvérek. 12Ábrám Kánaán földjén maradt, Lót pedig a Jordán-környék városaiban telepedett meg, és Szodomában lakott.
  • 29 35Aztán negyedszer is fogant, fiút szült, és azt mondta: »Most már hadd dicsőítsem az Urat!« Ezért elnevezte Júdának. Azután szünetelt a szülése.
  • 32 11Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most.
  • 36 10és fiainak neve a következő: Elifáz, Ádának, Ézsau feleségének a fia, és Reuel, Bászemátnak, Ézsau feleségének a fia. 12Támna pedig, aki Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt, Amaleket szülte neki. Ezek Ádának, Ézsau feleségének fiai. 26Díson fiai a következők: Hamdán, Esebán, Jetrám és Kárán.
  • 38 24Három hónap múlva aztán jelentették Júdának: »Paráználkodott Támár, a menyed, és már meglátszik rajta, hogy viselős.« Júda erre azt mondta: »Vigyétek ki, és égessétek el!«
  • 50 10Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel.
Kivonulás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 4Dán, Naftali, Gád és Áser.
  • 31 6Egyszersmind társul adtam mellé Oliábot, a Dán törzséből való Ahiszámek fiát. Bölcsességet adtam minden műértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit neked parancsoltam:
  • 35 34a szívébe adta. Ugyanígy Oliábnak, a Dán törzséből való Ahiszámek fiának is.
  • 38 23A társa Oliáb, a Dán törzséből való Ahiszámek fia volt, aki maga is kiváló mester volt a fafaragásban, a kék, bíbor, karmazsin színű fonallal és lenből való műszövésben és hímzésben.
Leviták könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 24 11Mivel eközben káromolta és szidalmazta a Nevet, elvitték Mózeshez (anyját Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt)
Számok könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 12Dánból Ahiézer, Ammisaddáj fia; 38Dán fiai közül számláltak származása, nemzetsége, nagycsaládja és neve szerint, húszesztendőst és azon felül levőt, olyat, aki hadba vonulhatott, összesen 11Benjaminból Abidán, Gedeon fia;
  • 2 25Az északi részen Dán fiai táborozzanak; fejedelmük Ahiézer, Ammisaddáj fia legyen; 31Dán táborának megszámláltjai összesen: százötvenhétezer-hatszáz; utolsóknak induljanak.« 22Benjamin fiainak törzsében Abidán, Gedeon fia legyen a fejedelem;
  • 7 66A tizedik napon Dán fiainak fejedelme, Ahiézer, Ammisaddáj fia 60A kilencedik napon Benjamin fiainak fejedelme, Abidán, Gedeon fia 65békeáldozatul pedig két szarvasmarhát, öt kost, öt kecskebakot, öt egyesztendős bárányt. Ez volt Abidánnak, Gedeon fiának áldozati ajándéka.
  • 10 25Valamennyi tábor után utolsóknak Dán fiai indultak el, csapataik szerint; seregük fejedelme Ahiézer, Ammisaddáj fia volt; 24Benjamin törzsének fejedelme Abidán, Gedeon fia volt.
  • 13 12Dán törzséből: Ammielt, Gemálli fiát, 29Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«
  • 26 42Dán fiai, nemzetségeik szerint: Suhám, akitől a suhámiták nemzetsége származott; ezek voltak Dán családjai, nemzetségeik szerint, 3Meg is mondták ezt Mózes és Eleazár, a pap Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben, azoknak, akik 63Ez a jegyzéke Izrael azon fiainak, akiket Mózes és Eleazár, a pap, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben írt össze.
  • 34 22Dán fiainak törzséből: Bokki, Jogli fia; 12majd húzódjon le a Jordánhoz, s végül a Sós-tengernél fejeződjék be. 15vagyis két és fél törzs már megkapta a részét a Jordánon túl, Jerikóval szemben, kelet felé.«
  • 22 1Aztán elindultak, és Moáb mezőségén ütöttek tábort, ott, ahol a Jordánon túl Jerikó fekszik.
  • 31 12és elvitték Mózeshez, Eleazár paphoz és Izrael fiainak egész sokaságához, a többi holmit pedig elvitték a táborba, amely Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben volt.
  • 32 1 5Kérünk tehát, ha kegyelmet találtunk előtted, azt add nekünk, szolgáidnak birtokul, s ne vigyél minket át a Jordánon.« 19s nem kívánunk semmit sem a Jordánon túl, mert meglesz már birtokunk annak keleti vidékén.« 21s átkel minden hadakozó, fegyveres férfiatok a Jordánon, míg az Úr el nem veszti ellenségeit, 29»Ha átmennek Gád fiai s Rúben fiai veletek a Jordánon, hogy valamennyien felfegyverkezve harcoljanak az Úr előtt, s meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileádot birtokul; 32felfegyverkezve átmegyünk az Úr előtt Kánaán földjére, de kijelentjük, hogy ezennel megkaptuk birtokunkat a Jordánon túl.«
  • 33 48Aztán elindultak az Abárim hegységtől, s átmentek Moáb mezőségére, a Jordán mellé, Jerikóval átellenben, 51»Parancsold meg Izrael fiainak, s mondd nekik: Ha majd átkeltek a Jordánon, s bementek Kánaán földjére,
  • 35 1Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: 10»Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére, 14három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen,
  • 36 13Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket az Úr Mózes által Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben parancsolt Izrael fiainak.
Második Törvénykönyv (Káldi-Neovulgáta)
  • 27 13átellenben pedig, az Ebál hegyén, az átkozásra, ezek álljanak fel: Rúben, Gád, Áser, Zebulon, Dán és Naftali. 2s ha majd átmentek a Jordánon arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, állíts fel ott hatalmas köveket, s fesd be őket mésszel, 3hogy mihelyt átkeltél a Jordánon, rájuk írhasd ennek a törvénynek minden igéjét, hogy bejuthass arra a földre, arra a tejjel s mézzel folyó földre, amelyet az Úr, a te Istened adni fog neked, amint megesküdött atyáidnak. 4Mihelyt tehát átkeltetek a Jordánon, állítsátok fel az Ebál hegyen azokat a köveket, amelyeket ma parancsolok nektek, s fesd be őket mésszel. 12»Ha majd átkeltetek a Jordánon, a következők álljanak fel Garizim hegyén a nép áldására: Simeon, Lévi, Júda, Isszakár, József és Benjamin;
  • 33 22Dánra vonatkozólag ezt mondta:
  • 34 1Felment erre Mózes Moáb síkjáról a Nébó hegyére, a Fászga tetejére, amely Jerikóval szemben van és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot egészen Dánig,
  • 1 1Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelhez intézett a Jordánon túl, a pusztában, a Mezőségen, a Vörös-tengerrel átellenben, Párán, Tófel, Lábán és Hácerót között, ahol igen sok arany van. 5A Jordánon túl Moáb földjén kezdte el Mózes kifejteni a törvényt ezekkel a szavakkal:
  • 2 1 14 29úgy, amint Ézsau fiai cselekedtek, akik Szeírben laknak, meg a moabiták, akik Árban laknak –, míg eljutunk a Jordánhoz, s átkelünk arra a földre, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad.
  • 3 8Így vettük el abban az időben a földet az amoriták két királyának kezéből, akik a Jordánon túl voltak, az Arnon patakjától a Hermon hegyéig – 17meg a pusztai síkságot meg a Jordánt és keleti határterületét Kinnerettől a puszta tengeréig, azaz a Sós-tengerig, a Piszga hegy tövéig. 20míg nyugodalmat nem ad az Úr testvéreiteknek is, mint ahogyan nektek adott, s ők is el nem foglalják a földet, amelyet nekik a Jordánon túl fog adni. Akkor visszatérhet mindenki közületek birtokához, amelyet adtam nektek. 25hát akkor hadd menjek át, s hadd lássam meg azt a felette jó földet a Jordánon túl, azt a kiváló Hegyvidéket meg Libanont. 27Menj fel a Piszga tetejére, s jártasd körül szemedet nyugatra és északra, délre és keletre, s tekintsd meg: mert te nem kelsz át ezen a Jordánon.
  • 4 21Rám megharagudott az Úr a ti dolgaitok miatt, s megesküdött, hogy nem megyek át a Jordánon, s nem jutok be arra az igen jó földre, amelyet nektek fog adni. 22Íme, meghalok ezen a földön, nem megyek át a Jordánon: ti átmentek, s elfoglaljátok azt a kiváló földet. 26Bizonyságul hívom fel ma az eget és a földet, hogy hamarosan elvesztek arról a földről, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon. Nem laktok rajta hosszú ideig, hanem eltöröl róla az Úr titeket. 41Ekkor Mózes kiválasztott három várost a Jordánon túl, a keleti oldalon, 46a Jordánon túl, a völgyben, Fogor házával szemben, Szihonnak, az amoriták királyának földjén, aki Hesebonban lakott, s akit Mózes megvert. Amikor ugyanis Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, 47elfoglalták az ő földjét meg Ógnak, Básán királyának a földjét – az amoriták két királyáét, akik a Jordánon túl, a keleti oldalon voltak – 49meg az egész Síkságot a Jordánon túl, a keleti oldalon, egészen a Puszta tengeréig, a Piszga hegy tövéig.
  • 9 1Halljad, Izrael! Te most átkelsz a Jordánon, hogy meghódíts nagy és nálad erősebb nemzeteket, nagy és égig bástyázott városokat,
  • 11 30ott vannak ezek a Jordánon túl, a napnyugat felé tartó út mögött, a Mezőségen lakó kánaániak földjén, azzal a Gilgállal szemben, amely a messze benyúló völgy mellett van. 31Ti ugyanis átkeltek a Jordánon, hogy elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek ad, hogy tiétek legyen és birtokoljátok.
  • 12 10Ha azonban majd átkeltek a Jordánon, s megtelepedtek azon a földön, amelyet nektek az Úr, a ti Istenetek adni fog, s nyugtotok lesz körös-körül minden ellenségtől, s minden félelem nélkül laktok:
  • 17 18Amikor pedig elfoglalja királysága trónját, írassa le magának egy könyvbe e törvény másolatát, a levita törzsből való papoktól véve a mintapéldányt,
  • 30 18akkor – íme, ma előre megmondom neked – elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon.
  • 31 2Aztán ezt mondta nekik: »Százhúsz esztendős vagyok immár; nem járhatok többé ki és be, legfőképpen azért nem, mert az Úr azt mondta nekem: ‘Nem mégy át ezen a Jordánon.’ 13Gyermekeik is, akik most még nem ismerik, hallják, hogy féljék az Urat, az ő Istenüket minden időben, míg csak élnek azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon.«
  • 32 47mert e parancsokat nem hiába kaptátok, hanem azért, hogy általuk életetek legyen, s teljesítésük fejében hosszú ideig lakjatok azon a földön, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon.«
Józsue könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 19 40Hetedszerre a sors Dán fiainak törzsére esett, nemzetségeikhez mérten. 47ezzel a vidékkel fejeződött be. – Majd Dán fiai felmentek és hadakoztak Lesem ellen. Bevették, kardélre hányták, elfoglalták, s megtelepedtek benne, és Lesemet apjuknak, Dánnak nevéről, Dánnak nevezték el. 48Ez Dán fiai törzsének birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek a városok és falvaik. 22majd határa eljut a Mahanaimig és Seheszimáig és Bétsemesig, s a Jordánnál végződik: tizenhat város és falvaik. 33Határuk Heleftől és a Szaánanimnál levő Élontól kezdődik, majd átmegy Adámin, azaz Nekeben és Jabneélen egészen Lekumig és a Jordánnál végződik. 34Majd visszafordul a határ nyugat felé Asznót-Mahanaimba, onnan aztán kimegy Hukkókig, és dél felé átmegy Zebulonig, nyugat felé Áserig, kelet felé pedig a Jordánnál levő Júdáig.
  • 21 5Kaát többi fiára pedig, azaz a többi levitára, Efraim, Dán és Manassze fél törzséből tíz város. 23Dán törzséből pedig: Eltekót, Gábátont, 36Rúben törzséből, a Jordánon túl, Jerikóval szemben a menedékvárost, Bószort a Miszor pusztában, Jázert,
  • 1 1 2Szolgám, Mózes meghalt. Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép, arra a földre, amelyet majd Izrael fiainak adok. 11Készítsetek ennivalót magatoknak, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, és megkezditek annak a földnek az elfoglalását, amelyet az Úr, a ti Istenetek nektek szánt.« 14Feleségeitek és jószágaitok maradjanak azon a földön, amelyet nektek Mózes a Jordánon túl adott. Ti pedig, erőskarú férfiak, valamennyien keljetek át felfegyverkezve testvéreitek élén, s harcoljatok értük, 15amíg az Úr testvéreiteknek is nyugalmat nem ad, mint ahogy nektek adott, s ők is el nem foglalják azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek nekik szánt. Akkor visszatérhettek majd birtokotok földjére, s lakhattok azon a földön, amelyet nektek Mózes, az Úr szolgája a Jordánon túl, a keleti oldalon adott.«
  • 2 7A kiküldöttek el is kezdték üldözni őket a Jordán átkelője felé vivő úton. Mihelyt kimentek, rögtön bezárták a kaput utánuk. 10Hallottuk, hogy az Úr kiszárította előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, s hogy mit tettetek az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal és Óggal, akiket megöltetek. 23s azért visszamentek a városba. Erre a kémek megfordultak és lejöttek a hegyről, s miután átkeltek a Jordánon, eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt
  • 3 1Erre Józsue kora reggel felkelt és elindította a tábort. El is indultak Sittímből és eljutottak a Jordánig, ő és Izrael valamennyi fia, s ott időztek három napig. 8Parancsolj tehát a papoknak, akik a szövetség ládáját viszik, és mondd nekik: Ha a Jordán vizének széléhez értek, álljatok meg a Jordánban.« 11íme, az egész föld Urának szövetségládája bemegy előttetek a Jordánba. – 13s amint a papok, akik az Úrnak, az egész föld Istenének ládáját viszik, talpukat a Jordán vizére teszik, a lefelé levő víz lefolyik és elfogy, a felülről jövő pedig egy tömegben megáll.« 14A nép tehát elindult sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, s a papok, akik a szövetség ládáját vitték, előtte mentek. 15Amint beléptek a Jordánba, és lábukat belemártották a víz szélébe – mivel aratás ideje volt, a Jordán teljesen betöltötte medrének partjait –, 17Erre a nép átment Jerikó felé: a papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon, a Jordán közepén, felövezve álltak, s az egész nép száraz medren ment át.
  • 4 3és parancsold meg nekik, hogy vegyenek a Jordán medrének közepéből, onnan, ahol a papok lába állt, tizenkét igen kemény követ, s tegyétek le azokat azon a táborhelyen, ahol ezen az éjszakán sátrat üttök.« 5és azt mondta nekik: »Menjetek az Úrnak, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, s hozzatok onnan a vállatokon Izrael fiai számának megfelelően valamennyien egy-egy követ, 7feleljétek nekik: Elfogyott a Jordán vize az Úr szövetségének ládája előtt, amikor átment rajta: azért tették ide ezeket a köveket örök emlékül Izrael fiai számára.« 8Úgy tettek tehát Izrael fiai, amint Józsue meghagyta nekik: kivittek a Jordán medrének közepéből Izrael fiai számának megfelelően tizenkét követ, amint az Úr megparancsolta nekik, arra a helyre, ahol a tábort felütötték, s ott letették azokat. 9Ugyanakkor másik tizenkét követ Józsue a Jordán medrének közepén helyezett el, ott, ahol a szövetség ládáját vivő papok álltak: ott is vannak mind a mai napig. 10A papok, akik a ládát vitték, mindaddig a Jordán közepén maradtak, míg végbe nem ment mindaz, amit az Úr Józsuéval a népnek mondatott és Mózes neki meghagyott, és a nép sietve át nem ment. 16»Parancsold meg a papoknak, akik az Úr ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.« 17Ő meg is parancsolta nekik: »Jöjjetek fel a Jordánból.« 19Az első hónap tizedik napján jött fel a nép a Jordánból és Gilgálban, Jerikó városától keletre ütöttek tábort. 20Ekkor Józsue felállította Gilgálban azt a tizenkét követ, amelyet a Jordán medréből kihoztak 22adjátok tudtukra és mondjátok: Száraz medren jött át Izrael a Jordánon,
  • 5 1Amikor aztán meghallotta az amoriták összes királya, akik a Jordánon túl, a nyugati oldalon laktak, valamint a kánaániak összes királya, akik a Nagy-tenger közelében levő helyeken laktak, hogy az Úr kiszárította a Jordán habjait Izrael fiai előtt, míg át nem mentek, elcsüggedt a szívük, nem maradt bátorság bennük, és féltek Izrael fiainak bejövetelétől.
  • 7 7Akkor aztán azt mondta Józsue: »Jaj, Uram Isten, miért hoztad át ezt a népet a Jordán folyóján? Azért, hogy az amoriták kezébe adj minket és elveszíts? Bárcsak ott maradtunk volna a Jordánon túl!
  • 9 1Amikor ezt meghallották mindazok a királyok, akik a Jordánon túl, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Nagy tenger mellékén és partján uralkodtak, meg azok, akik a Libanon mellett laktak, a hetiták, az amoriták, a kánaániak, a periziták, a hivviták és a jebuziták, 10meg az amoritáknak azzal a két királyával, akik a Jordánon túl voltak, Szihonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt.
  • 11 21Ugyanabban az időben Józsue elment és kipusztította az enakitákat a Hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból és Júdának és Izraelnek egész hegyvidékéről és eltörölte városaikat.
  • 12 1Ezek azok a királyok, akiket Izrael fiai megvertek, s akiknek a földjét elfoglalták a Jordánon túl, a keleti oldalon, az Arnon pataktól a Hermon hegyéig, azzal az egész keleti vidékkel együtt, amely a pusztára néz: 7Ezek az ország azon királyai, akiket Józsue és Izrael fiai vertek meg a Jordánon túl, a nyugati oldalon, a Libanon mezején levő Baálgádtól egészen addig a hegyig, amelynek egyik része felmegy Szeírnek; ezt Józsue adta oda Izrael törzseinek birtokul, kinek-kinek a maga részét,
  • 13 8Rúben és Gád már megkapták földjüket, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik, a Jordán folyón túl, a keleti oldalon: 23Rúben fiainak határa a Jordán folyó lett. Ez a rúbeniták birtoka, nemzetségeikhez mérten, ezek városaik és falvaik. 27a völgyben pedig Béthárán, Bétnemra, Szukkót, Száfon – Szihon heseboni király országának többi része. Ennek is a Jordán a határa, egészen a Kinneret tengernek a Jordánon túl a keleti oldalon levő széléig. 32Ezt a birtokot osztotta ki Mózes Moáb mezőségén, a Jordánon túl, a keleti oldalon, Jerikóval szemben.
  • 14 3Két és fél törzsnek ugyanis Mózes adott birtokot a Jordánon túl, a leviták pedig nem kaptak földet testvéreik között,
  • 15 5Kelet felől a Sós-tenger legyen a határ, egészen a Jordán torkolatáig. – Az északra néző rész határa szintén ennek a tengernek a Jordán folyóig érő nyelvétől kezdődik, 49Dánna, Kirját-Szenna, azaz Debir,
  • 16 1Ezután a sors József fiaira esett. Határuk Jerikóval és vizével szemben, keletre, a Jordánnál kezdődik, majd azzal a pusztával folytatódik, amely Jerikótól felmegy a bételi hegyhez, 7Jánoéból aztán lemegy Atarótba és Naárába, majd elér Jerikóhoz és kimegy a Jordánhoz.
  • 17 5Így tíz kötél osztályrész esett Manasszéra – nem számítva Gileád földjét és Básánt, amelyek a Jordánon túl vannak –,
  • 18 7A levitáknak ugyanis nincs részük közöttetek, mert az ő örökségük az Úr papsága, Gád és Rúben pedig, valamint Manassze törzsének fele már megkapta birtokát a Jordánon túl, a keleti oldalon, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nekik.« 12Északi határuk a Jordánnál kezdődik, aztán elvonul Jerikó északi oldala mellett, majd onnan felmegy nyugat felé a hegyre, és eljut Bétáven pusztájához, 19aztán átmegy a határ Béthagla mellett és a Sós-tenger északi nyelvénél, a Jordán déli végénél végződik. 20Keletről a Jordán a határa. – Ez Benjamin fiainak nemzetségeikhez mért birtoka, határaik szerint, körös-körül.
  • 20 8A Jordánon túl, Jerikótól keletre pedig kiválasztották Bószort, amely a sík pusztában feküdt, Rúben törzséből, és Gileádban Rámótot Gád törzséből, és Gaulont Básánban Manassze törzséből.
  • 22 4Minthogy tehát immár nyugalmat és békességet adott az Úr testvéreiteknek, amint megígérte: térjetek vissza, s menjetek sátraitokba, s birtokotok földjére, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl. 7Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket, 10Amikor aztán eljutottak a Jordán halmaihoz, Kánaán földjén, a Jordán mellett roppant nagyságú oltárt építettek. 11Amikor ezt Izrael fiai meghallották, hogy Rúben, Gád és Manassze fél törzsének fiai Kánaán földjén, a Jordán halmainál, Izrael fiaival átellenben oltárt építettek, 25Közénk és közétek vetette az Úr, ó Rúben fiai és Gád fiai, határul a Jordán folyóját: nincs tehát részetek az Úrban – és ezzel az ürüggyel fiaitok elutasítják fiainkat az Úr tiszteletétől. Jobbnak véltük tehát,
  • 23 4Nos, mivel kisorsoltatta közöttetek ezt az egész földet, a Jordán keleti részétől kezdve egészen a Nagy-tengerig, de még sok nemzet fennmaradt,
  • 24 8Majd bevittelek titeket az amoriták földjére, akik a Jordánon túl laktak, s amikor azok hadba szálltak ellenetek, kezetekbe adtam őket, s ti elfoglaltátok földjüket, és megöltétek őket. 11Majd átjöttetek a Jordánon, s eljutottatok Jerikóhoz, és ennek a városnak az emberei, az amoriták, a periziták, a kánaániak, a hetiták, a girgasiták, a hivviták meg a jebuziták hadba szálltak ellenetek, de én a kezetekbe adtam őket.
Bírák könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 34Dán fiait az amoriták felszorították a Hegyvidékre, és nem adtak nekik helyet, hogy lejöhessenek a síkságra.
  • 13 2Volt azonban egy córai, Dán-nemzetségbeli ember, név szerint Mánue. Felesége meddő volt, 25és Dán táborában, Córa és Estaol között kezdett vele lenni az Úr lelke.
  • 18 1Azokban a napokban nem volt király Izraelben, s Dán törzse birtokot keresett magának, hogy ott letelepedjék, mert mindaddig nem kapott osztályrészt a többi törzs között. 2Elküldtek tehát Dán fiai Córából és Estaolból öt olyan bátor embert, aki az ő törzsükből és nemzetségükből származott, hogy kémleljék ki és vegyék jól szemügyre az országot. Azt mondták nekik: »Menjetek, vegyétek szemügyre az országot!« Azok el is mentek, s eljutottak Efraim hegységébe, s betértek Míka házába, s ott megpihentek. 11Elindult tehát Dán nemzetségéből, azaz Córából s Estaolból hatszáz, harci fegyverekkel felszerelt ember. 12Felvonulásuk folyamán tábort ütöttek a júdai Kirját-Jearimnál, ezért az a hely attól az időtől kezdve a Dán tábora nevet viseli; Kirját-Jearim mögött van. 25Azt mondták erre neki Dán fiai: »Vigyázz, ne beszélj többet nekünk, hogy neked ne menjenek e felindult lelkű emberek, s el ne vessz egész házad népével együtt.« 29és elnevezték a várost apjuk nevéről, akit Izrael nemzett, Dánnak; azelőtt Laisnak hívták. 30Aztán felállították maguknak a faragott képet s Jonatánt – Gersámnak, Mózes fiának a fiát – és fiait tették papokká Dán törzsében egészen fogságba jutásuk napjáig.
  • 20 1Kivonultak tehát Izrael fiai mindnyájan és összegyűltek valamennyien, Dántól Beersebáig és Gileád földjéről, mint egy ember az Úr elé, Micpába.
  • 3 28Azt mondta ugyanis nekik: »Kövessetek, mert az Úr a kezünkbe adta ellenségeinket, a moabitákat.« Leereszkedtek tehát utána és elfoglalták a Jordánnak Moábba vezető átkelőit és nem engedtek átkelni senkit,
  • 6 33Erre a mádiániták, az amalekiták s a keleti népek valamennyien egybesereglettek, s átkeltek a Jordánon és tábort ütöttek Jezrael völgyében.
  • 7 24Ugyanakkor Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére, és azt üzente: »Menjetek le a mádiániták elé és szálljátok meg Bétberáig a vizeket és a Jordánt.« Erre egész Efraim elfoglalta előlük Bétberáig a vizeket meg a Jordánt, 25és elfogott két mádiánita fejedelmet, Órebet és Zebet, s Órebet megölte az Óreb sziklán, Zebet pedig a Zeb présben és megkergette a mádiánitákat, Óreb és Zeb fejét pedig elvitte Gedeonhoz, a Jordán folyón túlra.
  • 8 4Amikor pedig Gedeon a Jordánhoz ért, átkelt rajta azzal a háromszáz emberrel, aki vele volt, de a kimerültség miatt nem tudták üldözni a menekülő ellenséget.
  • 10 8Ezek tizennyolc esztendőn keresztül nagyon sanyargatták és nyomorgatták közülük mindazokat, akik a Jordánon túl, az amoriták földjén, Gileádban laktak, 9sőt Ammon fiai a Jordánon is átkeltek, hogy kifosszák Júdát, Benjamint és Efraimot. Így Izrael igen szorult helyzetbe került.
  • 11 13Az így felelt nekik: »Az, hogy Izrael elvette földemet, amikor feljött Egyiptomból, az Arnon szélétől egészen a Jabbokig, s a Jordánig: add tehát vissza most nekem békességgel!« 22s egész területét az Arnontól a Jabbokig, s a pusztától a Jordánig. 26Izrael meg Hesbonban és leányvárosaiban, Ároerben s leányvárosaiban meg mindazon városokban, amelyek a Jordán mellett vannak, háromszáz esztendő óta lakik! Miért nem kíséreltetek meg semmit sem annyi időn át e követelés dolgában?
  • 12 5A gileádiak ezután megszállták a Jordán átkelőit, amelyeken Efraim vissza akart térni. Amikor aztán egy-egy menekülő efraimi odajött és azt mondta: »Kérlek titeket, hadd menjek át« – a gileádiak megkérdezték tőle: »Efraimi vagy?« Ha azt mondta: »Nem«, 6akkor felszólították: »Mondd ki tehát: Sibbólet« – ami annyit jelent, mint kalász. Aki azt felelte: »Szibbólet«, mert ugyanazt a hangot a kalász szóban kiejteni nem tudta, azt legott megfogták, s ott a Jordán átkelőjénél megölték. Negyvenkétezren estek el abban az időben Efraimból.
Sámuel első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 20Meg is tudta egész Izrael, Dántól Beersebáig, hogy Sámuel az Úr meghitt prófétája.
  • 12 11El is küldte az Úr Jerobaált, Bádánt, Jeftét és Sámuelt, s kiszabadított titeket köröskörül ellenségeitek kezéből, s biztonságban laktatok.
  • 13 7sőt voltak héberek, akik átkeltek a Jordánon túlra, Gád és Gileád földjére.
  • 31 7Amikor látták Izraelnek azok az emberei, akik a völgyön túl és a Jordánon túl voltak, hogy az izraelita emberek megfutamodtak, s hogy Saul és fiai meghaltak, elhagyták városaikat és megfutamodtak. Erre a filiszteusok odamentek, s ott is megtelepedtek.
Sámuel második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 10‘Elveszem a királyságot Saul házától, s Dávid trónját állítom Izrael és Júda fölé, Dántól Beersebáig.’«
  • 17 11Én azért ezt tartom helyes tanácsnak: Gyűljön hozzád egész Izrael, Dántól Beersebáig, olyan nagy számban, mint a tenger fövenye és te magad állj közéjük. 16Most tehát küldjetek el hamar, s értesítsétek Dávidot, s mondjátok: ‘Ne vesztegelj ezen az éjszakán a puszta mezején, hanem kelj át késedelem nélkül a Jordánon, hogy el ne nyelje a veszedelem a királyt s az egész népet, amely vele van.’« 22Felkerekedett erre Dávid s az egész vele levő nép, s mire megvirradt, átkeltek a Jordánon, és senki sem maradt, aki át nem kelt volna a folyón. 24Dávid Mahanaimba ment. Erre Absalom s vele Izraelnek minden embere is átkelt a Jordánon.
  • 24 2Meg is hagyta a király Joábnak, serege vezérének: »Járd be Izrael valamennyi törzsét, Dántól Beersebáig és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a számát.« 6majd Jázeren keresztül átmentek Gileádba és Hodsi alföldjére, aztán elmentek Erdős-Dánba, majd bejárták Szidon környékét, 15Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre attól a reggeltől kezdve a megszabott ideig, s meghalt a népből Dántól Beersebáig hetvenezer ember. 5Miután átkeltek a Jordánon, elmentek Ároerbe, a Gád völgyében fekvő város jobb oldalára,
  • 2 29Erre Ábner és emberei elvonultak, egész éjszaka meneteltek az Arabán. Átkeltek a Jordánon, megjárták egész Béthoront, s eljutottak a Mahanaimba.
  • 10 17Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, az összevonta egész Izraelt, átkelt a Jordánon és Helámba ment. Erre a szírek csatasorba álltak Dáviddal szemben és harcba bocsátkoztak vele.
  • 19 16Visszatért tehát a király, s eljutott a Jordánhoz. Közben egész Júda Gilgálba érkezett, hogy a király elé menjen, és áthozza őt a Jordánon. 18ezer Benjaminból való emberrel. Szíba, Saul házának legénye s annak tizenöt fia és húsz szolgája is vele volt. Mindezek berohantak a Jordánba és szemben a királlyal 19átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király házanépét és rendelkezésére bocsássák magukat. Amikor aztán ő már átkelt a Jordánon, Szemei, Gera fia, leborult a király előtt 32Lejött a gileádi Barzilláj is Rógelimből, s átkelt a Jordánon a királlyal, s kész volt a folyón túl is követni őt. 37Csak egy kicsit megyek majd még veled én, a te szolgád tovább a Jordántól: azt nem kell nekem így viszonoznod! 40Amikor aztán átkelt az egész nép s a király a Jordánon, megcsókolta a király Barzillájt, megáldotta, s az visszatért lakóhelyére. 42Felsereglettek ezért Izrael emberei mindnyájan a királyhoz, s azt mondták neki: »Miért loptak el téged testvéreink, Júda emberei, s miért hozták át ők a királyt és házanépét s vele Dávid minden emberét a Jordánon?«
  • 20 2Erre egész Izrael elpártolt Dávidtól és Sebát, Bokri fiát követte. Júda emberei azonban kitartottak királyuk mellett a Jordántól egészen Jeruzsálemig.
  • 23 20Utána következett a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kabszeélből való volt. Ő ütötte le a két moábi oroszlánt, s ő ment le, s ütötte agyon az oroszlánt a veremben, a hóesés napjaiban.
Királyok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 5 5úgyhogy Júda és Izrael minden félelem nélkül lakozott, mindenki a maga szőlőtője és fügefája alatt, Dántól Beersebáig, Salamon valamennyi napja alatt.
  • 12 29Egyiket Bételben állíttatta fel, a másikat pedig Dánban; 30lett is bűn ebből a dologból, mert a nép egészen Dánig, a borjút járt imádni.
  • 15 20Ben-Hadad hallgatott is Ásza királyra és elküldte seregének vezéreit Izrael városai ellen, s azok megverték Áhiont, Dánt, Ábel-Maáka házát s az egész Kennerótot, vagyis Naftali egész földjét.
  • 2 8Nálad van Szemei is, Jemini fiának, a Bahurimból való Gerának a fia, aki szörnyű átokkal illetett, amikor Mahanaimba mentem, de akinek, mivel lejött elém, amikor átkeltem a Jordánon, megesküdtem az Úrra és azt mondtam: Nem foglak megölni a karddal.
  • 7 46A Jordán síkján öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Szártán között.
  • 17 3»Távozz innen, s eredj napkeletre, s rejtőzz el a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van. 5Elment tehát, s az Úr szava szerint cselekedett, s amikor odaért, megtelepedett a Kárit-pataknál, amely a Jordán felé van.
  • 22 41Jozafát, Ásza fia, Áchábnak, Izrael királyának negyedik esztendejében kezdett uralkodni Júdán.
  • 8 21és helyet készítettem ott a ládának, amelyben az Úr azon szövetségének táblái vannak, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.«
Királyok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 10 29de Jeroboámnak, Nábát fiának bűneitől, aki vétekre vitte Izraelt, nem távozott el s nem hagyta el az aranyborjúkat, amelyek Bételben és Dánban voltak. 33amely a Jordántól keletre van, megverte Gileádnak egész földjét, azaz Gádot, Rúbent és Manasszét, Ároertől kezdve, amely az Arnon patak mellett van, Gileádot is, Básánt is.
  • 2 6Majd azt mondta neki Illés: »Maradj itt, mert az Úr engem a Jordánhoz küldött.« Ő azt mondta: »Az Úr életére s a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.« Elmentek tehát mindketten együtt. 7Ötven ember azonban követte őket a prófétafiak közül, s amikor ők ketten a Jordán mellett megálltak, messziről, velük szemben azok is megálltak. 13Aztán felemelte Illés palástját, amely leesett róla, s visszafordult, s megállt a Jordán partján,
  • 5 10Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: »Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.« 14Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.
  • 6 2Hadd menjünk el a Jordánhoz s hadd hozzon mindenki az erdőből egy-egy szálfát, hogy ott lakóhelyet építsünk magunknak.« Ő azt mondta: »Menjetek el.« 4El is ment velük. Amikor aztán a Jordánhoz jutottak, vágták a fát.
  • 7 15Erre ők utánuk nyomultak egészen a Jordánig s íme, az egész út tele volt azokkal a ruhákkal és holmikkal, amelyeket a szírek ijedtükben eldobáltak. Amikor aztán a követek visszatértek, jelentették ezt a királynak.
  • 14 2Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett s huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki jeruzsálemi volt, Joadánnak hívták. 22Ő építette ki és szerezte vissza Ejlátot Júdának, miután a király aludni tért atyáihoz.
  • 18 22Ha pedig azt mondjátok nekem: ‘Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk’, – akkor azt kérdezem: Nem ő-e az, akinek magaslatait s oltárait lerontotta Hiszkija és azt parancsolta Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt a jeruzsálemi oltár előtt imádkozzatok?
  • 20 12Abban az időben Meródák-Baladán, Baladán fia, a babiloniak királya levelet és ajándékokat küldött Hiszkijának, mert hallotta, hogy Hiszkija beteg volt.
  • 22 1Nyolesztendős volt Jozija, amikor uralkodni kezdett és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a beszekáti Hadája lánya volt, Ididának hívták.
  • 23 1Jelentették is a királynak, amit Holda mondott. Erre ő elküldött s maga köré gyűjtötte Júdának s Jeruzsálemnek valamennyi vénét. 36Huszonöt esztendős volt Joakim, amikor uralkodni kezdett, s tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki a rúmai Fadája lánya volt, Zebidának hívták.
  • 25 8Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, azaz Babilon királyának tizenkilencedik esztendejében eljött Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, Babilon királyának szolgája Jeruzsálembe 11a nép maradékát pedig, amely megmaradt a városban, valamint a szökevényeket, akik átszöktek Babilon királyához, meg a többi népet elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök kapitánya, 20Ezeket Nebuzaradán, a testőrök kapitánya vette és elvitte Babilon királyához Reblátába
A krónikák első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 2Dán, József, Benjamin, Naftali, Gád és Áser voltak. 32Jádának, Szemei fivérének fiai Jeter és Jonatán voltak. Jeter gyermektelenül halt meg,
  • 12 36Dánból huszonnyolcezer-hatszáz, harcra felkészült ember. 16Ők voltak azok, akik átkeltek a Jordánon, az első hónapban, amikor el szokta önteni partjait, s megfutamították mindazokat, akik keleten és nyugaton, a völgyekben laktak. 38A Jordánon túlról Rúben és Gád fiaiból s Manassze törzsének feléből százhúszezer, hadiszerszámokkal felszerelt ember.
  • 21 2Ezt mondta azért Dávid Joábnak és a nép vezéreinek: »Menjetek és számláljátok meg Izraelt, Beersebától egészen Dánig és hozzátok meg nekem a számát, hadd tudjam.«
  • 27 22Dán élén pedig Ezriél, Jerohám fia. Ezek voltak Izrael fiainak vezetői.
  • 1 32Keturának, Ábrahám mellékfeleségének fiai, azok, akiket ő szült, Zámrán, Jeksán, Mádán, Mádián, Jesbok és Sua voltak. Jeksán fiai Sába és Dedán, 9Kús fiai Sába, Hevila, Szabáta, Regma és Szabátáka, Regma fiai pedig Sába és Dádán voltak.
  • 26 21Ledán fiai, Gersonnak Ledántól származó fiai, a Ledántól és Gersontól származó Jejél család fejei, 30A hebroniták közül Hásabja és testvérei, ezerhétszáz derék férfi, álltak a Jordánon túl, a nyugati oldalon lakó Izrael élén, az Úr valamennyi ügyében és a király szolgálatában.
  • 3 1Ezek voltak Dávidnak azok a fiai, akik Hebronban születtek: elsőszülöttje a jezreeli Ahinoámtól Ámnon; a második a kármeli Abigailtól Dániel,
  • 6 63a Jordánon túl, Jerikóval szemben. A Jordántól keletre pedig: Rúben törzséből Bószort a pusztában, legelőivel együtt, és Jászát, legelőivel együtt,
  • 7 17Ulám fia pedig Bádán lett. Ezek voltak a fiai Gileádnak, aki Mákirnak, Manassze fiának volt a fia. 26Ő Laádánt nemzette, akinek a fia Ammiúd volt, aki Elisámát nemzette,
  • 11 22Utána következik a nagy tetteket cselekvő Benája, Jojádának, egy vitéz embernek a fia, aki Kábszeélből származott: ő ütötte le a két moábi Arielt, s ő ment le s ölte meg a veremben az oroszlánt a hóesés idején.
  • 19 17Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, ő egybegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon, és meglepte őket s csatarendbe állt ellenük. Erre azok megütköztek vele.
  • 23 7Gerson fiai voltak: Leedán és Szemei. 8Leedán fiai voltak: Jáhiel, a fő, továbbá Zetán meg Joel: három. 9Szemei fiai voltak: Selomit, Hosziel és Árán: három. Ők voltak a Leedántól származó családfők. –
Krónikák második könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 13aki egy Dán leányai közül való asszonynak a fia, és akinek az atyja tíruszi volt. Ő tud alkotni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, márványból, fából, bíbor- és kékszínű fonalból, bisszusból és karmazsinból és tud mindenféle metszetet vésni, és okosan megtervezni mindent, amire a munkában szükség van a te kézműveseiddel s uramnak, atyádnak, Dávidnak, kézműveseivel együtt.
  • 16 4Amikor ezt Benadád megtudta, elküldte hadvezéreit Izrael városai ellen és azok megverték Áhiont, Dánt, Ábelmaimot s Naftali valamennyi fallal övezett városát.
  • 30 5Elhatározták tehát, hogy követeket küldenek egész Izraelbe Beersebától Dánig, hogy jöjjenek el és készítsenek pászkát az Úrnak, Izrael Istenének Jeruzsálemben, mert sokan nem úgy készítették, ahogy a törvény előírta.
  • 4 17A Jordán vidékén öntette őket a király, agyagos földben, Szukkót és Száredáta között.
  • 11 12és mindegyik városban pajzsoknak és dárdáknak való fegyvertárakat készíttetett és nagy gondossággal megerősíttette őket. Így uralkodott Júdán és Benjaminon.
  • 14 3Meghagyta Júdának, hogy keresse az Urat, atyái Istenét és teljesítse a törvényt s minden parancsot. 6Azt mondta Júdának: »Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül azokat fallal, erősítsük meg őket tornyokkal, kapukkal és zárakkal, amíg nyugta van mindennek a háborúktól. Kerestük ugyanis az Urat, atyáink Istenét és ő békességet adott nekünk körös-körül mindenfelől.« Ezért építettek és az építést nem is akadályozta meg semmi sem.
  • 20 31Így uralkodott Jozafát Júdán. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, s huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Seláhi leánya volt, Azubának hívták. 7Nemde Istenünk, te pusztítottad el e föld valamennyi lakóját néped, Izrael elől, és te adtad azt oda barátod, Ábrahám utódának mindörökre?
  • 31 6Izraelnek és Júdának azok a fiai is, akik Júda városaiban laktak, megvitték a tizedet a marhából s a juhból, s a tizedet azokból a szentelt dolgokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek felajánlottak. Amikor mindezt elvitték, számos garmadába tették.
  • 32 12Hát nem Hiszkija-e az, aki leromboltatta az Ő magaslatait és oltárait, s azt parancsolta és mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ‘Egy oltár előtt imádkozzatok és azon égessetek jó illatot!’
  • 33 16Megújította továbbá az Úr oltárát s vágó-, béke- és dicsérő áldozatokat mutatott be rajta, és meghagyta Júdának, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon.
  • 35 18Nem volt ehhez hasonló pászka Izraelben Sámuel próféta napjai óta, Izrael valamennyi királya közül sem készíttetett senki olyan pászkát, mint Jozija a papoknak, a levitáknak s az egész Júdának és az ott levő Izraelnek, és Jeruzsálem lakóinak.
Tóbiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 5Minden testvérem és atyámnak Naftalinak egész háza a borjúnak áldozott, amelyet Jeroboám, Izrael királya állíttatott Dánban, Galilea hegyén.
Ezekiel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 48 1A törzsek neve a következő: Az északi határtól a hetáloni út hosszában, amerre az ember Emátba megy, Hácar-Enánig, Damaszkusz határánál, északon az emáti út mentén: Dáné egy rész; éspedig mind a keleti, mind a nyugati oldal az övé legyen. 2Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Áseré egy rész. 32A keleti oldalon négyezer-ötszáz mérték legyen, és a három kapu közül: egy József kapuja, egy Benjamin kapuja, egy pedig Dán kapuja legyen.
  • 14 14S még ha ott volna közte ez a három férfi: Noé, Dániel és Jób, ők is csak önmagukat mentenék meg igazvoltukkal, mondja a seregek Ura. 20és Noé, Dániel meg Jób ott volnának annak közepén, életemre mondom, én az Úr Isten: sem fiút, sem leányt nem mentenének meg, hanem igazvoltukkal csak önmagukat mentenék meg.
  • 25 13azért így szól az Úr Isten: Kinyújtom kezemet Edomra, elveszem tőle az embert és az állatot, és pusztasággá teszem Temántól kezdve, és akik Dedánban laknak, kard által hullanak majd el.
  • 27 15Veled kereskedtek Dedán fiai, számos sziget árut juttatott kezednek; elefántcsontot és ébenfát adtak cserébe értékeidért. 19Vedán, Jáván és Uzál vert vasat kínált vásáraidon; mirha, gyanta és illatos nád volt áruid között. 20Veled kereskedett Dedán nyeregszőnyegekkel.
  • 38 13Sába, Dedán és Tarzis kereskedői és összes oroszlánjai így szólnak majd hozzád: »Vajon azért jössz-e, hogy zsákmányt szerezz? Íme, azért gyűjtötted egybe tömegeidet, hogy prédát rabolj, hogy elvidd az ezüstöt és az aranyat, hogy elhurcold a felszerelést és a vagyont, és mérhetetlen zsákmányt rabolj.«
  • 47 18A keleti oldal ez: Hárán, Damaszkusz és Gileád között, valamint Izrael országa között a Jordán a határvonal a keleti tengerig. Így mérjétek ki a keleti oldalt.
Rút könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 4 12Azon utód által, akit az Úr neked majd ettől az asszonytól ad, olyan legyen házad, mint Fáresznek a háza, akit Támár szült Júdának!«
  • 2 2A moábi Rút így szólt anyósához: »Ha parancsolod, elmegyek a mezőre, és összeszedem azokat a kalászokat, amelyek az aratók kezét elkerülik, ott, ahol hozzám irgalmas gazdának kegyére találok.« Noémi ezt válaszolta neki: »Menj csak, lányom!«
Ezdrás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 2Fineesz fiai közül Gersom; Itamár fiai közül Dániel; Dávid fiai közül Háttus, Sekenja fia 6Ádán fiai közül Ábed, Jonatán fia, és vele ötven férfi;
Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 22Utána papok, a Jordán síkságáról való férfiak építettek.
  • 8 4Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám.
  • 10 7Dániel, Genton, Báruk,
  • 13 28Eljasib főpap fiának, Jojádának fiai közül az egyik ráadásul a hóroni Szanballátnak lett a vejévé. Ezt elűztem magamtól.
Judit könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 9Szamaria és a hozzátartozó városok, a Jordánon túl Jeruzsálemig, Batanáig, Keluszig és Kádesig, Egyiptom folyójáig és Tafneszig, Rámszeszig és Gósen egész földjéig,
  • 5 15s az amoriták földjén telepedtek le és erejükkel kiirtottak minden hesbonitát. Miután átkeltek a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket,
  • 11 19Átvezetlek Júdán és elérkezel Jeruzsálem elé és annak közepén állítom fel trónodat, s úgy tereled majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat. Egyetlen kutya sem fog ellened csaholni, mivel mindezt előre megmondták nekem és előérzetem volt róla, s azért jöttem, hogy hírül adjam neked.«
Eszter könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 8 12Ennek a rendeletnek a példányát, amelyet most küldünk, minden városban függesszétek ki, hogy a zsidók élhetnek törvényeik szerint.
Izajás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 36 7Ha pedig azt mondjátok nekem: ‘Az Úrban, a mi Istenünkben bízunk’, nemde ő az, akinek magaslatait és oltárait Hiszkija eltávolította, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ‘Ez előtt az oltár előtt boruljatok le?’
  • 39 1Abban az időben Merodák-Baladán, Baladán fia, Babilon királya levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert meghallotta, hogy beteg volt és felgyógyult.
Jeremiás könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 25 23Dedánt és Temát, Búzt és minden megnyírt halántékút;
  • 30 3Mert íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor jóra fordítom népemnek, Izraelnek és Júdának a sorsát – mondja az Úr –, és visszahozom őket arra a földre, melyet atyáiknak adtam, hogy birtokba vegyék.«
  • 36 6Menj be azért te, és olvasd fel a tekercsből, melyet diktálásom után írtál, az Úr igéit a nép füle hallatára az Úr házában böjt napján! Egész Júdának is, mindazoknak, akik városaikból jönnek, fülük hallatára olvasd fel azokat!
  • 39 9A nép többi részét, mely a városban maradt, és az átpártolókat, akik átpártoltak hozzá, meg a többi megmaradt népet fogságba vitte Nabuzardán testőrparancsnok Babilonba. 10De a népből a szegényeket, akiknek semmijük sem volt, otthagyta Nabuzardán testőrparancsnok Júda földjén, és szőlőket meg szántóföldeket adott nekik azon a napon. 11Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadnezár, Babilon királya Nabuzardán testőrparancsnoknak: 13Ekkor érte küldött Nabu-zardán testőrparancsnok, Nabusecbán, az udvari emberek feje, Nergalszárecer főtiszt és Babilon királyának minden főembere;
  • 40 1Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, miután elbocsátotta őt Nabuzardán testőrparancsnok Rámából. Elhozatta ugyanis őt, amikor még bilincsbe volt verve Jeruzsálem és Júda összes foglya között, akiket fogságba vittek Babilonba. 11Mindazok a júdaiak is, akik Moábban, Ammon fiai között és Edomban voltak, meg az összes országban, meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdának, és föléjük rendelte Gedalját, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiát.
  • 41 10Azután fogságba vitte Jismaél a nép egész maradékát, mely Micpában volt: a király leányait és az egész népet, amely Micpában maradt, akiket Nabuzárdán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára bízott. Fogságba vitte tehát őket Jismaél, Natanja fia, és elindult, hogy átmenjen Ammon fiaihoz.
  • 43 6a férfiakat, az asszonyokat, a gyermekeket, a király leányait és mindenkit, akit Nabuzárdán testőrparancsnok ott hagyott Gedaljával, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiával, valamint Jeremiás prófétát meg Bárukot, Néria fiát.
  • 49 19Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őt onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?
  • 50 44Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őket onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?«
  • 52 12Az ötödik hónapban, a hónap tizedik napján – ez Nebukadnezárnak, Babilon királyának tizenkilencedik esztendeje volt – eljött Jeruzsálembe Nabuzárdán testőrparancsnok, aki Babilon királyának szolgálatában állt. 15A nép szegényei közül némelyeket és a városban maradt többi népet, valamint az átpártolókat, akik átpártoltak Babilon királyához, meg a tömeg többi részét fogságba vitte Nabuzárdán testőrparancsnok. 16De az ország szegényei közül némelyeket otthagyott Nabuzárdán testőrparancsnok szőlőműveseknek és földműveseknek. 26Nabuzárdán testőrparancsnok fogta és elvitte őket Babilon királyához Reblába. 30Nebukadnezár huszonharmadik évében Nabuzárdán testőrparancsnok fogságba vitt a júdaiak közül hétszáznegyvenöt lelket; összesen négyezer-hatszáz lelket.
Báruk könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 15Ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig arcunk megszégyenülése, miként azt ez a nap egész Júdán, Jeruzsálem lakóin,
Dániel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 6Ezek között voltak Júda fiai közül Dániel, Ananja, Misaél és Azarja is, 7akiknek az udvari tisztek főnöke más nevet adott: Dánielt Baltazárnak, Ananját Sidráknak, Misaélt Misáknak, és Azarját Abdenágónak nevezte el. 8Dániel azonban elhatározta szívében, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és azzal a borral, amelyet az ivott; arra kérte tehát az udvari tisztek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. 9Isten kegyelmet és irgalmat ébresztett Dániel iránt az udvari tisztek főnökében, 10ám az udvari tisztek főnöke ezt mondta Dánielnek: »Félek uramtól, a királytól, aki számotokra az ételt és az italt megszabta; ha azt látja, hogy arcotok soványabb a többi, veletek egykorú ifjúénál, veszedelembe sodorjátok fejemet a királynál.« 11Azt mondta erre Dániel a felügyelőnek, akit az udvari tisztek főnöke Dániel, Ananja, Misaél és Azarja fölé rendelt: 17Ezeknek az ifjaknak Isten tudományt és jártasságot adott minden könyvben és bölcsességben, Dánielnek pedig minden látomás és álom megértését is. 19Amikor a király beszédbe elegyedett velük, úgy találta, hogy az összes között nincs senki olyan, mint Dániel, Ananja, Misaél és Azarja. Ők aztán a király szolgálatába álltak. 21Így volt ott Dániel Círusz király első esztendejéig.
  • 2 13Mikor aztán kihirdették az ítéletet, hogy meg kell ölni a bölcseket, Dánielt és társait is keresték, hogy elvesszenek. 14Ekkor Dániel kérdést intézett Áriokhoz, a királyi testőrség parancsnokához, aki elindult, hogy megölje Babilon bölcseit, a rendelkezés és az ítélet szerint. 15Megkérdezte attól, aki a királytól ezt a hatalmat nyerte, hogy miért jött a királytól ilyen kegyetlen parancsolat? Mikor aztán Áriok tudtára adta a dolgot Dánielnek, 16Dániel bement és kérte a királyt, adjon neki időt, hogy a megfejtést tudtára adja a királynak. 18hogy az ég Istenének színétől irgalmat kérjenek e titok ügyében, és el ne vesszenek Dániel és társai Babilon többi bölcseivel. 19Ekkor Dániel éjjeli látomásban megnyerte a titok kinyilatkoztatását. Erre Dániel áldotta az ég Istenét, 24Dániel aztán bement Áriokhoz, akit a király Babilon bölcseinek kivégzésével megbízott, és így szólt hozzá: »Ne végezd ki Babilon bölcseit; vezess engem a király színe elé, s én megmondom a királynak a megfejtést.« 25Akkor Áriok sietve bevezette Dánielt a királyhoz és azt mondta neki: »Találtam egy embert Júda száműzöttjei között, aki a megfejtést tudtára adja a királynak.« 26Azt felelte erre a király Dánielnek, akinek a neve Baltazár volt: »Valóban meg tudod nekem mondani az álmot, amelyet láttam, és annak megfejtését?« 27Így felelt Dániel a királynak : »A titkot, amit a király kérdez, bölcsek, varázslók, jósok és jövendőmondók nem tudják megmondani a királynak; 46Ekkor Nebukadnezár király arcra borult és meghajtotta magát Dániel előtt, és megparancsolta, hogy mutassanak be neki áldozatokat és tömjént. 47Majd így szólt a király Dánielhez: »Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok Ura, a titkok kinyilatkoztatója, mert te meg tudtad fejteni ezt a titkot.« 48Aztán felmagasztalta a király Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, és Babilon valamennyi tartományának fejedelmévé és Babilon valamennyi bölcsének főfelügyelőjévé tette. 49Dániel azonban azt kérte a királytól, hogy Babilon tartományának ügyeivel Sidrákot, Misákot és Abdenágót bízza meg, Dániel maga pedig a király udvarában maradt.
  • 4 5Végül színem elé járult egyik társuk, Dániel, akit az én Istenem nevéhez hasonlóan Baltazárnak hívnak, és akiben a szent istenek lelke van. Elmondtam előtte az álmot: 16Erre Dániel, akit Baltazárnak neveztek, közel egy óráig csendesen gondolataiba merült, és gondolatai megrémítették őt. Megszólalt azonban a király és azt mondta: »Baltazár, ne rémítsen meg téged az álom és a jelentése!« Azt felelte erre Baltazár: »Uram, bárcsak szólna az álom azoknak, akik gyűlölnek téged, és jelentése azoknak, akik ellenségeid!
  • 5 12mert kiváló szellem, okosság, értelem, s álmok megfejtésének, titkok megmagyarázásának és csomók megoldásának tudása bőségesen volt benne, abban a Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el. Nos tehát, hivasd el Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot.« 13Be is vezették Dánielt a király elé, és a király azt mondta neki: »Te vagy az a Dániel Júda foglyai közül, akit atyám, a király, Júdából hozott ide? 17Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: »Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom. 29Akkor a király parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába, és kihirdették róla, hogy mint harmadik, ő gyakorolja a hatalmat az országban.
  • 6 3azok fölé pedig három főnököt, akik közül az egyik Dániel volt, hogy a szatrapák nekik adjanak számot, és a királynak ne legyen annyi gondja. 4Dániel azonban kiválóbb volt valamennyi főnöknél és szatrapánál, mert Isten lelke nagyobb mértékben volt meg benne. 5Mivel a király őt egész országa fölé szándékozott állítani, azért a főnökök és a szatrapák arra törekedtek, hogy valami kifogást találjanak Dániel ellen a király szolgálatában, de semmi kifogást vagy gyanús dolgot sem tudtak találni, mert hűséges volt, és semmiféle bűnt vagy gyanús dolgot sem lehetett találni benne. 6Azért ezt mondták azok a férfiak: »Nem találunk ez ellen a Dániel ellen semmi kifogást sem, hacsak nem az ő Istenének törvényében.« 11Noha Dániel ezt tudta – azt tudniillik, hogy a rendeletet kibocsátották –, bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyitott ablakánál naponként háromszor térdre borult és imádkozott, s magasztalta Istenét, úgy, amint azelőtt is tenni szokta. 12Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre, amint imádkozott és Istenéhez könyörgött. 14Ekkor ők feleltek, és azt mondták a királynak: »A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor elimádkozza a maga imádságát.« 15Mikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse. 17Erre a király kiadta a parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt mondta akkor a király Dánielnek: »A te Istened, akit te mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!« 18Aztán hoztak egy követ, rátették a verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen. 21Mikor a verem közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: »Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?« 22Azt felelte erre Dániel a királynak: »Király, örökké élj! 24Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem találtak rajta, mert bízott az ő Istenében. 25A király parancsára azonban elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris megragadták őket, és összetörték minden csontjukat. 27Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, 29Dánielnek ettől fogva jó sorsa volt Dáriusz uralkodása alatt és a perzsa Círusz uralkodása alatt.
  • 7 1Baltazárnak, Babilon királyának első esztendejében Dániel álmot látott, és fejének látomása volt nyugvóhelyén; és az álmot néhány szóban összefoglalva és a lényegét összefoglalva le is írta a következőképpen: 15Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem. 28Itt lett vége a beszédnek. Engem, Dánielt, nagyon megrémítettek gondolataim, és arcom színe elváltozott; de megőriztem ezt a dolgot szívemben.
  • 8 1Baltazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomásom volt. Én, Dániel, az után, amit először láttam, 15Történt pedig, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam és az értelmét kerestem, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak. 27Erre én, Dániel, elájultam és napokon keresztül beteg voltam; mikor aztán felkeltem, intéztem a király ügyeit, és álmélkodtam a látomáson, de nem volt senki sem, aki megmagyarázza.
  • 9 2uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megértettem a Könyvekből, hogy az Úr az esztendők számára vonatkozólag ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához: Jeruzsálem pusztulása teljes hetven esztendeig tart. 22Hogy megmagyarázza, így szólt hozzám: »Dániel, máris eljöttem, hogy megmagyarázzam neked a dolog értelmét.
  • 10 1Círusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dániel, akit Baltazárnak neveztek el, kinyilatkoztatásban részesült, amely igaz dolgot és nagy háborúságot közölt; ő figyelt a dologra, és megértette a látomást. 2Azokban a napokban én, Dániel, teljes három hétig gyászoltam; 7Egyedül én, Dániel, láttam ezt a látomást; azok a férfiak, akik velem voltak, semmit sem láttak, de olyan nagy félelem fogta el őket, hogy elfutottak és elrejtőztek. 11és azt mondta nekem: »Dániel, te kedvelt férfi, értsd meg az igéket, amelyeket hozzád intézek, és állj talpra, mert éppen most küldött Ő engem hozzád.« Mikor ezeket a szavakat mondta nekem, én remegve felálltam. 12Ekkor így szólt hozzám: »Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem.
  • 12 4Te, Dániel, zárd le ezeket a beszédeket, és pecsételd le ezt a könyvet az elrendelt időig; sokan fogják majd azt tanulmányozni, és nagy lesz a tanulsága. 5Ekkor én, Dániel, íme, úgy láttam, mintha két más férfi állna ott: az egyik a folyóvíz innenső partján, a másik a túloldalon, a folyóvíz másik partján. 9Ő azonban ezt felelte: »Menj, Dániel, mert ezek a beszédek be vannak zárva és le vannak pecsételve az előre elhatározott időig.
  • 13 45Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét, akinek a neve Dániel volt. 51Dániel azonban azt mondta nekik: »Válasszátok el őket egymástól jó messzire, hadd ítéljek felettük.« 55Dániel pedig azt mondta: »Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot, mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!« 56Aztán félreállította őt, és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle: »Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség elvette eszedet, és a vágy megrontotta szívedet. 59Dániel erre azt mondta neki: »Valóban te is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az Úr angyala, hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!« 61Aztán rárontottak a két vénre – mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak –, és úgy cselekedtek velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, 64Dániel pedig ettől a naptól fogva és azóta naggyá lett a nép előtt.
  • 14 2Dániel pedig a király asztaltársa volt, és nagyobb tiszteletben részesült minden barátjánál. 4A király is tisztelte és naponta elment, hogy imádja, Dániel azonban a saját Istenét imádta. A király ezért azt mondta neki: »Miért nem imádod Bélt?« 7Dániel mosolyogva mondta: »Király, ne ámítsd magadat! Hiszen az belül agyagból, kívül pedig rézből van, és nem eszik sohasem.« 9ha azonban bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg őket, Dániel lakol halállal, mert káromolta Bélt.« Dániel erre azt mondta a királynak: »Legyen a te szavad szerint.« 10Bél papjai hetvenen voltak, nem számítva feleségeiket, csecsemőiket és fiaikat. Mikor aztán a király megint elment Dániellel együtt Bél templomába, 12Ha reggel, amikor jössz, nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, lakoljunk halállal mi, vagy pedig Dániel, aki hazugságot mondott ellenünk.« 14Mikor aztán ők kimentek, az történt, hogy a király Bél elé helyezte az étkeket, Dániel pedig szolgáival hamut hozatott és azt a király jelenlétében az egész templomban széthintette. Ezután kimentek, bezárták az ajtót, és a király gyűrűjével lepecsételték, majd eltávoztak. 16Kora hajnalban odament a király Dániellel együtt. 17Azt mondta a király: »Épek-e a pecsétek, Dániel?« Ő azt felelte: »Épek, király.« 19Dániel azonban elmosolyodott, s a királyt visszatartva, hogy ne menjen beljebb, azt mondta: »Íme, a padló; nézd meg, kinek a lábnyomai ezek?« 22Erre a király megölette őket, Bélt pedig Dániel hatalmába adta, s ő elpusztította a templomával együtt. 23 24Azt mondta ezért a király Dánielnek: »Íme, erre nem mondhatod, hogy ez nem élő isten; imádd tehát!« 25Dániel azonban így szólt: »Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten, ez pedig nem élő isten. 27Erre Dániel szurkot vett, meg hájat és szőrt. Összefőzte azokat, darabokra gyúrta, aztán beadogatta a sárkány szájába, és a sárkány megpukkadt. Ekkor ő azt mondta: »Íme, mit imádtatok!« 29Azután elmentek a királyhoz, és azt mondták: »Add ki nekünk Dánielt, különben megölünk házad népével együtt!« 30Mikor a király látta, hogy hevesen támadják, kényszerűségében kiadta nekik Dánielt. 32A veremben hét oroszlán volt; naponként két tetemet és két juhot adtak nekik, ekkor azonban nem adtak nekik semmit sem, hogy falják fel Dánielt. 34Az Úr angyala azonban így szólt Habakukhoz: »Vidd el ezt az ebédet, ami a kezedben van, Babilonba Dánielnek, aki az oroszlánok vermében van.« 37Majd lekiáltott Habakuk ezekkel a szavakkal: »Dániel, Isten szolgája! Vedd az ebédet, amit Isten küld neked!« 38Dániel erre így szólt: »Megemlékeztél rólam, Istenem, mert nem hagyod el azokat, akik szeretnek téged.« 39Aztán felkelt Dániel és evett, az Úr angyala pedig mindjárt visszavitte Habakukot a lakóhelyére. 40A hetedik napon aztán elment a király, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a veremhez ért, betekintett, és íme, Dániel ott ült az oroszlánok között. 41Erre a király hangosan felkiáltott és így szólt: »Nagy vagy, Uram, Dániel Istene!«
A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)
  • 2 60Dánielt istenfélelme szabadította ki az oroszlánok szájából.
  • 5 24Makkabeus Júdás pedig, meg testvére, Jonatán, átkeltek a Jordánon és három napig vonultak a pusztában. 52Azután átkeltek a Jordánon és elérkeztek a nagy mezőre Bétsánnal szemben.
  • 9 34Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon átkelt egész seregével a Jordánon. 42Miután így megbosszulták testvérüknek vérét, visszatértek a Jordán partjára. 43Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon nagy sereggel vonult a Jordán mellé. 45Szemben velünk a had; innen is, onnan is a Jordán vize, part, mocsár és cserjék, és nincs hová meneküljünk. 48Erre beugrottak Jonatán és emberei a Jordánba és előttük átúsztak a Jordánon.
A Makkabeusok második könyve (Káldi-Neovulgáta)
Evangélium Máté szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 5Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. 6Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. 13Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt.
  • 4 25Nagy tömeg követte őt Galileából és a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
  • 15 39Miután elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment.
  • 19 1Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.
  • 24 15Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta beszélt
Evangélium Márk szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 5Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. 9Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban.
  • 3 8Jeruzsálemből, Idúmeából. Sőt a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt.
  • 10 1Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.
  • 14 14és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ‘Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?’
Evangélium Lukács szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 3 3S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára,
  • 4 1Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte
  • 9 10Az apostolok visszatértek, és elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek. Azután velük együtt elvonult külön egy Betszaidának nevezett város közelébe.
  • 22 11és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’
Evangélium János szerint (Káldi-Neovulgáta)
  • 1 28Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
  • 3 26Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: »Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.«
  • 5 2Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van.
  • 10 40Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.