¹⁹azután ételt vett magához és megerősödött.
Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. ²⁰Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia. ²¹Mindazok pedig, akik hallgatták, csodálkoztak és megjegyezték: »Nem ez az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívták, és ide is azért jött, hogy megkötözve elhurcolja őket a főpapokhoz?« ²²Saul azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, és bizonyította előttük, hogy Jézus a Krisztus.
²³Jó néhány nap múlva a zsidók megállapodtak, hogy megölik őt. ²⁴De Saul tudomást szerzett ármánykodásukról. Azok még a kapukat is őrizték éjjel-nappal, hogy megöljék őt. ²⁵A tanítványok azonban éjjel fogták őt, és kimenekítették a falon át, leeresztve őt egy kosárban.
²⁶Mikor így Jeruzsálembe érkezett, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. ²⁷Barnabás azonban maga mellé vette, elvezette az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, hogyan látta meg az Urat útközben, hogyan beszélt vele, és hogy milyen bátran tevékenykedett Damaszkuszban Jézus nevében. ²⁸Velük volt, járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran tevékenykedett az Úr nevében. ²⁹Beszélt a pogányokhoz is, és vitatkozott a görögökkel, de azok az életére törtek. ³⁰Mikor a testvérek értesültek erről, lekísérték őt Cézáreába, és elküldték Tarzusba.
³¹Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapodott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával.

KNB SZIT STL BD RUF KG