Keresés a Bibliában

13Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak. János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.
14Ők pedig átmentek Pergén, s a pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek. 15A törvényből és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel: »Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!«
16Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: »Izraelita férfiak, és ti istenfélők, halljátok! 17Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan, 18és negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában, 19majd Kánaán földjén hét népet elpusztított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét, (Kiv 6,1.6; 16,35; Szám 14,34; MTörv 7,1) 20mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. 21Ettől fogva királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből való férfit. 22Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett, mondván: ‘Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden akaratomat’.
(Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28) 23Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, 24akinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének. (Lk 3,3) 25Mikor pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: ‘Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme, utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.’
26Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. 27Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. 28Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták Pilátustól. 29Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba helyezték. 30De Isten feltámasztotta őt a halálból, 31és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép előtt.
32Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek,

33mert azt Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban:
‘Fiam vagy te, ma nemzettelek téged’.

34Hogy pedig feltámasztotta a halálból, és hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe, így mondta meg:
‘Nektek adom a Dávidnak ígért biztos kegyelmet’.

35Éppen ezért mondja másutt is:
‘Nem engeded, hogy Szented romlást lásson’.

36Dávid ugyanis, miután a maga idejében Isten akaratát szolgálta, elszenderült, atyái mellé tették, s meglátta a romlást. 37De az, akit Isten a halálból feltámasztott, nem látott romlást. 38Vegyétek tehát tudomásul férfiak, testvérek, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és hogy mindattól, amitől Mózes törvénye által meg nem igazulhattatok, 39őáltala mindenki megigazul, aki hisz. 40Ügyeljetek azért, hogy be ne teljesedjen rajtatok, amit a próféta mondott:

41‘Lássátok, ti önteltek,
csodálkozzatok és semmisüljetek meg,
mert napjaitokban egy művet valósítok meg,
olyan művet, amelyet el sem hinnétek,
ha valaki mondaná nektek’
«.

42Amikor azután kimentek, kérlelték őket, hogy a következő szombaton is magyarázzák nekik ezeket a dolgokat. 43Sőt, amikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan követték Pált és Barnabást, ők pedig biztatták és bátorították őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
44A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten igéjét. 45Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. 46Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentették: »Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk,

47mert így parancsolta nekünk az Úr:
‘A pogányok világosságává tettelek téged,
hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig’
«.

48Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. 49Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. 50A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első embereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51Ezek lerázták ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. 52A tanítványok pedig elteltek örömmel és a Szentlélekkel.

KNB SZIT STL BD RUF KG