7 ¹Erre Jerobaál, azaz Gedeon az egész vele levő néppel együtt kora reggel felkelt és elment a Harod nevű forráshoz; a mádiániták tábora Magas-halomtól északra, a völgyben volt.
²Az Úr ekkor azt mondta Gedeonnak: »Sok a veled levő nép, nem adom kezébe a mádiánitákat, hogy ne dicsekedjék velem szemben Izrael, és nehogy azt mondja: ‘A magam erejéből szabadultam meg.’ ³Szólj a néphez, s hirdesd ki mindnyájuk hallatára: ‘Aki fél és retteg, térjen vissza!’« Erre eltávozott Gileád hegyéről és visszatért a népből huszonkétezer ember és csak tízezer maradt.
⁴Az Úr ekkor azt mondta Gedeonnak: »Még mindig sok a nép: vezesd őket a vízhez, s ott majd kipróbálom őket: akiről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen, akinek megtiltom, hogy menjen, az térjen vissza.« ⁵Amikor aztán a nép lement a vízhez, azt mondta az Úr Gedeonnak: »Akik nyelvükkel nyalják fel a vizet, mint ahogy a kutya nyalja, azokat válaszd külön, akik pedig térdre esve isznak, azok maradjanak a másik csoportban.« ⁶Azoknak az embereknek a száma, akik a vizet kezükkel a szájukhoz véve itták, háromszáz volt; a többi sokaság mind térdre esve ivott. ⁷Azt mondta ekkor az Úr Gedeonnak: »Az által a háromszáz ember által szabadítalak meg titeket, s adom kezedre a mádiánitákat, aki nyelvével nyalta a vizet. Az egész többi sokaság térjen vissza lakóhelyére!« ⁸Miután tehát amazok magukhoz vették a számuknak megfelelő eleséget és harsonát, megparancsolta az egész többi sokaságnak, hogy vonuljon sátraiba, ő maga pedig a háromszáz emberrel felkészült a harcra. A mádiániták tábora lent volt a völgyben.
⁹Ugyanazon az éjszakán azt mondta az Úr neki: »Kelj fel, menj le a táborba, mert kezedbe adtam őket. ¹⁰Ha félsz egyedül lemenni, menjen le veled Fára, a legényed is, ¹¹és ha majd meghallod, mit beszélnek ott, erőre kap kezed, s akkor bátran rajta ütsz az ellenség táborán.« Lement tehát ő és a legénye, Fára a tábornak arra a részére, ahol a fegyveresek őrségei voltak. ¹²A mádiániták, az amalekiták s a keleti népek valamennyien ott feküdtek a völgyben, s azt úgy elözönlötték, mint a sáskák sokasága; tevéik is éppoly számlálhatatlanok voltak, mint a tenger partján fekvő föveny.
¹³Amikor Gedeon odaért, az egyik ember éppen álmát beszélte el a szomszédjának, éspedig ilyen módon beszélte el, amit látott: »Álmot láttam, s úgy tűnt nekem, mintha egy hamuban sült árpakenyér gurult és szállt volna le a mádiániták táborára, s amikor a sátorhoz jutott, nekivágódott, s felfordította és teljesen egyenlővé tette a földdel.« ¹⁴Így felelt az, akinek beszélt: »Nem más ez, mint Gedeonnak, Joás fiának, az izraelita férfinak kardja: kezébe adta ugyanis az Úr a mádiánitákat s egész táborukat.«
¹⁵Amikor Gedeon hallotta az álmot és magyarázatát, leborult. Aztán visszatért Izrael táborába és azt mondta: »Keljetek fel, mert az Úr kezünkbe adta a mádiániták táborát.«

KNB SZIT STL BD RUF KG