Keresés a Bibliában

Igehely

4

¹Ez az Isten parancsainak könyve,
az örök érvényű törvény;
mindazok, akik megtartják, eljutnak az életre,
akik pedig elhagyják, meghalnak.

²Térj meg, Jákob, és ragadd meg azt,
haladj az úton annak fényessége felé, az ő világossága felé.

³Ne add másnak dicsőségedet,
se méltóságodat más nemzetnek!

⁴Boldogok vagyunk, Izrael, mert ami Istennek tetszik,
ismeretes előttünk.

⁵Légy bizalommal, Isten népe,
emlékezzél meg, Izrael!

⁶El vagytok adva a nemzeteknek,
de nem végromlásra,
hanem mert szörnyű haragra lobbantottátok Istent,
azért adott át titeket az ellenségnek.

⁷Mert felingereltétek alkotótokat, az örök Istent,
azzal, hogy szellemeknek áldoztatok, és nem Istennek.

⁸Mert elfelejtettétek az Istent, aki táplált titeket,
és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.

⁹Ő látta Istennek rátok törő haragját,
és így szólt:
»Halljátok ti, Sion szomszédai:
Nagy gyászt hozott rám Isten!

¹⁰Mert láttam népem számkivetését,
fiaimét és leányaimét,
melyet rájuk hozott az Örökkévaló.

¹¹Mert felneveltem őket boldogan,
de sírva és gyász közepette váltam meg tőlük.

¹²Senki se örvendjen rajtam,
ki özvegységre jutottam és egyedül állok.
Sokan elhagytak engem fiaim bűnei miatt,
mert ők eltávoztak az Isten törvényétől;

¹³nem törődtek rendeleteivel,
nem haladtak az Isten parancsainak útjain,
és nem jártak igazsága szerint a fegyelem ösvényein.

¹⁴Jöjjenek Sion szomszédai,
és gondoljanak fiaim és leányaim számkivetésére,
melyet rájuk hozott az Örökkévaló.

¹⁵Mert rájuk hozott egy népet a távolból,
egy arcátlan és másnyelvű népet,

¹⁶mely nem tisztelte az aggastyánt,
nem irgalmazott a gyermekeknek,
elhurcolta az özvegy szeretteit,
s a magános nőt megfosztotta leányaitól.«

¹⁷Ám én mit segíthetnék rajtatok?

¹⁸Aki rátok hozta a bajokat,
ő ragad majd ki titeket ellenségeitek kezéből!

¹⁹Menjetek csak, fiaim, menjetek,
mert én elhagyatottan magamra maradtam!

²⁰Levetettem a jólét öltözetét,
a könyörgés szőrruháját öltöttem magamra,
s a Magasságbelihez kiáltok napjaimban.

²¹Legyetek bizalommal, fiaim, kiáltsatok az Úrhoz,
és ő kiragad majd titeket az ellenséges fejedelmek kezéből!

²²Mert én az Örökkévalótól remélem szabadulástokat,
és megörvendeztet engem a Szent azzal az irgalommal,
melyet örök Szabadítónk gyakorol veletek.

²³Gyász és sírás közepette váltam meg tőletek,
de örömben és vigasságban
hoz majd vissza titeket hozzám mindörökre az Úr.

²⁴Mert amint Sion szomszédai látták elhurcoltatástokat,
melyet rátok hozott Isten,
úgy fogják nemsokára látni szabadulástokat is,
melyet rátok hoz Isten
nagy dicsőséggel és az Örökkévaló fényességével.

²⁵Fiaim, viseljétek türelemmel az Isten haragját,
mely rátok zúdult;
mert ellenséged üldöz ugyan téged,
de nemsokára látod majd romlását
és a nyakára hágsz.

²⁶Dédelgetett gyermekeim rögös utakon jártak,
mert úgy hurcolták el őket, mint nyájat,
melyet elrabolt az ellenség.

²⁷Legyetek bizalommal, fiaim,
és kiáltsatok az Úrhoz,
mert megemlékezik rólatok,
ki elvitt titeket.

²⁸Bizony, miként arra irányult figyelmetek,
hogy eltévelyedjetek Istentől,
éppúgy térjetek meg és tízszer jobban keressétek őt újra.

²⁹Mert aki rátok hozta a bajokat,
örök vidámságot is ad majd újra nektek,
azzal, hogy megszabadít titeket.

³⁰Légy bizalommal, Jeruzsálem,
mert megvigasztal majd téged, aki neveden szólít!

³¹Elvesznek majd, akik ártalmadra voltak és gyötörtek téged,
megbűnhődnek, akik örültek veszteden.

³²Megbűnhődnek majd azok a városok,
melyeknek rabszolgái lettek fiaid;
az is, amely átvette fiaidat!

³³Mert amint örvendett romlásodnak
és ujjongott bukásodon,
éppúgy szomorkodik majd a saját pusztulásán!

³⁴Véget ér sokasága fölött érzett öröme,
és gyászra fordul vidámsága;

³⁵Mert tüzet bocsát rá az Örökkévaló hosszú időre,
és ártó szellemek fognak benne lakni igen sokáig.

³⁶Tekints, Jeruzsálem, kelet felé,
és lásd azt az örömöt,
melyet Isten áraszt rád.

³⁷Mert íme, megjönnek fiaid,
kiket elbocsátottál, a széjjelszórtak;
megjönnek, mert összegyűjti őket
napkelettől napnyugtáig a Szentnek szava,
és örvendeznek az Isten dicsőségén.