Keresés a Bibliában

Igehely

7 ¹Amikor aztán Salamon befejezte könyörgését, tűz szállt le az égből és megemésztette az egészen elégő s a vágó áldozatokat és az Úr dicsősége betöltette a házat. ²A papok nem is tudtak bemenni az Úr templomába, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. ³Izrael fiai is valamennyien látták, amint a tűz s az Úr dicsősége a házra leszállott, mire arcukkal a földre, a kövezett padozatra borultak és imádták s dicsérték az Urat, »mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.«
⁴Aztán a király és az egész nép vágóáldozatot mutatott be az Úr előtt: ⁵huszonkétezer marhát és százhúszezer kost mutatott be Salamon király vágóáldozatul. Így avatta fel a király s az egész nép az Isten házát. ⁶Amíg a papok szolgálatukat végezték, a leviták Dávid énekeit játszották kezükkel az Úr hangszerein, amelyeket Dávid király arra készíttetett, hogy dicsérjék az Urat, »mert irgalmassága örökkévaló,« a velük szemben álló papok pedig trombitáltak, és egész Izrael ott állt.
⁷Salamon az Úr temploma előtt elterülő középső udvart is felszentelte: ott égette el ugyanis az egészen elégő áldozatokat s a békeáldozatok háját, mert arra a rézoltárra, amelyet készíttetett, nem fértek rá az egészen elégő áldozatok meg az ételáldozatok és a hájrészek.
⁸Így ünnepelte Salamon az ünnepet abban az időben hét napon át és vele egész Izrael, az Emát bejárójától egészen Egyiptom patakjáig mindenhonnan egybesereglett, igen nagy gyülekezet. ⁹A nyolcadik napon aztán záróünnepet tartott: hét napig avatta fel ugyanis az oltárt és hét napig tartotta az ünnepet. ¹⁰A hetedik hónap huszonharmadik napján aztán sátraiba bocsátotta a népet, és az örült és örvendezett, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal meg Salamonnal és népével, Izraellel.
¹¹Amikor aztán Salamon szerencsésen befejezte az Úr házát, a király házát s mindazt, amiről magában elhatározta, hogy megcsinálja az Úr házában meg a maga házában, ¹²éjjel megjelent neki az Úr és azt mondta: »Meghallgattam imádságodat és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házává. ¹³Ha bezárom az eget s nem esik az eső, és ha megparancsolom s meghagyom a sáskáknak, hogy emésszék fel az országot, ha pestist bocsátok népemre: ¹⁴de népem, amely nevemet viseli, megtér s könyörög hozzám s keresi arcomat s felhagy nagyon gonosz tetteivel, én is meghallgatom az égből és megbocsátom bűneit s meggyógyítom földjét. ¹⁵Szemem nyitva lesz s fülem figyelni fog annak az imádságára, aki ezen a helyen imádkozik. ¹⁶Kiválasztottam és szentté tettem ugyanis ezt a helyet, hogy ott legyen az én nevem mindörökre és ott maradjon szemem és szívem mindenkor.
¹⁷Ami pedig téged illet, ha előttem jársz, mint ahogy atyád, Dávid járt és mindenben úgy cselekszel, amint parancsoltam neked és megtartod parancsaimat és törvényeimet, ¹⁸megszilárdítom királyságod trónját, amint atyádnak, Dávidnak megígértem, amikor azt mondtam: Nem fog elfogyni Izraelen uralkodó utódod. ¹⁹Ha azonban elfordultok tőlem és elhagyjátok törvényeimet s parancsaimat, amelyeket elétek adtam és elmentek s más isteneket szolgáltok és imádtok, ²⁰akkor kitéplek titeket földemről, amelyet nektek adtam, és e házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől s közmondás és példabeszéd tárgyává teszem minden nép számára. ²¹Közmondás tárgyává lesz e ház mindenki számára, aki erre jár, és álmélkodva fogják mondani: ‘Miért bánt az Úr így ezzel a földdel és ezzel a házzal?’ ²²Azt fogják erre felelni: ‘Mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről és más istenekhez szegődtek s azokat imádták és tisztelték: azért jött rájuk mindez a baj.’«