Keresés a Bibliában

2

1Anna is imádkozott, ezekkel a szavakkal:
»Ujjongóvá vált az én szívem az Úrban,
Istenem révén felemelkedett a szarvam.
Tágra nyílt a szám ellenségeimmel szemben,
mert örvendezem segítségeden.

2Nincs olyan szent, mint az Úr,
bizony nincsen más terajtad kívül,
nincs oly erős, mint a mi Istenünk.

3Ne beszéljetek annyit, kérkedve, kevélyen,
távozzék a régi beszéd szátoktól,
mert mindentudó Isten az Úr
s eléje kerülnek szándékaitok.

4Vereséget szenved az erősek íja,
de erővel övezik fel magukat a gyengék,

5elszegődnek kenyérért, akik azelőtt bővelkedtek,
de jóllaknak, akik éheztek,
s míg sokat szül, aki meddő volt,
akinek sok fia volt, meddőségbe esik.

6Az Úr tesz halottá és élővé,
visz le az alvilágba, s hoz vissza onnét,

7az Úr tesz szegénnyé s gazdaggá,
megalázottá és felmagasztalttá.

8Porból felemel szűkölködőt,
sárból kihoz szegényt,
hogy fejedelmek mellé üljön
és elfoglalja a dicsőség székét.
Mert az Úré a föld minden sarka,
s ő helyezte rájuk a föld kerekségét.

9Szentjeinek lábát megóvja,
és sötétségben némulnak el az istentelenek,
mert nem a maga ereje teszi erőssé az embert.

10Félni fognak az Úrtól ellenségei,
mennydörögni fog felettük az egekben,
meg fogja ítélni az Úr a föld határait,
s hatalmat ad királyának
s felemeli felkentjének szarvát.«

11Elkána ezután visszatért Ramátába, házába, a gyermek pedig Héli pap felügyelete alatt szolgálni kezdett az Úr színe előtt.
12Ám Héli fiai Béliál fiai voltak, s nem törődtek az Úrral, 13sem a papoknak a nép iránt való kötelességével, hanem ha valaki áldozatot vágott, amikor a húst főzték, odament a pap legénye, háromágú villával a kezében, 14s azt beleszúrta a tűzhelybe, az üstbe, a fazékba vagy a tálba, s amit éppen a villával kihúzott, azt a pap elvette magának. Így cselekedtek a Silóba jövő egész Izraellel. 15Sőt még a háj meggyújtása előtt is odament a pap legénye és azt mondta az áldozónak: »Adj nekem húst, hogy megfőzzem a papnak, mert főtt húst nem fogadok el tőled, csak nyerset.« 16Ha erre az áldozó azt mondta neki: »Hadd gyújtsák meg először annak rendje s módja szerint a hájat, aztán végy magadnak, amennyit lelked kíván«, ő feleletül így szólt: »Semmiképpen sem! Csak adj azonnal, különben erőszakkal veszek!« 17Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert elidegenítették az embereket az Úrnak való áldozattól.
18Ott szolgált a gyermek Sámuel is az Úr színe előtt, gyolcs efóddal felövezve. 19Anyja kicsiny felsőköntöst is szokott neki készíteni, s azt a megszabott napokon, amikor felment a férjével, hogy bemutassa az ünnepi áldozatot, felvitte neki. 20Ilyenkor Héli megáldotta Elkánát és feleségét, s azt mondta nekik: »Adjon neked az Úr magzatot ettől az asszonytól azért a kölcsönért, amelyet kölcsönöztél az Úrnak.« Ők aztán visszatértek lakóhelyükre. 21Az Úr meg is emlékezett Annáról, s az fogant, s három fiút és két lányt szült. A gyermek Sámuel pedig felnövekedett az Úrnál.
22Héli ekkor már igen öreg volt. Amikor meghallotta mindazt, amit fiai egész Izraellel cselekedni szoktak, s hogy a sátor ajtajánál ügyelő asszonyokkal hálnak, 23azt mondta nekik: »Miért cselekszitek azokat a dolgokat, azokat az igen rossz dolgokat, amelyeket az egész néptől hallok? 24Ne fiaim, mert nem jó hír az, amelyet hallok: vétekre viszitek az Úr népét.

25Ha ember ellen vétkezik az ember,
Isten lehet a döntőbíró,
de ha az Úr ellen vétkezik az ember,
ki járhat közben érte?«
Ám azok nem hallgattak apjuk szavára, mert az Úr meg akarta őket ölni.

26A gyermek Sámuel ellenben egyre nagyobb és kedvesebb lett mind az Úr, mind az emberek előtt.
27Egyszer aztán eljött Isten egyik embere Hélihez, s azt mondta neki: »Ezt üzeni az Úr: Nem nyilatkoztattam-e ki magamat világosan atyád házának, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak? 28Ki is választottam őt Izrael valamennyi törzse közül papomnak, hogy oltáromhoz járuljon, illatot gyújtson nekem, s efódot viseljen előttem: s atyád házának adtam Izrael fiainak minden tűzáldozatát. 29Miért rugdaltátok lábbal véresáldozataimat s ételáldozataimat, amelyekről azt parancsoltam, hogy be kell mutatni a templomban és miért becsülted többre fiaidat, mint engem, azzal, hogy ti ettétek meg az én népem, Izrael minden áldozatának legjavát?
30Ezért ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Azt mondtam, hogy házad s atyád háza szolgáljon színem előtt mindörökké. Most azonban azt mondja az Úr: Távol legyen ez tőlem: mert aki megdicsőít engem, azt megdicsőítem, de aki megvet engem, az megvetett lesz. 31Íme, eljönnek majd a napok, amikor levágom karodat s atyád házának karját, úgyhogy nem lesz többé öreg ember házadban. 32Miközben Izraelnek mindenben jó dolga lesz, te látni fogod vetélytársadat a templomban, s a te házadban nem lesz öreg ember az egész idő alatt. 33Nem távolítom el ugyanis oltáromtól teljesen nemzetségedet, hogy elepedjen szemed, és elsorvadjon lelked, de házad nagy része meghal, ha férfikorba jut. 34Az legyen számodra a jel, ami két fiadat, Ofnit és Fineeszt éri: egy napon fog meghalni mindkettő.
35Én aztán majd hűséges papot támasztok magamnak, aki szívem és lelkem szerint fog cselekedni. Maradandó házat építek neki, és felkentem előtt fog járni minden időben. 36Akkor aztán eljön majd az, aki megmarad házadból, leborul előtte egy ezüst pénzért s egy karéj kenyérért, és könyörög neki: ‘Kérlek, végy fel engem valamelyik papi rendbe, hogy egy falat kenyeret ehessek!’«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

2,1 Ez a hálaadó zsoltár később került bele a történetbe. Mária hálaéneke (Lk 1,46-55) sokszor idézi ezt a zsoltárt.

2,1 A szarv az élet és az erő jelképe.

2,12 A törvény szabályozta a papok részesedését az áldozatokból (vö. Lev 7,1-34). Héli fiai az Istennek és a felajánlónak járó részekből is elvettek.

2,26 Vö. Lk 2,52.

2,27 A próféta szavai a történet mélyebb értelmét világítják meg az olvasó számára.

2,35 A jövendölés Szádokra vonatkozik.

Előző fejezet Következő fejezet