9 ¹Közben, amikor Demetriosz meghallotta, hogy Nikánor és serege elpusztult a harcban, a jobbszárnnyal még egyszer elküldte Bakhidészt és Alkímoszt Júdeába. ²Elindultak tehát a Gilgál felé vezető úton, és ostrom alá vették Arbelában Masalótot. Elfoglalták és sok emberi életet oltottak ki. ³A százötvenkettedik esztendőben, az első hónapban Jeruzsálem előtt ütött tábort a sereg. ⁴Azután felkerekedtek és húszezer emberrel meg kétezer lovassal elindultak Bérea irányába. ⁵Júdás háromezer válogatott emberével Elászában táborozott. ⁶Amikor észrevették a seregek hatalmas tömegét, nagyon megrettentek és sokan otthagyták a tábort, úgyhogy nem maradt közülük csak nyolcszáz férfi. ⁷Júdás, azt látva, hogy a serege elszéledt, a harcot pedig el nem kerülheti, elkeseredett szívében, mert nem volt már ideje, hogy összegyűjtse őket, és bánatában ⁸így szólt azokhoz, akik visszamaradtak: »Rajta! Rohanjuk meg ellenségünket! Hátha állni tudjuk a harcot ellenük.« ⁹De lebeszélték erről és azt mondták: »Erre nincs erőnk. Mentsük csak meg életünket és térjünk vissza testvéreinkhez! Majd azután harcba szállunk ellenük; most kevesen vagyunk hozzá!« ¹⁰Júdás azonban így szólt: »Távol legyen tőlünk, hogy így tegyünk! Nem futunk meg előlük. Ha időnk elérkezett, haljunk meg férfiasan testvéreinkért, de ne szennyezzük be hírnevünket.« ¹¹Erre megindult a sereg a táborból, és felálltak velük szemben. A lovasságot két részre osztották. A sereg előtt a parittyások meg az íjasok haladtak, a harc élén pedig mindenütt a legvitézebbek álltak. ¹²Maga Bakhidész a jobbszárnyon volt. Kétfelől közeledett a sereg, és felharsantak a kürtök. ¹³Ekkor riadót fújtak Júdás oldalán is. A föld megremegett a seregek kiáltásától. Már reggeltől estig dúlt a harc.
¹⁴Júdás észrevette, hogy Bakhidész seregének java a jobbszárnyon van. Erre melléálltak a bátor szívűek mind, ¹⁵tönkreverték a jobbszárnyat, és űzőbe vették őket egészen Asdód hegyéig. ¹⁶Mikor a balszárnyon lévők észrevették, hogy a jobbszárny felmorzsolódott, hátba támadták Júdást és a vele lévőket. ¹⁷Elkeseredetten folyt a küzdelem, sokan estek el sebeikben itt is, ott is. ¹⁸Júdás is elesett, a többiek pedig elmenekültek. ¹⁹Jonatán és Simon elvitték testvérüket, Júdást, és atyáik sírboltjába temették Modin városában. ²⁰Megsiratta őt nagy siránkozással Izrael egész népe. Sok napig gyászoltak, ²¹és mondták: »Mint esett el a hős, aki szabadulást hozott Izrael népének!« ²²Júdás egyéb háborús dolgait, vitéz és kiváló tetteit nem jegyezték fel, mert az nagyon sok volt.
²³Történt pedig, hogy Júdás halála után Izrael minden határában előbújtak az istentelenek és előjöttek mindnyájan a gonosztevők. ²⁴Ráadásul igen nagy éhínség tört ki azokban a napokban, és egész országuk velük együtt meghódolt Bakhidésznek. ²⁵Ekkor Bakhidész kiválasztott istentelen férfiakat, és az ország uraivá tette őket. ²⁶Ezek felkutatták és kinyomozták Júdás barátait, és elvitték őket Bakhidészhez, aki kitöltötte rajtuk bosszúját és kigúnyolta őket. ²⁷Lett erre nagy szorongatás Izraelben, olyan, amilyen még nem volt azon nap óta, amióta nem lépett fel próféta Izraelben.
²⁸Összegyűlt akkor Júdás összes barátja, és így szóltak Jonatánhoz: ²⁹»Amióta meghalt testvéred, Júdás, nincsen olyan férfi, aki – mint ő – kivonulna ellenségeink, Bakhidész és azok ellen, akik gyűlölik nemzetünket. ³⁰Nos tehát, mi megválasztunk ma téged az ő helyébe. Légy a fejedelmünk és vezérünk harcainkban!« ³¹Jonatán akkor elvállalta a vezérséget és testvére, Júdás helyébe lépett.
³²Megtudta ezt Bakhidész és halálra kerestette. ³³Mikor erről Jonatán meg testvére, Simon és a vele lévők mindannyian értesültek, a tekoai pusztába menekültek, és megtelepedtek az Aszfár kút vizénél. ³⁴Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon átkelt egész seregével a Jordánon. ³⁵Jonatán eközben elküldte testvérét, a csapat vezérét: kérje meg barátait, a nabateusokat, hogy elhelyezhessék náluk bőséges málhájukat. ³⁶De Jámbri fiai felkerekedtek Madabából és elragadták Jánost és mindenét, ami nála volt, s elvonultak vele. ³⁷A történtek után pedig hírül vitték Jonatánnak és testvérének, Simonnak, hogy Jámbri fiai fényes nászünnepségre készülnek, és nagy pompával kísérik a menyasszonyt, egy igen előkelő kánaáni ember leányát Madabából. ³⁸Megemlékeztek ekkor Jánosnak, az ő testvérének véréről, és felmentek és elrejtőztek a hegyszakadékban. ³⁹Amint felemelték szemüket, hogy körülnézzenek, íme, előttük haladt egy zajos, nagy menet. A vőlegény meg barátai és testvérei jöttek éppen szembe velük kézi dobokkal, zeneszerszámokkal és sok fegyverrel. ⁴⁰Erre rájuk rontottak rejtekhelyükből és öldösték őket. Sokan elestek sebeikben, a többiek pedig a hegyekbe menekültek. Minden holmijukat zsákmányul ejtették. ⁴¹Gyászra fordult hát a menyegző, és siralomra a zeneszó. ⁴²Miután így megbosszulták testvérüknek vérét, visszatértek a Jordán partjára.
⁴³Meghallotta ezt Bakhidész, és szombati napon nagy sereggel vonult a Jordán mellé. ⁴⁴Jonatán ekkor így szólt övéihez: »Rajta! Szálljunk harcba elleneinkkel! Ma nincs úgy, mint tegnap és tegnapelőtt! ⁴⁵Szemben velünk a had; innen is, onnan is a Jordán vize, part, mocsár és cserjék, és nincs hová meneküljünk. ⁴⁶Nos tehát, kiáltsatok az ég felé, hogy megmeneküljetek ellenségeitek kezéből!« És megindult a harc. ⁴⁷Jonatán kinyújtotta kezét, hogy leüsse Bakhidészt; ez azonban hátrafelé kitért előle. ⁴⁸Erre beugrottak Jonatán és emberei a Jordánba és előttük átúsztak a Jordánon. ⁴⁹Bakhidész részéről aznap ezer ember esett el.
Bakhidész ezután visszatért Jeruzsálembe, ⁵⁰és ezeket a megerősített városokat építette Júdeában: Jerikó, Emmausz, Béthoron, Bétel, Tamnáta, Fára és Topó várát, mindegyiket magas falakkal, kapukkal és zárakkal. ⁵¹Őrséget is helyezett el bennük, hogy hadakozzanak Izrael ellen. ⁵²Megerősítette továbbá Bétszúr városát, valamint Gázárát és a Várat, s ellátta őket csapatokkal meg élelemmel. ⁵³Túszul vette az ország előkelő embereinek fiait, és bezáratta őket Jeruzsálembe, a Várba.
⁵⁴A százötvenharmadik esztendőben, a második hónapban elrendelte Alkímosz, hogy bontsák le a templom belső udvarának falát, és tegyék tönkre a próféták művét. Amikor azonban megkezdte a bontást, ⁵⁵szélütés érte Alkímoszt, és így abbamaradt a műve. Mivel elnémult a szája és megbénult a szélütéstől, nem tudott többé beszélni és rendelkezni a háza felől. ⁵⁶Meg is halt nagy kínok között Alkímosz abban az időben. ⁵⁷Amikor pedig Bakhidész látta, hogy meghalt Alkímosz, visszatért a királyhoz, és két esztendeig nyugalma volt az országnak.
⁵⁸Ám az istentelenek egyhangúan így határoztak: »Íme, Jonatán és övéi gondtalanul élvezik nyugalmukat. Hozzuk el ezért Bakhidészt, hadd fogja el mindannyiukat egy éjszaka.« ⁵⁹El is mentek hozzá és ezt tanácsolták neki. ⁶⁰Ő fölkerekedett és útnak indult nagy sereggel. Titokban levelet küldött júdeai híveinek, hogy fogják el Jonatánt övéivel együtt. De ez nem sikerült, mert tervüket megtudták. ⁶¹Sőt, Jonatán fogta el a tartományban azokat a férfiakat, akik a baj szerzői voltak, ötven embert, és kivégezte őket. ⁶²Aztán Jonatán elvonult Simonnal és az övéivel Bétbesszenbe, a pusztába. Felépítette azt romjaiból és erődítéssel látta el. ⁶³Mikor Bakhidész meghallotta ezt, összegyűjtötte összes hadait, és Júdeából is behívta embereit. ⁶⁴Felvonult, megtámadta Bétbesszent, sok napig ostromolta, közben hadigépeket is állított fel. ⁶⁵Jonatán ekkor a városban hagyta testvérét, Simont, és kiment az országba. Kisszámú csapattal vonult, ⁶⁶leverte Odárent és testvéreit, valamint Fázéron fiait sátraikban, és a megkezdett diadalokkal nőni kezdett hadi ereje is. ⁶⁷Simon ezalatt ki-kirontott övéivel a városból és felgyújtotta a hadigépeket. ⁶⁸Aztán rátámadtak Bakhidészre, megverték és nagyon elkeserítették, mivel terve és felvonulása hiábavaló volt. ⁶⁹Haragjában az istentelen férfiak ellen fordult, akik azt a tanácsot adták neki, hogy betörjön országukba, és sokat megölt közülük. Maradék csapatával aztán vissza akart térni országába. ⁷⁰Amint ezt megtudta Jonatán, követeket küldött hozzá, hogy békét kössön vele, és hogy kiadja neki a foglyokat. ⁷¹Örömest ráállt, és az ajánlat értelmében járt el. Ugyanakkor megesküdött, hogy őt egész életében semminemű bajjal nem zaklatja többé. ⁷²Kiadta neki azokat a foglyokat, akiket azelőtt elhurcolt Júdea földjéről, aztán megfordult, visszatért országába, és nem jött soha többé a tájékukra. ⁷³Pihent tehát a fegyver Izraelben. Jonatán pedig Mákmásban tartózkodott; ott kezdte kormányozni Jonatán a népet, és kiirtotta az istenteleneket Izraelben.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet