8 ¹Júdás pedig értesült a rómaiak hírnevéről és nagy hatalmáról, meg arról, hogy jóindulattal vannak mindazok iránt, akik hozzájuk fordulnak, sőt baráti szövetségre is lépnek azokkal, akik hozzájuk csatlakoznak; továbbá arról, hogy hatalmasak és erősek. ²Hallottak ugyanis harcaikról, meg Galáciában véghezvitt hőstetteikről; arról tudniillik, hogy leigázták azt és adófizetőjükké tették. ³Ezenkívül arról is, hogy mily nagy dolgot műveltek Hispánia területén, és hogyan kerítették hatalmukba az ott lévő ezüst- és aranybányákat, s foglalták el azt az egész területet bölcsességükkel és kitartással. ⁴Miként igáztak le tőlük igen távol eső országokat és olyan királyokat, akik a föld széleiről mentek ellenük, és rájuk sújtottak hatalmas csapással. A többiek pedig évről évre adót fizetnek nekik. ⁵Legyőzték Fülöpöt és Perszészt is, a ketiták királyát. Leverték haddal a többieket is, akik fegyvert ragadtak ellenük, és hatalmukba kerítették őket. ⁶Tönkreverték Nagy Antióchoszt, Ázsia királyát is, aki hadba szállt ellenük, pedig százhúsz elefántja, lovassága, hadi szekerei és igen erős serege volt. ⁷Elfogták elevenen és őt is meg utódait is arra kötelezték, hogy fizessen súlyos adót, állítson túszokat, kössön megállapodást, ⁸és engedje át az indusok, a médek és a lídiaiak országát, tehát legértékesebb tartományainak egy részét. Ezeket elvették tőle, és Eumenész királynak adták. ⁹Amikor pedig hírül vették, hogy Hellasz lakói fel akarnak vonulni, hogy kiirtsák őket, ¹⁰hadvezért küldtek ellenük, megtámadták őket, és sokan elestek közülük. Feleségeiket és gyermekeiket foglyul ejtették, és kifosztották őket. Országukat pedig elfoglalták, falaikat lerombolták, és szolgaságba vetették őket mind a mai napig. ¹¹A többi országot is, meg szigetet, amelyek egykor ellenálltak nekik, elpusztították és hatalmuk alá hajtották. ¹²De hűségesen kitartottak barátaik és azok mellett, akik békében éltek velük. Így országokat foglaltak el közelben és távolban; mert mindenki, aki nevüket hallotta, megrettent tőlük. ¹³Akit uralomra akartak segíteni, az hozzá is jutott az uralkodáshoz; és akit akartak, le is taszítottak trónjáról. Így azután igen elhatalmasodtak. ¹⁴De mindannyiuk közül sem koronát nem viselt senki, sem bíbort nem öltött, hogy díszelegjen benne, ¹⁵hanem tanácsot állítottak fel maguknak; és a háromszázhúsz tanácstag napról-napra azon van, hogy állandóan a nép javát szolgálja, és ami üdvös, azt tegye. ¹⁶Egy emberre bízzák évente azt a tisztet, hogy kormányozza egész országukat, és irigység meg féltékenykedés nélkül erre az egyre hallgatnak mindannyian.
¹⁷Ezért Júdás kiválasztotta Eupolemoszt, János fiát, Jákob unokáját, meg Jázont, Eleazár fiát, és elküldte őket Rómába, hogy barátságra és szövetségre lépjenek velük ¹⁸a görögök igájának lerázására, mert úgy látták, hogy ezek szolgaságba vetik Izrael országát. ¹⁹Elmentek tehát Rómába – az út igen hosszú volt –, odajárultak a tanács elé és így szóltak: ²⁰»Makkabeus Júdás, az ő testvérei, és a zsidók népe küldött minket hozzátok, hogy barátságot és szövetséget kössünk veletek, és szövetségeseitek meg barátaitok közé vegyetek fel minket.« ²¹Az ajánlat tetszésre talált náluk. ²²Az írás pedig, amelyet érctáblára véstek és Jeruzsálembe küldtek, hogy a barátság és a szövetség emléke legyen náluk, ez volt: ²³»A rómaiaknak és a zsidók népének tengeren és szárazon jól menjen dolguk mindörökké! Kard és ellenség távol legyen tőlük! ²⁴Ha a rómaiakat vagy akármelyik szövetségesüket előbb fenyegeti háború, bárhol is országukban, ²⁵a zsidók népe – amennyire a viszonyok engedik – teljes szívvel segítségükre fog sietni. ²⁶A hadakozóknak sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem adnak, és nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig megtartják, anélkül, hogy bármit is kapnának tőlük. ²⁷Hasonlóképpen, ha a zsidók népét előbb fenyegeti háború, a rómaiak – amennyire a körülmények engedik – örömmel nyújtanak segítséget; ²⁸a szövetségeseknek sem gabonát, sem fegyvert, sem pénzt, sem hajót nem szállítanak; így tetszett ez a rómaiaknak. Rendelkezéseiket pedig hátsó gondolat nélkül megtartják. ²⁹E szavak értelmében állapodtak meg a rómaiak a zsidók népével. ³⁰Hogyha pedig e megállapodás után akár az egyik fél, akár a másik jónak látja, hogy valamit hozzáfűzzön avagy töröljön belőle, megteheti tetszése szerint; bármit is fűzzenek hozzá, avagy töröljenek belőle, érvényes legyen. ³¹Azokról a bajokról pedig, amelyeket Demetriosz király hozott rájuk, ezt írtuk neki: ‘Miért raktál olyan súlyos igát barátainkra és szövetségeseinkre, a zsidókra? ³²Ha még egyszer elénk járulnak, ellened teszünk igazságot nekik, és rád támadunk tengeren és szárazon.’«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet