7 ¹A százötvenegyedik esztendőben Demetriosz, Szeleukosz fia, elhagyta Róma városát. Egy kis csapattal egy városba ment a tenger mellé, és ott uralkodni kezdett. ²Történt pedig, hogy amikor bement atyáinak királyi palotájába, a hadsereg megragadta Antióchoszt és Líziászt, hogy elébe vigyék őket. ³Mikor erről értesült, így szólt: »Ne engedjétek, hogy színem elé kerüljenek!« ⁴Erre a sereg meggyilkolta őket, Demetriosz pedig királyi trónjára ült. ⁵Ekkor elvetemedett, gonosz férfiak járultak elé Izraelből. Vezérük Alkímosz volt, aki főpap szeretett volna lenni. ⁶Ezek bevádolták a népet a királynál ezekkel a szavakkal: »Júdás és testvérei kiirtották barátaidat mind; minket pedig elűzött földünkről. ⁷Küldj ki tehát egy megbízható férfit, s ez menjen el, nézze meg mindazt a romlást, amelyet az nekünk és a király tartományainak okozott, és büntesse meg minden barátját és segítőtársát!«
⁸A király erre kiválasztotta barátai közül Bakhidészt, aki a nagy folyón túl eső tartományon parancsnokolt, és bizalmasa volt a királynak. Ezt elküldte, ⁹hogy nézze meg a romlást, amelyet Júdás okozott. A gonosz Alkímosznak a főpapi tisztet adta; annak pedig meghagyta, hogy álljon bosszút Izrael fiain. ¹⁰Fel is kerekedtek és elmentek nagy sereggel Júdea földjére. Majd követeket küldtek és álnok módon, békés szavakkal szóltak Júdáshoz meg a testvéreihez. ¹¹Ők azonban nem hallgattak beszédükre, mert látták, hogy nagy sereggel jöttek. ¹²Összegyűlt ekkor Alkímosznál és Bakhidesznél egy sereg írástudó, hogy megvitassák a jogi helyzetet. ¹³A haszidok voltak Izrael fiai közül az elsők, akik békét kértek tőlük. ¹⁴Ezek ugyanis így gondolkodtak: »Áron nemzetségéből való pap jött velük; ez csak nem fog rászedni minket.« ¹⁵Bakhidész békés szavakkal szólt hozzájuk, sőt meg is esküdött nekik: »Nem hozunk bajt sem rátok, sem a barátaitokra.« ¹⁶Ezért hittek is neki. Ő azonban megragadott közülük hatvan embert, és kivégezte őket egy napon az Írás szava szerint:
¹⁷»Szentjeid testét és azok vérét ontották Jeruzsálem körül, és nem volt, aki eltemesse őket.«
¹⁸Félelem és remegés szállta meg erre az egész népet, s azt mondták: »Igazság és egyenesség nincsen bennük; megszegték a megállapodást és az esküt, amellyel megesküdtek.« ¹⁹Ezután elvonult Bakhidész Jeruzsálem alól, és Bétzekánál ütött tábort. Majd elküldött és sokat elfogott azok közül, akik elpártoltak tőle. A nép közül is megölt néhány embert, és egy nagy kútba vetette őket. ²⁰Azután rábízta a tartományt Alkímoszra. Védelmül csapatot hagyott vissza nála; maga Bakhidész pedig visszatért a királyhoz.
²¹Alkímosz ezután sokat harcolt főpapi tiszte érdekében. ²²Köréje gyűltek mindazok, akik felforgatták tulajdon népüket. Kezükbe kaparintották Júdea földjét és nagy csapással sújtottak le Izraelre. ²³Mikor Júdás látta mindazt a bajt, amelyet Alkímosz és a vele lévők okoztak Izrael fiainak – jóval többet, mint a pogányok –, ²⁴bejárta körös-körül mindenfelé Júdea határait, és bosszút állt az elpártolt férfiakon. Erre ezek abbahagyták az ide-oda járkálást az országban. ²⁵Amikor pedig Alkímosz látta, hogy Júdás és a vele lévők megerősödtek, és belátta azt is, hogy nem bír helyt állni ellenük, visszatért a királyhoz és ott súlyos vádakkal illette őket.
²⁶A király erre elküldte egyik legkiválóbb vezérét, Nikánort, aki gyűlöletet táplált Izraellel szemben, és megparancsolta neki, hogy irtsa ki a népet. ²⁷Nikánor nagy sereggel vonult be Jeruzsálembe, majd csalárdul békés üzenetet küldött Júdásnak meg a testvéreinek, ²⁸és mondta: »Ne legyen harc közöttem és közöttetek! Kevés emberrel megyek, hogy békességben lássam arcotokat.« ²⁹El is ment Júdáshoz, és békésen köszöntötték egymást. Ám az ellenség készen állt, hogy elragadják Júdást. ³⁰Júdás azonban megtudta, hogy csalárdsággal közeledik feléje; ezért óvatosan elkerülte őt, és nem kívánta többé látni a színét. ³¹Mikor Nikánornak tudomására jutott, hogy terve nyilvánvalóvá lett, harcba indult Júdás ellen Kefarsaláma mellett. ³²Nikánor seregéből elesett közel ötezer ember. A többiek a Dávid-városba menekültek. ³³Ezek után az események után felment Nikánor a Sion-hegyre, és elébe mentek néhányan a nép papjai közül, hogy köszöntsék őt békében és megmutassák neki a királyért felajánlott egészen elégő áldozatokat. ³⁴Ő azonban kinevette, megvetette, tisztátalanokká tette őket s gőgösen beszélt. ³⁵Felindulásában megesküdött és azt mondta: »Ha Júdás tüstént kezembe nem kerül seregével együtt, akkor, ha majd épségben visszatérek, felgyújtom ezt a házat.« És nagy haraggal távozott. ³⁶Erre bementek a papok, megálltak az oltár és a templom előtt, és sírva mondták: ³⁷»Te, az Úr, kiválasztottad ezt az épületet, hogy a te nevedet szólítsák benne, és az az imádság és a könyörgés háza legyen néped számára. ³⁸Fizess tehát vissza annak az embernek és seregének! Vesszenek el kard éle által! Emlékezzél meg istenkáromlásaikról, és ne engedd, hogy megmaradjanak!«
³⁹Nikánor, miután kivonult Jeruzsálemből, Béthoronnál ütött tábort. Itt egy szíriai csapat is csatlakozott hozzá. ⁴⁰Júdás pedig Hadásánál táborozott háromezer emberrel. Ekkor így imádkozott Júdás: ⁴¹»Uram, mikor a király követei káromoltak téged, kivonult az angyal és száznyolcvanötezret ölt meg közülük! ⁴²Így tipord szét ma ezt a sereget is szemünk láttára! Hadd tudják meg a többiek, mily gonoszul szólt ő szentélyedről! Ítélkezzél fölötte gonoszsága szerint!« ⁴³Majd ütközetbe bocsátkoztak a seregek ádár hó tizenharmadik napján. Nikánor tábora vereséget szenvedett; ő maga elsőként maradt a csatatéren. ⁴⁴Amikor aztán serege látta, hogy Nikánor elesett, elszórták fegyverüket és elmenekültek. ⁴⁵De üldözőbe vették őket egy napnyi járóföldre, Hadásától egészen Gézer környékéig; közben jeladásul megfújták mögöttük a kürtöt. ⁴⁶Erre kirontottak körös-körül Júdea minden helyiségének lakói és bekerítették őket. Ellenálltak ugyan újra, de elvesztek kard éle által mindannyian. Egy sem maradt meg közülük. ⁴⁷Aztán zsákmányul ejtették javaikat, magukkal vitték Nikánor levágott fejét meg a kezét, amelyet oly hetykén nyújtott ki, és felfüggesztették Jeruzsálem előtt. ⁴⁸Nagy volt az öröm a nép között; és igen vidáman töltötték azt a napot. ⁴⁹El is rendelte, hogy minden esztendőben megüljék azt a napot, ádár hó tizenharmadik napján. ⁵⁰Ezután rövid időre nyugalom honolt Júdea földjén.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet