3 ¹A helyébe fia, Júdás lépett, akit Makkabeusnak hívtak. ²Melléje álltak testvérei egy szálig és mindazok, akik apjával tartottak és örömest harcolták Izrael harcát. ³Dicsőséget hozott népére szerteszét, páncélt öltött, mint a hős, felövezte fegyverét a harcra, és megvédte kardjával a tábort. ⁴Tetteivel az oroszlánhoz lett hasonlóvá, a fiatal oroszlánhoz, amely zsákmány után ordít. ⁵Kikémlelte a gonoszokat és üldözőbe vette őket. Megégette lánggal népének felforgatóit. ⁶Visszariadtak ellenségei és megrettentek tőle. Megremegtek a gonosztevők mindnyájan, és szabadulás jött a keze által. ⁷Keserűséget hozott sok királyra, de Jákobot megörvendeztette tetteivel. Legyen áldott az emléke mindenkor! ⁸Végigjárta Júdea városait, kiirtotta belőlük az istenteleneket, és elfordította a haragot Izraeltől: ⁹emlegették is a föld határáig. Ő összegyűjtötte a veszni indulókat.
¹⁰Apollóniosz pedig összegyűjtött pogányokat, ezenkívül nagy és erős sereget Szamariából, hogy harcra keljen Izrael ellen. ¹¹Amint Júdás ezt megtudta, elébe vonult, megverte és megölte. Sokan megsebesültek és elestek, a többiek megfutamodtak. ¹²Zsákmányukat elragadta, Apollóniosz kardját pedig magához vette Júdás és azzal harcolt mindenkor.
¹³Amikor Széron, a szíriai sereg parancsnoka arról értesült, hogy Júdás hűséges emberekből sereget gyűjtött maga köré, ¹⁴így szólt: »Nevet szerzek magamnak és dicsőséget az országban. Leverem Júdást és a vele lévőket, akik megvetették a király szavát.« ¹⁵Erre felkészült és hathatós segítségként felvonult vele az istentelenek tábora, hogy bosszút álljanak Izrael fiain. ¹⁶Amikor elértek Béthoronig, Júdás elébe vonult kicsiny csapatával. ¹⁷Amikor aztán látták a velük szembejövő sereget, így szóltak Júdáshoz: »Hogyan harcoljunk mi kevesen ilyen nagy és erős sokaság ellen? Hiszen a koplalástól ma el is vagyunk csigázva!« ¹⁸Júdás így felelt: »Könnyen kerülhetnek sokan kevesek kezébe. Az ég Istenének mindegy az, hogy sok vagy kevés ember által hoz szabadulást. ¹⁹A győzelmet a harcban nem a sereg sokasága dönti el, hanem az erő, amely az égből jön. ²⁰Azok vakmerő és dölyfös sokasággal jönnek ellenünk, hogy feleségestül és gyermekestül megsemmisítsenek és kifosszanak minket, ²¹mi azonban életünkért és törvényeinkért harcolunk. ²²Ezért maga az Úr fogja őket szemünk láttára összetiporni. Ne féljetek tehát tőlük!« ²³Amikor aztán abbahagyta beszédét, hirtelen rájuk rontott és annak szeme láttára tönkreverte Széront seregével együtt. ²⁴Majd űzőbe vette őt a béthoroni hágón át egészen a síkságig, és elesett közülük nyolcszáz ember, a többiek pedig a filiszteusok földjére menekültek. ²⁵Erre félni kezdtek Júdástól meg testvéreitől, és megrettentek a népek körös-körül mindenfelé. ²⁶A király füléhez is eljutott a neve, és Júdás harcairól beszélt minden nép.
²⁷Amikor pedig Antióchosz király értesült a történtekről, haragra lobbant szívében, elküldött és összegyűjtötte országa egész haderejét, egy igen erős sereget. ²⁸Majd megnyitotta kincstárát, kiadta a seregnek egész évi zsoldját és meghagyta nekik, hogy minden szolgálatra készen álljanak. ²⁹Ekkor észrevette, hogy kifogyott kincstárából a pénz. A lázongás és a csapás miatt ugyanis, amelyet azzal mért az országra, hogy megszüntette az ősrégi törvényes szokásokat, megcsappant az ország adószolgáltatása. ³⁰Ezért attól félt, hogy – amint az már egyszer-máskor megesett – nem jut neki költekezésre és ajándékra, amelyet pedig azelőtt pazar kézzel szórt és bővebben adott, mint az előtte lévő királyok. ³¹Nagy zavarában elhatározta tehát, hogy Perzsiába megy, átveszi azon tartományok adóját és ily módon sok pénzt gyűjt össze. ³²Ezért az ország ügyeit az Eufrátesz folyótól egészen Egyiptom folyójáig Líziászra, egy királyi nemzetségből való nemesemberre bízta ³³azzal, hogy legyen fiának, Antióchosznak a nevelője, amíg ő vissza nem tér. ³⁴Átadta neki a hadsereg felét meg az elefántokat, és utasítással látta el minden tervét illetően. Júdea és Jeruzsálem lakói felől pedig megparancsolta neki, ³⁵hogy küldjön ki sereget ellenük, törje és semmisítse meg Izrael erejét, és azokat, akik visszamaradtak Jeruzsálemben. Irtsa ki még emléküket is azon a helyen, ³⁶telepítsen le idegen lakosokat minden vidékükön és ossza szét sors útján országukat. ³⁷A király ekkor magával vitte a hadsereg másik felét, és a száznegyvenhetedik esztendőben elindult országának fővárosából, Antióchiából, átkelt az Eufrátesz folyón és végigjárta a felső tartományokat.
³⁸Líziász pedig kiválasztotta Ptolemajoszt, Dorimenész fiát, továbbá Nikánort és Gorgiászt, a király bizalmasai közül való bátor férfiakat, ³⁹és elküldte őket negyvenezer emberrel és hétezer lovassal, hogy menjenek Júdea földjére és pusztítsák el a király parancsa értelmében. ⁴⁰Azok elindultak egész haderejükkel, bevonultak és tábort vertek Emmausznál, a síkságon. ⁴¹Amint a vidék kereskedői értesültek erről, igen sok ezüstöt, aranyat vettek magukhoz, meg szolgákat, és elmentek a táborba, hogy rabszolgáknak vegyék meg Izrael fiait. Hozzájuk csatlakoztak ezen kívül a Szíriából és a filiszteusok földjéről jött csapatok is.
⁴²Amikor Júdás és testvérei azt látták, hogy egyre fenyegetőbb lesz a veszedelem, és már az ő határukban táborozik a sereg, s értesültek a királynak arról a parancsáról, amely a nép kiirtását és megsemmisítését rendelte el, ⁴³így szóltak egymáshoz: »Akadályozzuk meg, hogy megsemmisítsék népünket! Küzdjünk népünkért és szentélyünkért!« ⁴⁴Erre tömegesen gyűltek egybe, hogy készen álljanak a harcra, imádkozzanak és kegyelemért meg irgalomért esdekeljenek. ⁴⁵Lakatlanná lett Jeruzsálem, pusztasággá változott. Gyermekei nem jártak ki és be. Szentélyét összetiporták, idegen nemzet tanyázott a Várban, és az a pogányok lakóhelyévé lett. Elvették Jákob örömét, elnémult a síp meg a lant.
⁴⁶Összegyűltek tehát, és Micpába vonultak, Jeruzsálem átellenében. Micpa ugyanis hajdanában az imádság helye volt Izraelben. ⁴⁷Böjtöltek is azon a napon és szőrzsákot öltöttek, hamut hintettek a fejükre, és megszaggatták ruhájukat. ⁴⁸Azután kigöngyölték a törvénytekercset, amely után kutattak a pogányok, hogy bálványaik képét rajzolják rá. ⁴⁹Odavitték a díszes papi ruhákat, a zsengéket meg a tizedet, és odahívták a nazírokat, akik betöltötték napjaikat. ⁵⁰Majd hangos szóval így kiáltottak az éghez: »Mit tegyünk ezekkel, hová vigyük őket? ⁵¹Szentélyedet összetiporták és meggyalázták, papjaid gyászban és megaláztatásban élnek. ⁵²Íme, a pogányok egybegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket. Jól tudod, mit forralnak ellenünk. ⁵³Hogyan bírunk majd megállni színük előtt, hacsak te, Isten, nem segítesz minket?« ⁵⁴Majd harsány hangon megfújták a harsonákat. ⁵⁵Utána pedig Júdás vezetőket rendelt a nép fölé ezer, száz, ötven és tíz emberenként. ⁵⁶Azoknak, akik házat építettek, feleséget vettek, szőlőt ültettek és a félénkeknek azt mondta, hogy a törvény értelmében mindegyikük térjen vissza házába. ⁵⁷Aztán megindult a sereg és Emmausztól délre ütött tábort. ⁵⁸Ekkor így szólt Júdás: »Készüljetek fel és legyetek bátor férfiak! Reggelre álljatok harcra készen ezek ellen a pogányok ellen, akik összegyűltek ellenünk, hogy elveszítsenek minket és a szentélyünket! ⁵⁹Haljunk meg inkább a harcban, mintsem lássuk népünk és a szentély pusztulását! ⁶⁰Mégis, amint az ég akarja, úgy legyen!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet