2 ¹Azokban a napokban fellépett Matatiás, Simeon fiának, Jánosnak a fia. Ő pap volt Járib fiai közül Jeruzsálemből, és Módin hegyén lakott. ²Volt neki öt fia: János, másik nevén Gaddisz, ³Simon, másik nevén Tászi, ⁴Júdás, másik nevén Makkabeus, ⁵Eleazár, másik nevén Abáron, meg Jonatán, másik nevén Affusz.
⁶Mikor ezek látták a bajt, amelybe a nép jutott Júdában meg Jeruzsálemben, ⁷így szólt Matatiás: »Jaj nekem, miért is jöttem a világra? Azért, hogy lássam népem romlását és a szent város pusztulását? Itt üljek tétlen, amikor ez az ellenség kezére jutott? ⁸A szentély idegenek hatalmában van, Temploma olyan, mint a becstelen ember. ⁹Díszes berendezését elhurcolták zsákmányul. Véneit lemészárolták az utakon, ifjai pedig elestek az ellenség kardjától. ¹⁰Van-e még nép, amely nem lépett hatalmának örökébe, és nem ragadta el zsákmányát? ¹¹Megfosztották minden díszétől; rabszolgává lett, aki szabad volt. ¹²Szentélyünk, a mi díszünk és dicsőségünk, íme, elpusztult, pogányok gyalázták meg. ¹³Miért is éljünk tehát tovább?« ¹⁴Erre megszaggatták ruhájukat Matatiás és fiai, szőrzsákba öltöztek és mélyen gyászoltak.
¹⁵Antióchosz király követei pedig eljutottak addig is, hogy azokat, akik Modin városába menekültek, arra kényszerítsék, hogy áldozatot mutassanak be, tömjént égessenek, és elszakadjanak Isten törvényétől. ¹⁶Meg is adták sokan beleegyezésüket Izrael népéből és hozzájuk csatlakoztak. Matatiás meg a fiai azonban állhatatosak maradtak. ¹⁷Antióchosz követei ekkor ezekkel a szavakkal szóltak Matatiáshoz: »Te elöljáró és tekintélyes nagy ember vagy ebben a városban. Fiakkal és testvérekkel ékeskedsz. ¹⁸Járj tehát elöl, teljesítsd a király parancsát, amint azt az összes nemzet és Júdea férfiai is teljesítették, meg azok, aki visszamaradtak Jeruzsálemben! Akkor helyed lesz a király barátai között neked is meg fiaidnak is, és bővelkedni fogsz aranyban, ezüstben, meg sok ajándékban.« ¹⁹Matatiás erre így felelt, és hangos szóval mondta: »Ha minden nép engedelmeskedik is Antióchosz királynak, és mindenki felhagy atyái törvényének szolgálatával és az ő parancsaihoz alkalmazkodik, ²⁰én, a fiaim meg a testvéreim a mi atyáink törvényéhez ragaszkodunk. ²¹Mentsen meg minket attól az Isten! Nincs javunkra, hogy elszakadunk Isten törvényétől és szertartásaitól. ²²Mi nem hallgatunk Antióchosz király szavára, nem mutatunk be áldozatot, nem szegjük meg törvényünk parancsait, hogy más úton járjunk.«
²³Alighogy abbahagyta ezt a beszédet, mindenki szeme láttára előlépett egy zsidó, hogy a király parancsa értelmében áldozzék a bálványoltáron Modin városában. ²⁴Amint ezt Matatiás meglátta, úgy elkeseredett, hogy megremegtek a veséi. Jogos és igazságos haragra gerjedve odarohant és leszúrta őt az oltáron. ²⁵Megölte ugyanakkor azt az embert is, akit azért küldött Antióchosz király, hogy az embereket az áldozatra kényszerítse; az oltárt pedig lerombolta. ²⁶Úgy buzgólkodott ő is a törvényért, mint ahogy Fineesz Zimrivel, Szálu fiával szemben cselekedett. ²⁷Majd hangos szóval így kiáltott Matatiás a városban: »Mindaz, aki buzgólkodik a törvényért és kitart a szövetség mellett, jöjjön utánam!« ²⁸Aztán a hegyekbe menekült ő, meg a fiai, és mindenüket otthagyták a városban. ²⁹Akkor sokan, akik jogot és igazságot kerestek, a pusztába vonultak, ³⁰és ott maradtak fiaikkal, feleségeikkel meg barmaikkal együtt, mert a baj elhatalmasodott felettük.
³¹Hírül vitték akkor a király embereinek és a seregének, amely Jeruzsálemben, a Dávid-városban volt, hogy néhányan, akik megvetéssel illették a király rendeletét, búvóhelyekre húzódtak a pusztában. Erre sokan utánuk nyomultak, ³²és csakhamar el is érték őket. Rájuk támadtak szombat napján, ³³és ezt kiáltották feléjük: »Még mindig ellenálltok? Gyertek ki, cselekedjetek Antióchosz király szava szerint, és életben maradtok!« ³⁴Ám azok így szóltak: »Nem megyünk ki és nem teljesítjük a király parancsát, hogy megszentségtelenítsük a szombatot.« ³⁵Erre megkezdték ellenük a harcot. ³⁶De azok nem válaszoltak nekik, még csak egy követ sem dobtak feléjük és nem torlaszolták el rejteküket, ³⁷hanem így szóltak: »Hadd haljunk meg mindnyájan ártatlanul! Tanúnk az ég és a föld, hogy igazságtalanul öltök meg minket.« ³⁸Erre harcra keltek ellenük szombatnapon, és meghaltak feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal egyetemben – közel ezer ember.
³⁹Amikor Matatiás és barátai erről értesültek, nagyon megsiratták őket, ⁴⁰és így szólt egyik a másikhoz: »Ha mindannyian úgy teszünk, ahogy testvéreink tettek, és életünkért meg szertartásainkért nem szállunk síkra a pogányok ellen, akkor bizony hamar kiirtanak minket a föld színéről.« ⁴¹Ezért ilyképpen határoztak azon a napon: »Ha valaki szombat napján haddal támad ránk – legyen az bárki is –, szembeszállunk vele, hogy meg ne haljunk mindannyian úgy, ahogy meghaltak testvéreink a búvóhelyeken.«
⁴²Akkor hozzájuk csatlakozott a haszídok bátor gyülekezete Izraelből, mindegyik törvényhez ragaszkodó férfi. ⁴³Melléjük álltak továbbá és segítségükre lettek mindazok, akik elmenekültek a bajok elől. ⁴⁴Így sereget gyűjtöttek, és leütötték a bűnösöket haragjukban és az istentelen férfiakat dühükben. A többiek, hogy megmeneküljenek, a pogányokhoz menekültek. ⁴⁵Matatiás pedig körüljárt barátaival: lerombolták az oltárokat, ⁴⁶erőszakkal körülmetélték a körülmetéletlen fiúkat, akiket csak találtak Izrael területén, ⁴⁷és elűzték a gőg szülötteit. A munka sikeresen haladt előre kezükben. ⁴⁸Így megmentették a törvényt a pogányok kezétől és a királyok kezétől, és nem engedték nagyra nőni a bűnösök szarvát.
⁴⁹Végéhez közeledtek azonban Matatiás napjai, ezért így szólt fiaihoz:
»Erőre kapott a gőg és az ostorozás, a felfordulás ideje és a harag dühe. ⁵⁰Nos tehát, fiaim, buzgólkodjatok a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért! ⁵¹Gondoljatok az atyák azon tetteire, amelyeket véghez vittek a maguk idejében, s nagy dicsőség és halhatatlan név lesz osztályrészetek! ⁵²Ugye, Ábrahám hű maradt a kísértésben, és ezt igazságul tudták be neki? ⁵³József a szorongatás idején megtartotta a törvényt, és Egyiptom urává lett. ⁵⁴Fineesz, a mi atyánk, Isten ügyéért buzgólkodott, ezért örök papságra kapott ígéretet. ⁵⁵Józsue teljesítette a parancsot, ezért Izrael vezérévé lett. ⁵⁶Káleb bizonyságot tett a népgyűlésben, és örökrészhez jutott. ⁵⁷Dávidnak istenfélelme által lett örök a trónja. ⁵⁸Illést, mivel a törvényért rajongott, felvitték a mennybe. ⁵⁹Ananja, Azarja és Misaél hitük árán menekültek meg a lángokból. ⁶⁰Dánielt istenfélelme szabadította ki az oroszlánok szájából. ⁶¹Látjátok tehát nemzedékről-nemzedékre, hogy senki sem veszti el erejét, ha Őbenne bízik. ⁶²Ne féljetek tehát a bűnös ember szavától, az ő dicsősége ugyanis sár és féreg. ⁶³Ma még magasztalják, holnap már nincsen. A saját porába tér vissza, terve pedig semmivé lesz.
⁶⁴Nos tehát, fiaim, legyetek erősek, férfiasan álljatok helyt a törvényért, mert általa lesz dicsőségben részetek! ⁶⁵Tudom, hogy testvéretek, Simon bölcs ember. Hallgassatok rá mindenkor, ő legyen atyátok! ⁶⁶Makkabeus Júdás pedig bátor vitéz volt ifjúkorától fogva, ő legyen a sereg feje és a nép vezére a hadban! ⁶⁷Gyűjtsétek magatok köré mindazokat, akik megtartják a törvényt, és álljatok kegyetlen bosszút népetekért! ⁶⁸Fizessetek meg jól a pogányoknak, és figyeljetek a törvény parancsára!«
⁶⁹Azután megáldotta őket és atyáihoz tért. ⁷⁰A száznegyvenhatodik esztendőben halt meg. Fiai Modinban, őseinek sírboltjában temették el; egész Izrael pedig mélységes gyásszal siratta meg.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet