16 ¹Ekkor Gézerből felment János és jelentette apjának, Simonnak, mit tesz Kendebajosz a népükkel. ²Simon erre magához hívta két idősebbik fiát, Júdást meg Jánost, és így szólt hozzájuk: »Én magam is, a testvéreim és atyám háza is ifjúkorunktól fogva harcolunk Izrael ellenségeivel mind a mai napig, és Izrael többször is sikeresen menekült meg általunk. ³Most már azonban megöregedtem. Lépjetek ezért ti az én és testvérem helyébe! Induljatok el és harcoljatok nemzetünkért! Az ég segítsége legyen veletek!« ⁴Ekkor összeválogatott az országból húszezer harcra termett férfit meg lovasokat, és elindultak Kendebajosz ellen. Modinban töltötték az éjjelt. ⁵Reggel aztán felkerekedtek és a síkságra vonultak. És íme, szemben állt velük a gyalogosok és a lovasok temérdek csapata. Csak egy sebes patak választotta el őket egymástól. ⁶Amikor pedig elindult ellenük hadi népével, észrevette, hogy a nép fél átkelni a patakon. Ezért ő maga gázolt át elsőnek. Mikor az emberek látták ezt, ők is átvonultak a nyomában. ⁷Aztán kettéosztotta a hadinépet, és a lovasokat a gyalogosok között állította fel. Az ellenség lovassága ugyanis igen nagyszámú volt. ⁸Majd megfújták a szent trombitákat, és Kendebajosz futásnak eredt seregével. Sokan elestek közülük sebeikben, a többiek pedig a várba menekültek. ⁹Júdás, János testvére ekkor szintén megsebesült. János üldözőbe vette őket egészen Kedronig, amit Kendebajosz megerősített. ¹⁰Mások a tornyokba menekültek Asdód mezején. Ám ő felgyújtotta azokat, és kétezer ember esett el közülük. Ő azonban épségben tért vissza Júdeába.
¹¹Jerikó síkságára ekkor Ptolemajoszt, Abóbosz fiát küldték ki vezérnek, akinek bőven volt ezüstje és aranya, ¹²hiszen a főpap veje volt. ¹³Ám gőg szállta meg a szívét, és az ország ura akart lenni. Ezért cselt szőtt Simon és fiai ellen, hogy eltegye őket láb alól. ¹⁴Simon éppen Júdea országának városait járta, hogy gondoskodjék szükségleteikről, és a százhetvenhetedik esztendő tizenegyedik hónapjában – ez Sábát hava – a fiával, Matatiással és Júdással együtt lement Jerikóba. ¹⁵Abóbosz fia az általa épített Dók nevű kis várban fogadta őket álnokul, és tiszteletükre fényes lakomát rendezett. Titokban azonban embereket rejtett el ott. ¹⁶Amikor azután Simon meg a fiai már lerészegedtek, felemelkedett Ptolemajosz övéivel együtt, megragadták fegyverüket, benyomultak a lakoma termébe és meggyilkolták őt két fiával és néhány szolgájával együtt. ¹⁷Ezzel nagy gazságot követett el Izraelen és gonosszal fizetett a jóért. ¹⁸Ptolemajosz minderről írásban értesítette a királyt, hogy küdjön sereget segítségére, és adja át neki az országot városaikkal és az adókkal együtt. ¹⁹Másokat Gézerbe menesztett, hogy tegyék el láb alól Jánost. A parancsnokoknak meg azt írta levélben, hogy jöjjenek el hozzá, s ő megajándékozza őket ezüsttel, arannyal meg egyéb ajándékokkal. ²⁰Ismét másokat azért küldött ki, hogy foglalják el Jeruzsálemet és a templomhegyet. ²¹Valaki azonban előrefutott és hírül vitte Jánosnak Gézerbe, hogy megölték apját és testvéreit. »Sőt elküldött, hogy téged is meggyilkoljanak.« ²²Amint ezt meghallotta, nagyon megijedt. Aztán megragadta azokat az embereket, akik őt elveszteni jöttek, és megölte őket. Már tudta ugyanis, hogy az életére törnek.
²³Ami János további történetét: harcait, vitézül véghezvitt hőstetteit, az általa emelt falak építését és egyéb viselt dolgait illeti, ²⁴ezeket mind feljegyezték papságának évkönyvében attól kezdve, hogy főpappá lett atyja után.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet