11 ¹Ezután Egyiptom királya hadat gyűjtött, annyit, mint a föveny a tenger partján, valamint hajót is nagy számban. Az volt ugyanis a terve, hogy csellel elfoglalja Alexander országát és azt saját országához csatolja. ²Elment tehát, barátságot hangoztatva, Szíriába. Az emberek megnyitották előtte a városokat, sőt ki is vonultak elébe. Alexander király ugyanis meghagyta, hogy menjenek elébe, hiszen az apósa volt. ³Mikor aztán Ptolemajosz betette lábát a városba, katonai őrséget helyezett el az egyes városokban. ⁴Amikor pedig Asdódhoz közeledett, megmutatták neki Dágon felgyújtott templomát, Asdódot és környékét romjaival együtt, a szanaszét heverő holttesteket s a hadban elesettek sírdombjait, amelyeket az útszélen emeltek. ⁵S hogy gyűlöletessé tegyék, azt mondták a királynak: Jonatán cselekedte mindezt! A király azonban hallgatott. ⁶Jonatán pedig nagy pompával a király elé járult Joppéban; üdvözölték egymást és megszálltak ott. ⁷Majd elkísérte Jonatán a királyt az Eleuterosz nevű folyóig, aztán visszatért Jeruzsálembe. ⁸Ptolemajosz király pedig hatalma alá vetette a parti városokat egészen a tenger menti Szeleukiáig, és gonosz terveket szőtt Alexander ellen. ⁹Követeket küldött ugyanis Demetrioszhoz, ezekkel a szavakkal: »Gyere, kössünk egymással szövetséget! Odaadom neked Alexandernél lévő leányomat feleségül. Aztán uralkodjál atyád országában! ¹⁰Megbántam ugyanis, hogy neki adtam leányomat, mert az életemre tört.« ¹¹Így gyalázta őt, mivel országára áhítozott. ¹²El is vette tőle leányát és Demetriosznak adta. Szakított Alexanderrel, és nyílt ellenségekké lettek. ¹³Azután Ptolemajosz bevonult Antióchiába és két koronát tett fejére: Egyiptomét és Ázsiáét. ¹⁴Alexander király ebben az időben Kilíkiában volt, mert fellázadtak a vidék lakói. ¹⁵A hír vétele után Alexander hadba szállt ellene. Ptolemajosz király is felvonult seregével. Rárontott nagy erővel és megfutamította. ¹⁶Alexander Arábiába menekült, hogy ott védelmet keressen. Így Ptolemajosz király maradt a győztes. ¹⁷Az arab Zabdiel pedig fejét vette Alexandernek és elküldte Ptolemajosznak. ¹⁸Három napra rá elhunyt Ptolemajosz is. Erre a városok lakói lemészárolták a várak őrségét, ¹⁹s így trónra léphetett Demetriosz a százhatvanhetedik esztendőben.
²⁰Abban az időben Jonatán összegyűjtötte a júdeaiakat, hogy elfoglalják a jeruzsálemi Várat. Számos hadigépet is felállítottak ellene. ²¹De az istentelen férfiak, akik gyűlölték saját nemzetüket, elmentek Demetriosz királyhoz, és beárulták neki, hogy Jonatán ostrom alá veszi a Várat. ²²Ennek hallatára indulatra gerjedt, tüstént Ptolemaiszba ment és megírta Jonatánnak, hogy hagyja abba a Vár ostromát és siessen hozzá megbeszélésre. ²³Mikor Jonatán értesült erről, elrendelte, hogy csak folytassák az ostromot. Aztán kiválasztott néhányat Izrael vénei s a papok sorából, és szemébe nézett a veszedelemnek. ²⁴Magához vett aranyat, ezüstöt, ruházatot és sok egyéb ajándékot, a király elé járult Ptolemaiszban, és elnyerte a kegyét. ²⁵Néhány istentelen ember saját népének soraiból vádat emelt ugyan ellene, ²⁶a király azonban úgy tett vele, mint ahogy elődei tettek: igen megtisztelte őt összes bizalmasai szeme láttára. ²⁷Meghagyta neki főpapi tisztét és a többi méltóságot, amelyeknek már azelőtt birtokában volt, és felvette őt legbelsőbb bizalmasai sorába.
²⁸Jonatán ekkor arra kérte a királyt, hogy mentesítse Júdeát és a három kerületet és Szamariát környékével együtt az adó alól, és háromszáz talentumot ígért neki. ²⁹A király engedett a kérésnek és minderről ilyen tartalmú levelet írt Jonatánnak: ³⁰»Demetriosz király üdvözli testvérét, Jonatánt, és a zsidók népét. ³¹Hogy tudomástok legyen róla, elküldjük nektek annak a levélnek a másolatát, amelyet a ti ügyetekben írtunk atyánknak, Lasztenésznek: ³²‘Demetriosz király üdvözli Lasztenész atyát! ³³Úgy határoztunk, hogy az irántunk tanúsított barátságos érzületükért jót cselekszünk a zsidók népével, a mi barátainkkal, mert hűségesen teljesítik irántunk való kötelességeiket. ³⁴Ennélfogva átadjuk nekik Júdea egész területét, valamint egész környékével együtt azt a három kerületet, Efraimot tudniillik meg Liddát és Ramátát, amelyet Szamariától Júdeához csatoltak el. Hadd szolgáljanak zálogul mindazok javára, akik Jeruzsálemben áldoznak, s kárpótlásul azokért a dolgokért, amelyeket azelőtt beszedett tőlük a király minden esztendőben, vagyis a föld és a fák gyümölcséért. ³⁵Lemondunk továbbá ettől az időtől kezdve az ő javukra többi járandóságunkról is, úgymint: a tizedről és a vámról, továbbá a sótelepekről és a nekünk szállított koszorúkról. ³⁶Mindezt átengedjük nekik. Visszavonni ebből semmit sem szabad, mostantól kezdve örök időkig. ³⁷Nos tehát, legyen gondotok rá, hogy erről a rendelkezésről másolat készüljön, s azt adjátok oda Jonatánnak! Hadd helyezzék el nyilvános helyen a szent hegyen!’«
³⁸Amikor aztán Demetriosz király azt látta, hogy lecsendesedett az ország az ő színe előtt, és már senki sem áll ellent neki, elbocsátotta egész hadseregét, mindenkit saját hazájába, a szigetek népeinek sorából toborzott idegen csapaton kívül. Ezzel azonban ellenségévé tette atyáinak valamennyi seregét. ³⁹Amikor pedig Trifón, aki egykor Alexander párthívei közé tartozott, észrevette, hogy az egész sereg elégedetlen Demetriosszal szemben, elment az arab Jamlekuhoz, Alexander fiának, Antióchosznak nevelőjéhez. ⁴⁰Unszolta őt, adja ki neki a fiút, hogy király lehessen apja helyében. Ugyanakkor felfedte előtte Demetriosz viselt dolgait is, valamint csapatainak ellenséges érzületét vele szemben. És hosszú ideig ott maradt nála.
⁴¹Jonatán viszont azt az üzenetet küldte Demetriosz királynak, hogy távolítsa el az őrséget a jeruzsálemi Várból és az erősségekből, mert azok háborgatják Izraelt. ⁴²Demetriosz ekkor ezzel az üzenettel válaszolt Jonatánnak: »Nem csak ezt teszem meg neked és népednek, hanem, amint kellő alkalom kínálkozik, dicsőséggel övezlek téged és a nemzetedet. ⁴³Most azonban jól tennéd, ha embereket küldenél a segítségemre, mert egész seregem elpártolt tőlem.« ⁴⁴Erre Jonatán háromezer vitézt küldött Antióchiába. Ezek elmentek a királyhoz, s a király nagyon megörült érkezésüknek. ⁴⁵Egybegyűlt akkor a város lakóiból százhúszezer ember, és meg akarták ölni a királyt. ⁴⁶A király a palotába menekült. Erre a város lakói megszállták az utakat a városban és támadásba lendültek. ⁴⁷A király a zsidókat hívta segítségül. Ezek köréje gyűltek mindnyájan. Azután szerteszéledtek mindenfelé a városban ⁴⁸és lemészároltak aznap százezer embert. A várost felgyújtották és rengeteg zsákmányt szereztek azon a napon, s megszabadították a királyt. ⁴⁹Mikor a város lakói azt látták, hogy a zsidók kényük-kedvük szerint bánnak a meghódított várossal, elvesztették bátorságukat, kérve-kérték a királyt és így szóltak: ⁵⁰»Nyújtsd felénk jobbodat! Szűnjenek meg harcolni a zsidók ellenünk és a város ellen!« ⁵¹Eldobálták tehát fegyverüket és békéért könyörögtek. A zsidóknak erre nagy lett a becsülete a királynak és az ország minden lakójának szemében. Emlegették őket az országban, és ők gazdag zsákmánnyal tértek vissza Jeruzsálembe.
⁵²De alighogy ismét szilárdan ült trónján Demetriosz király és alig csendesedett le az ország a színe előtt, ⁵³megfeledkezett mindarról, amit ígért. Elhidegült Jonatántól, nem hálálta meg a vele szemben tanúsított jótéteményeket és nagyon zaklatta őt.
⁵⁴Ezek után visszatért Trifón, és vele a gyermekkorban lévő Antióchosz is. Ez trónra lépett és koronát tett a fejére. ⁵⁵Erre összegyűltek nála mindazok a csapatok, amelyeket szélnek eresztett Demetriosz, és hadba szálltak ellene. Demetriosz ekkor meghátrált és elmenekült. ⁵⁶Trifón pedig megszerezte az állatokat, és hatalmába kerítette Antióchiát. ⁵⁷Ezután az ifjú Antióchosz ezt írta Jonatánnak: »Megerősítelek főpapi tisztedben. Négy kerület fölé teszlek, és a király bizalmasai között lesz a helyed.« ⁵⁸Küldött neki arany asztali edényeket, és megengedte neki, hogy aranyserlegből igyék, bíbort öltsön és aranyboglárt viseljen. ⁵⁹Testvérét, Simont pedig fővezérré tette Tírusz határától Egyiptom határáig. ⁶⁰Jonatán akkor kivonult, bejárta a városokat a folyón túl, és segítségére odagyűlt hozzá Szíriának egész hadserege. Mikor Askalonba ért, ünnepélyesen kivonultak eléje a városból. ⁶¹Innen elment Gázába. Gáza lakói azonban bezárkóztak előtte. Erre ő megtámadta a várost, felgyújtotta a környéket és kifosztotta. ⁶²Ekkor a gázaiak könyörgésre fogták a dolgot Jonatánnál, mire ő a jobbját nyújtotta nekik; fiaikból kezeseket szedett és elküldte őket Jeruzsálembe. Majd bejárta az országot egészen Damaszkuszig. ⁶³Amikor aztán Jonatán arról értesült, hogy Demetriosz vezérei a galileai Kádesben nagy sereg élén ármánykodva arra törekednek, hogy elmozdítsák őt az ország ügyeitől, ⁶⁴ő maga felvonult ellenük, míg testvérét, Simont az ország bensejében hagyta. ⁶⁵Simon megszállta Bétszúrt, hosszú ideig ostromolta és körülzárta őket. ⁶⁶Ekkor azt kérték, hogy nyújtsa jobbját nekik. Nyújtotta is; de kiűzte őket onnan, elfoglalta a várost és őrséget helyezett el benne.
⁶⁷Jonatán eközben a Genezár vizénél táborozott seregével, de még napkelte előtt felkerekedett Hácor síksága felé. ⁶⁸S íme, a síkságon egy idegenekből álló sereg jött vele szembe. S miközben Jonatán az ellenkező oldalról felvonult, ezek lest állítottak ellene a hegyekben. ⁶⁹Amikor aztán a lesbenállók kirontottak búvóhelyükről és támadásba lendültek, ⁷⁰Jonatán és egész serege meghátrált. Senki sem maradt a helyén Matatiás, Absalom fia és Júdás, Kálfi fia csapatvezéreken kívül. ⁷¹Jonatán ekkor megtépte ruháját, port hintett a fejére és imádkozott. ⁷²Majd ismét harcba szállt velük Jonatán, és bár azok vitézül ellenálltak, futásba kergette őket. ⁷³Mikor ezt látták azok, akik elmenekültek mellőle, visszatértek hozzá, és vele együtt mindannyian Kádesig, a táborukig kergették őket. Egészen odáig jutottak ugyanis el. ⁷⁴Az idegenek közül aznap elesett háromezer ember. Jonatán pedig visszatért Jeruzsálembe.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet