10 ¹A százhatvanadik esztendőben felvonult Alexander, az Epifánésznek nevezett Antióchosz fia és elfoglalta Ptolemaiszt. Ott befogadták őt és uralkodni kezdett. ²Amint erről Demetriosz király értesült, hatalmas sereget gyűjtött és kivonult, hogy harcba bocsátkozzék vele. ³Demetriosz ugyanakkor barátságos hangú levelet küldött Jonatánnak, hogy nagyrabecsülését mutassa ki vele szemben. ⁴Így gondolkodott ugyanis: »Siessünk, kössünk vele békét, még mielőtt Alexanderral szövetkeznék ellenünk. ⁵Még eszébe jut majd mindaz a baj, amelyet neki, testvérének és népének okoztunk.« ⁶Így megengedte neki, hogy hadat gyűjtsön, fegyvert szerezzen és az ő szövetségese legyen. Még azt is elrendelte, hogy adják ki neki a Várban lévő túszokat. ⁷Jonatán erre elment Jeruzsálembe és felolvasta az egész nép meg a Várban lévők előtt a levelet. ⁸Nagy félelem szállta meg őket, amikor hallották, hogy a király seregtoborzásra adott neki engedélyt. ⁹A túszokat kiadták Jonatánnak, ő pedig hazaengedte azokat szüleikhez. ¹⁰Jonatán a székhelyét Jeruzsálembe tette át, és elkezdte kiépíteni és helyreállítani a várost. ¹¹Megparancsolta a munkásoknak, hogy emeljenek falat és erősítsék meg a Sion-hegyet körös-körül faragott kövekkel. Így is tettek. ¹²Ekkor az idegenek, akik a Bakhidész által épített erősségekben voltak, elmenekültek, ¹³mindenki otthagyta a helyét és hazájába tért. ¹⁴Egyedül Bétszúrban maradtak néhányan azok közül, akik elpártoltak a törvénytől és Isten parancsától, mert védelmet találtak ott.
¹⁵Amikor Alexander király értesült azokról az ígéretekről, amelyeket Demetriosz Jonatánnak tett, és elbeszélték neki az általa és testvérei által véghezvitt harcokat és hőstetteket, továbbá azokat a bajokat, amelyeket elszenvedtek, ¹⁶így szólt: »Találhatunk-e hozzá hasonló férfit? Nos tehát, tegyük őt barátunkká és szövetségesünkké!« ¹⁷Ekkor levelet írt és abban ezeket a szavakat küldte neki: ¹⁸»Alexander király üdvözli testvérét, Jonatánt! ¹⁹Azt hallottuk rólad, hogy hatalmas és vitéz férfi vagy, és méltó arra, hogy barátunkká légy. ²⁰Ezennel tehát néped főpapjává teszünk, és megengedjük, hogy a király barátja címét viseld. – Küldött neki bíbort meg aranykoronát is. – Ügyeinkben érts velünk egyet és maradj velünk barátságban!« ²¹Erre Jonatán magára öltötte a szent ruhát a százhatvanadik esztendő hetedik havában, a sátoros ünnepen. Majd sereget gyűjtött és fegyvert szerzett bőségben.
²²Amint Demetriosz hírét vette ennek, nagyon elszomorodott és így szólt: ²³»Hogyan engedhettük meg, hogy Alexander megelőzzön minket, szövetségre lépjen a zsidókkal és így gyarapítsa erejét? ²⁴Majd írok nekik én is kérlelő szavakat, méltóságot és ajándékot ígérek, hogy segítségemre mellém álljanak.« ²⁵Írt is nekik ilyképpen: »Demetriosz király üdvözli a zsidók népét! ²⁶Örömmel értesültünk róla, hogy megtartottátok a velünk kötött szövetséget, barátságban maradtatok velünk, és nem pártoltatok át ellenségeinkhez. ²⁷Tartsatok csak ki továbbra is a hozzánk való hűségben, és mi majd jótéteményekkel kárpótolunk titeket azokért, amiket nekünk cselekedtetek. ²⁸Sokféle szolgáltatást elengedünk és még ajándékokat is adunk nektek. ²⁹Ezennel felmentelek titeket és valamennyi zsidót az adózás alól. Elengedem a sószolgáltatást, nem követelem a koszorúkat és a gabonaharmadot. ³⁰A mai naptól kezdve meghagyom nektek a jövőben a fa gyümölcsének engem illető felét. Ne szedjék ezt a mai naptól kezdve sohasem Júdea földjén, s abban a három kerületben sem, amelyet Szamariából és Galileából kapcsoltak hozzá. ³¹Jeruzsálem szent és szabad legyen határával együtt! A tized és az adó az övé legyen! ³²Lemondok a jeruzsálemi Vár birtoklásáról is. Átadom azt a főpapnak: helyezzen oda férfiakat őrségül, tetszése szerint. ³³Váltságdíj nélkül szabadon bocsátom egész országomban az összes zsidó embert, akit Júdea földjéről fogságba hurcoltak. Mindannyian mentesek legyenek az adótól, még jószágaikat illetően is. ³⁴Minden szent nap: a szombatok, a hónapok első napjai, a parancsolt ünnepek, három nap az ünnep előtt és három nap az ünnep után legyenek mind az adómentesség és az elengedés napjai az országomban lakó valamennyi zsidó számára! ³⁵Senkinek se legyen joga bármit is behajtani, vagy közülük bárki ellen bármilyen ügyben keresetet indítani! ³⁶A zsidók közül harmincezer embert a király seregébe kell felvenni. Ezek ugyanúgy kapják meg zsoldjukat, mint a király valamennyi serege. Egy részüket a nagy király váraiban kell elhelyezni. ³⁷Mások közülük jussanak állami ügyek élére, bizalmi állásokba. Vezéreik közülük kerüljenek ki. Amellett éljenek törvényeik szerint, amint ezt a király Júdea földje számára is elrendelte. ³⁸Azt a három kerületet pedig, amelyet Szamaria tartományból csatoltak Júdához, számítsák Júdeához. Egy fő alatt legyenek vele és senki hatalma alatt se álljanak, csak a főpapé alatt. ³⁹Ptolemaiszt határával együtt odaajándékozom a jeruzsálemi templomnak, a szentély szükségleteinek fedezésére. ⁴⁰Amellett évente tizenötezer ezüstsiklust ajánlok fel az engem illető királyi jövedelmekből. ⁴¹Mindazt pedig, ami nem folyt be, és amit a tisztviselők az előző években nem hajtottak be, adják mostantól fogva a templom szolgálatára. ⁴²Ezenfelül az az ötezer ezüstsiklus, amelyet minden esztendőben a szentély jövedelméből vettek el, a szolgálatot tévő papokat illesse. ⁴³Mindazok, akik a jeruzsálemi templomba vagy a környékén bármely részre menekülnek, bármilyen ügyben vétettek is a király ellen, szabadok legyenek, és zavartalanul birtokolhassák mindenüket, amijük csak van országom területén. ⁴⁴A szentély építésének és tatarozásának költségeit a királyi kincstár fedezze. ⁴⁵Ugyancsak a királyi kincstárt terhelje Jeruzsálem falainak felépítése és körös-körül való megerősítése, valamint a falak emelése Júdeában.«
⁴⁶Amikor Jonatán meg a nép e szavakat hallotta, nem hittek bennük és elutasították azokat, mert visszaemlékeztek arra, hogy milyen nagy gonoszságot művelt Izraelben és milyen kegyetlenül sanyargatta őket. ⁴⁷Inkább Alexander mellé álltak, aki először tett nekik békeajánlatokat, és segítségére voltak minden időben. ⁴⁸Alexander király pedig nagy sereget gyűjtött és hadba szállt Demetriosz ellen. ⁴⁹Megütközött a két király, és Demetriosz serege megfutamodott. Alexander üldözni kezdte és szorongatta őket. ⁵⁰Hevesen dúlt a harc napnyugtáig. Még ugyanazon a napon elesett Demetriosz is.
⁵¹Erre Alexander követeket küldött Ptolemajoszhoz, Egyiptom királyához, és ezt üzente neki: ⁵²»Visszatértem országomba, elfoglaltam atyáim trónját és megkezdtem az uralkodást. Legyőztem Demetrioszt és országunkat hatalmamba kerítettem. ⁵³Megütköztem vele, megsemmisítettük őt magát táborával egyetemben és elfoglaltam királyi trónját. ⁵⁴Nos tehát, lépjünk szövetségre egymással. Add nekem leányodat feleségül, hogy vőd lehessek, és én neked is meg neki is hozzád méltó ajándékokat adok.« ⁵⁵Ptolemajosz király erre így felelt: »Áldott az a nap, amelyen visszatértél atyáid földjére, és elfoglaltad országuk trónját. ⁵⁶Megteszem neked azt, amit írtál. Jöjj csak elém Ptolemaiszba. Ott majd látjuk egymást, és én kérésed szerint jegybe adom neked leányomat.« ⁵⁷Elindult tehát Ptolemajosz Egyiptomból leányával, Kleopátrával együtt, és elment Ptolemaiszba a százhatvankettedik esztendőben. ⁵⁸Ott találkozott Alexander királlyal, odaadta neki leányát, Kleopátrát feleségül, és Ptolemaiszban királyhoz méltóan igen fényes nászünnepséget rendezett.
⁵⁹Alexander király írt ezután Jonatánnak, hogy jöjjön elébe. ⁶⁰Az elindult fényes kísérettel Ptolemaiszba. Itt a két király elé járult, és sok ezüstöt, aranyat meg ajándékot adott nekik, és így elnyerte a kegyüket. ⁶¹Szövetkeztek azonban ellene veszedelmes férfiak Izraelből, istentelen emberek, és bevádolták őt. De a király ügyet sem vetett rájuk, ⁶²hanem meghagyta, hogy vegyék le Jonatán ruháját és öltöztessék bíborba. Így is cselekedtek. Majd maga mellé ültette őt a király, ⁶³és így szólt fejedelmeihez: »Menjetek ki vele a városba és hirdessétek ki: Senki se merjen vádat emelni ellene semmiféle ügyben, és senki se kellemetlenkedjék neki semmiféle okból!« ⁶⁴Történt pedig, hogy amikor azok, akik áskálódtak ellene, azt látták, hogy a hirdetés szavai értelmében mily dicsőség érte őt, és hogy bíbor fedi a vállát, valamennyien elmenekültek. ⁶⁵A király pedig nagyon kitüntette őt. Felvette legbelsőbb bizalmasai sorába, vezérré tette és részessé az uralkodásban. ⁶⁶Jonatán ezután épségben és boldogan tért vissza Jeruzsálembe.
⁶⁷A százhatvanötödik esztendőben Demetriosz, Demetriosz fia Krétából elment atyái földjére. ⁶⁸Mikor Alexander király értesült erről, igen elszomorodott és visszatért Antióchiába. ⁶⁹Demetriosz király pedig fővezérré tette Apollónioszt, a cöleszíriai helytartót. Ez nagy sereget toborzott és Jamniába vonult. Aztán elküldött Jonatánhoz, a főpaphoz, ⁷⁰ezekkel a szavakkal: »Te vagy az egyedüli, aki ellenállsz nekünk. Nevetséggé és csúfsággá lettem amiatt, hogy erőszakkal szembeszállsz velünk a hegyek között. ⁷¹Nos tehát, ha bízol seregedben, jöjj le hozzánk a síkságra! Hadd mérjük itt össze erőnket! Velem van a városok hadereje. ⁷²Kérdezősködj csak, s majd megtudod, hogy ki vagyok én meg a többiek, akik segítségemre vannak. Azt fogják majd mondani, hogy lábatok nem tud helytállni színünk előtt. ‘Hiszen már atyáid is két alkalommal futamodtak meg saját országukban.’ ⁷³Hogyan tudnál tehát te ellenállni ilyen lovasságnak és ekkora seregnek a síkságon, ahol sem kő nincs, sem szikla, és nincs hova menekülni?«
⁷⁴Mikor Jonatán Apollóniosz üzenetét hallotta, felháborodott lelkében. Majd kiválasztott tízezer embert és kivonult Jeruzsálemből. Segítségére sietett a testvére, Simon is. ⁷⁵Tábort ütöttek Joppénál, de a város zárva maradt előtte. Apollóniosz őrsége volt ugyanis Joppéban, ezért ostrom alá vette. ⁷⁶Erre a városban lévők megrettentek és kinyitották neki a kaput. Így Jonatán úrrá lett Joppéban. ⁷⁷Amint Apollóniosz hírét vette ennek, felkerekedett háromezer lovassal és nagy sereggel, ⁷⁸s elindult Asdód felé, mintha csupán átvonulna. De mindjárt a síkságra vonult, mert nagyszámú lovas volt vele, és ő beléjük helyezte bizalmát. Jonatán egészen Asdódig követte őt, és ott összecsaptak. ⁷⁹De Apollóniosz ezer lovast lesben hagyott mögöttük a táborban. ⁸⁰Jonatán észrevette ugyan, hogy lesben állnak mögötte, de már körülfogták seregét, és reggeltől estig hányták a nyilat a seregre. ⁸¹A sereg azonban helytállt Jonatán parancsa értelmében, amíg amazoknak a lovai el nem fáradtak. ⁸²Erre nekiengedte csapatát Simon is, és amikor a lovasság ereje már megtört, rárontott a seregre, megverte őket, és azok futásban kerestek menedéket. ⁸³Azok, akik elszéledtek a síkságon, Asdódba futottak. Bementek Bétdágonba a bálványukhoz, hogy ott menedékre leljenek. ⁸⁴Jonatán azonban felgyújtotta Asdódot a környéken elterülő városokkal együtt. Elvette zsákmányukat és felégette tűzzel Dágon templomát mindazokkal együtt, akik oda menekültek. ⁸⁵A kard által elhullottak száma pedig azokkal együtt, akik a tűz martalékává lettek, közel nyolcezer ember volt. ⁸⁶Azután felkerekedett innen Jonatán, és Askalont szállta meg. Itt a város lakói nagy pompával jöttek elébe. ⁸⁷Végül visszatért Jonatán övéivel és gazdag zsákmánnyal Jeruzsálembe.
⁸⁸Történt pedig, hogy amikor ez a dolog Alexander király tudomására jutott, még jobban kitüntette Jonatánt. ⁸⁹Olyan aranyboglárt küldött neki, amilyent a király rokonainak szoktak ajándékozni, s átengedte neki birtokul Akkaront egész környékével együtt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet