Keresés a Bibliában

7 1Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni. 2A paráznaság veszélye miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje.
3A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. 4A feleségnek nincs hatalma teste fölött, hanem a férjének; hasonlóképpen a férjnek sincs hatalma teste fölött, hanem az feleségének. 5Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. 6Ezt pedig úgy mondom, mint engedményt, nem mint parancsot. 7Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de mindenkinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan.
8A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9De ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni.
10Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon 11– ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével –, és a férfi se bocsássa el a feleségét.
12A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és az kész vele lakni, ne bocsássa el; 13és ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van, és az kész vele lakni, ne hagyja el a férjét. 14Mert a hitetlen férj megszentelődik a felesége által, és a hitetlen asszony megszentelődik a férje által. Különben fiaitok tisztátalanok volnának, pedig szentek. 15Ha azonban a hitetlen fél elválik, váljék csak el. Mert a testvér vagy a nővér ilyen esetben nincs szolgaságra kötelezve, hiszen békességre hívott meg minket az Isten. 16Mert honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted a férjedet? Vagy honnan tudod, te férfi, hogy megmentheted a feleségedet?
17Egyébként éljen mindenki úgy, ahogy az Úr megadta neki, amint Isten meghívta. Ezt tanítom minden egyházban. 18Mint körülmetélt kapta valaki a meghívást? Ne tüntesse el körülmetéltségét! Körülmetéletlenül kapta valaki a meghívást? Ne metéltesse magát körül! 19A körülmetéltség semmi, és a körülmetéletlenség is semmi, egyedül csak Isten parancsainak megtartása fontos. 20Mindenki maradjon meg ugyanabban a hivatásban, amelyben meghívást kapott. 21Mint rabszolga kaptad a meghívást? Ne törődj vele; és ha szabaddá is válhatnál, inkább ezt használd fel. 22Mert aki mint rabszolga kapott hivatást az Úrban, az az Úr szabadosa; hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hivatást, az Krisztus rabszolgája. 23Nagy árat fizettek értetek! Ne legyetek emberek szolgái! 24Mindenki maradjon meg abban a hivatásban Isten előtt, amelyben meghívást kapott.
25A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek. 26Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló nehéz idők miatt, hogy jó az embernek így maradnia. 27Feleséghez vagy kötve? Ne keresd az elválást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. 28De ha feleséget veszel, nem vétkeztél; és ha a szűz férjhez megy, nem vétkezett. Az ilyeneknek azonban testi gyötrelmük lesz, én pedig meg akarlak kímélni benneteket. 29Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, 30és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk, 31és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele; mert elmúlik ennek a világnak a formája. 32Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek. Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré, hogy hogyan tetsszék az Úrnak. 33Akinek pedig felesége van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék feleségének, 34tehát meg van osztva. A férj nélküli asszony is, meg a szűz is arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen; aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék a férjének. 35Ezt pedig a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy csapdát állítsak nektek, hanem hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.
36Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy nem tud tartózkodni szűz jegyesétől, és hogy történjenek meg a dolgok a maguk módján, kövesse akaratát. Nem vétkezik: házasodjanak meg. 37De ha valaki erősen elhatározta szívében, s minden kényszer nélkül, akaratának teljes birtokában azt tette fel szívében, hogy tartózkodik jegyesétől, jól teszi. 38Tehát az, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól cselekszik. De aki nem veszi feleségül jegyesét, az még jobban teszi.
39Az asszony le van kötve, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban. 40Véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha magában marad. Hiszem pedig, hogy bennem is Isten Lelke van.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

7,1 A korintusiak kérdéseket intéztek az apostolhoz több, gyakorlati dologra vonatkozóan. Pál itt részletesen ír mindegyik témáról: a házasságról, 7,1; a szüzességről, 7,25; a bálványoknak áldozott hús fogyasztásáról, 8,1; a Szentlélek ajándékairól, 12,1. Az apostol válaszai gyakorlatiak és határozottak.

7,12 A keresztény hagyomány ezt a lehetőséget páli kiváltságnak nevezi (privilegium paulinum): ha az egyik házasfél kereszténnyé lesz, s a pogány fél nem akar tovább vele maradni, a keresztény fél elválhat, sőt másik házasságot is köthet. Ha azonban a pogány fél a keresztény házastársával akar maradni, a házasság érvényben marad.

7,21 Pál nem hagyja jóvá a rabszolgaság intézményét, csak azt mondja, hogy a szolgaság nem lehet akadálya az örök életnek. Használd fel helyzetedet, hogy Krisztusról tanúságot tegyél.

7,36 Ez a gondolatmenet nehezen érthető. Nem jelenti azt, hogy a szülő azt teheti lányával, amit akar. Lehet, hogy az ún. védő házasságról van szó, amely a régi keresztények között szokásban volt: a lányokat férjhez adták valamely keresztény ifjúhoz, hogy megvédjék a pogány környezet veszélyeitől. Ez azonban csak feltételezés. Mindenesetre megfigyelhetjük, hogy Pál mindkét állapotot jónak tartja, a házasságot is, a szüzességet is, az utóbbit azonban értékesebbnek tekinti, mert ez az Úrnak való teljesebb önátadásra adhat lehetőséget.

Előző fejezet Következő fejezet