44 1És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam. (Ésa 41,8) 2Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam! (Ésa 43,5.6; Jer 30,10) 3Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. (Ésa 35,7; Jóel 2,28; Ezék 34,26; Malak 3,10; Ján 7,38) 4És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál. (Ésa 60,4) 5Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi. (Jel 13,16) 6Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten. (Ésa 41,4; Jel 1,8-17) 7És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. (Hab 1,7-9.1Móz;49,27) 8Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! (Ésa 41,27.5Móz;4,35.39.1Kir;8,32.60)