34 1Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment. (Jak 3,6.8) 2Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van! (Zsolt 104,33) 3Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek. (Zsolt 107,41.42) 4Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét! (Zsolt 108,2-7) 5Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem. (Ésa 65,24) 6A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul. (Zsolt 33,20; Jób 36,7) 7Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt. (Zsolt 36,6) 8Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. (Zsid 1,14; Zsolt 91,11; Máté 18,10) 9Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik. (1Pét 2,3;Jer 17,7.8) 10Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk. (Zsolt 31,24;5Móz 28,1-13; Jer 17,7.8) 11Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. (Jób 5,22-26; Péld 13,25) 12Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére! 13Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? 14Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.